05.fejezet • Együtt a család

Megjegyzés: Megérkezett az új fejezet. Szám szerint az 5. Remélem tetszeni fog nektek. Kérlek titeket, hogy csatlakozzatok két nagyon kedves ismerősöm FB csoportjához. Ők is írnak történeteket és én imádom. A csoportban mostantól ennek a történetnek is megtalálhatóak lesznek a friss fejezetei >> Belépek a csoportba

A csókunk hamar véget ért. Daniel vállt el az ajkaimtól és csak maga elé bámult. Istenem mennyire hülye voltam. Legszívesebben elbőgném magam. - Köszönöm az estét. A festménynek hamarosan nekiállok - mondtam, majd kiszálltam a kocsiból - Szia. - Köszönöm. Szia - mosolygott halványan, majd elhajtott a kocsival. Az ajtóhoz siettem majd bementem a házba. Az ajtónak dőltem és leültem a földre.

 Ez Ashley hibája. Ő beszélte tele a fejem avval, hogy Daniel és én milyen szép pár lennénk, meg ez biztos randi. Hülye vagy Emily Morgan. A legjobb lesz megcsinálom a festményt, elküldöm neki postán és elfelejtem ezt a egészet. Levettem a ruhámat, majd bebújtam az ágyba és aludni próbáltam. Reggel a csengő ébresztett. Félve mentem ajtót nyitni, de megnyugodtam mikor Ashleyvel találtam magam szemben.

- Na milyen volt a randi? - vigyorgott - Vagy itt van és zavarok? - suttogta.
- Nem, nincs itt - sóhajtottam - Gyere csak be.

- Mesélj már, mi történt köztetek? - nyaggatott.
 - Az elején igen, de aztán láttam rajta, hogy megbánta - ültem le egy székre miközben kávét öntöttem magamnak.
- De hát... Miért bánta meg?
- Gondolom mert nem vagyok az esete. Mindegy zárjuk le ezt a témát, nem akarok többet róla beszélni.
- De biztos az vagy... Egyszerűen csak, idióta.
- Mint mondtam lezártnak tekintem ezt a témát. Inkább mesélj mi van veled. Eddig csak rólam volt szó.
- Semmi különös - vonta meg a vállát.
- Aha, semmi különös - húztam fel a szemöldököm.
 - Változatlanul semmi különös éldegélek a barátommal, Toby-val és ennyi.
Bólintottam, majd beszélgetés közben megreggeliztünk.
 - Annyira nincs kedvem a ma esti családi vacsihoz. Állítólag Rebbeca is ott lesz, mert tegnap este hazaért Hawaiiról.
- A vőlegénye is megy? - nézett rám a lány.
- Nem tudom, gondolom, hogy ott lesz - vontam meg a vállam - Nem mintha különösen érdekelne.
 - Szívesen elmennék, hogy ne unatkozz, de sajnos nem vagyok meghívva - sóhajtotta.
- Szívesen elhívnálak magammal, de ahhoz túlságosan szeretlek és fontos vagy nekem, hogy kitegyelek téged a családi vacsinak.
Ashley neveti kezdett.
- Tégy ki ennek - kacagta.
 - Biztos? - nevettem vele együtt.
- Figyelj, ha a szüleidet nem bánja, ígérem elmegyek.
- Nekik szerintem mindegy. Észre se veszik, hogy ott vagyok. Avval lesznek elfoglalva, hogy Rebeccát fényezzék - forgattam meg a szemem.
- Akkor minek mész el? - sóhajtotta.
 - Mert muszáj. Két éve nem láttam őket. Na meg nagyi is ott lesz akit imádok.
- Na akkor elleszel a nagyiddal vagy menjek veled?
 - Ahogy gondolod - sóhajtottam ismét - Ha szeretnél gyere, de ha jót akarsz magadnak akkor inkább maradj. Én is olyan gyorsan lelépek, amilyen gyorsan csak lehet.

- Oké, megyek veled - ölelt meg.
Visszaöleltem, majd délután készülni kezdtünk az estére. Örülök, hogy Ash végül is ott lesz velem. Mikor megérkeztünk anyuék házához, már messziről hallottam nővérem parancsolgató hangját.
 - Sziasztok - köszöntem mikor beléptem a nappaliba.
 - Szia kicsim - köszöntek, majd megpusziltak és megöleltek anyuék.
- Rebecca - öleltem meg félszegen nővéremet.
- Szia - ölelt vissza. - Ashley, hogy vagy? - vigyorgott rá.
 - Házasan és remekül - mosolygott cinikusan a barátnőm.
- Hát nem lehetett valami nagy esküvőd, mert nem hallottam róla. Az én esküvőm hatalmas lesz. Emily drágám megkérnélek, hogy legyél te az egyik koszorúslány de nem akarom, hogy a bénaságoddal nevetségessé tedd a nagy napom. Lehajtottam a fejem, majd megforgattam a szemem.
 - Ó hát itt az én gyönyörű kis unokám! - hallottam meg nagymama hangját.
 - Nagyi - mosolyogtam majd megöleltem.
 - Na idefigyelj Rebecca, nem érdekel, hogy ez kinek a háza, de még egy ilyen szó és behúzok neked egyet, bármennyire is nem nőies - hallottam meg a barátnőm halk, mérges hangját. Nővérem mosolyogva állt arrébb.

 - Ash hagyd, nem éri meg. Már hosszá szoktam, ehhez a viselkedéshez.
 - De én nem. Ez a ribanc... Hogy hagyod?

- Mindig is ezt csinálta, már nem érdekel - vontam meg a vállam.
Megforgatta a szemét, majd köszönt a szüleimnek és leült az asztalhoz. Csatlakoztam hozzá, ahogy a többiek is. Magam elé bámulva, ettem a salátámat mikor, Ashley izgatottan szólongatni kezdett.
 - Emily, Emily.
- Igen? - néztem rá. 

- Nézd - mutatott rémülten a bejárati ajtó felé. Odanéztem, ahova mutatott. Daniel állt ott. Először nem értettem, hogy mit keres itt, de mikor Rebecca a nyakába ugrott minden világossá vált. Danny a nővérem vőlegénye...