- Felébredtél kicsikém? - lépett be Daniel egy nagy tálca reggelivel.
- Őőőőőő - mondtam ennyit. Te jó ég? Mit csináltam én..mi tegnap?
- Tudod gondolkoztam tegnap... A csodás éjszaka után...
- Igen? - kérdezem döbbenten. Az nem lehet, hogy lefeküdtem vele és nem emlékszem rá...
- Igazad volt. Kár tagadnunk, hogy ennyire egymásba estünk. Dobom Beccát.
- Mi? Mi? Mi? - tátottam el a szám.
- Olyan jól szórakoztunk tegnap. És mivel bevallottad, hogy szeretsz. És én is elmondtam, hogy azóta kívánlak, mióta elütöttetek... Rebeccát, meg ugye nem szeretem...
- Nem szereted? - kérdeztem újból.
- Régen szerelmes voltam belé. Mindent megtettünk egymásért... De most, hogy megismertelek téged, és látom, hogy mi lett belőle... Akkora egy ribanc. Biztos fűvel-fával megcsal. De ezt már tegnap elmeséltem az akciónk után - nevetett.
Annyira össze voltam zavarodva, és a fejem és szörnyen hasogatott.
- Nekem most mennem kell...
- Kérlek, maradj még. Reggelizünk meg, aztán pihensz és hazaviszlek.
- Nem vagyok éhes, nem igazán jó a gyomrom - ráztam meg a fejem - Amúgy is muszáj mennem. Dolgoznom kell. Holnapra el kell készülnöm egy festménnyel.
- Elkészülsz, de maradj velem. Itt a gyógyszered és pihenned kell utána.
- Oké - bólintottam.
- Olyan jól áll neked az ingem - lépett hozzám, hogy megcsókoljon.
- Igen? - kérdeztem lehajtott fejjel.
- Szomorú vagy szívem? - nyúlt az állam alá.
- Nem - mosolyogtam rá.
- Akkor? Csak tán nem zavarban vagy?
- De igen - pirultam el.
- Ne legyél - csókolt meg hirtelen, lágyan. A szívem hevesebben kezdett dobogni. Kezeim meztelen mellkasára kúsztak. Szorosan ölelt magához és forrón csókolt. Nem hiszem el,hogy ez a valóság. Daniel az ajkaimat csókolja és kellek neki.
- Annyira kívánlak. Belőled sosem elég - suttogta és lehúzta rólam a pólómat.
- Várj - állítottam meg - Mennem kell.
- Bocs. Megint nagyon nyomulok, igaz? - kérdezte hebegve, ugyanis tekintete mindig a melleimen pihent.
- Menj csak. Még ma beszélek Rebeccával - mondta, s gyorsan elfordult.
- Ne! Én szeretnék vele beszélni.
- Hogy is ne... Téged bántana. Engem nem - nyomta a kezembe a ruhámat.
- Kérlek - bújtam oda hozzá.
- Jó, de hagy menjek veled. Vagy vidd a házi vérebedet.
- Házi véreb? - kérdeztem nevetve.
- Aha - nevetett ő is. - Ashley.
- Tényleg az - bólogattam miközben felöltöztem - Nos mennem kell.
- Bárcsak maradnál éjszakára - hajolt egy csókért.
- Még csak reggel tíz van - nevettem.
- Azt hiszem igen - válaszoltam hevesen dobogó szívvel.
- Rendben. Hányra és hova menjek érted.
- Gyere át hozzám mondjuk kilencre.
- Olyan későre? - pislogott rám nagy szemekkel és magához húzott.
- Na jó hétre - öleltem át a nyakát.
- Jobb egy fokkal - csókolt meg szenvedélyesen.
- Mennem kell Daniel - suttogtam az ajkára - Hívsz egy taxit?
- Nem. Én viszlek el - kapta fel a kocsi kulcsot.
- Köszönöm - néztem rá. Ha álmodom akkor soha nem akarok felébredni. Egyszerűen nem bírom felfogni,hogy együtt vagyunk. Hamarosan megálltunk.
- Fél hét? - mosolygott rám.
- Negyed - csókoltam meg - nem tudok neki ellenállni.
- Akkor már lehetne kereken hat - harapott finoman az ajkamba.
- Ennyi erővel el se kéne menned. Gyere fél hétre.
- Negyedkor itt vagyok. Sok sikert a nővéredhez - csókolt meg.
Miután nagy nehezen elváltunk egymástól bementem a lakásba és küldtem Ashleynek egy sms-t,hogy azonnal jöjjön át. Majd kiugrottam a bőrömből. El se hiszem, hogy ez tényleg megtörtént, hogy csókolóztunk, és velem lesz ma este is…
- Mi a vészhelyzet? - kérdezte, amikor beengedtem.
- Azon kívül,hogy másnapos vagyok nincs vészhelyzet - mondtam boldogan
- Boldog vagy. Mi ennek az oka? Vagy inkább ki? Daniel?
- Persze,hogy Ő - sóhajtottam boldogan.
- Mesélj. Csók? Szex? - kérdezte vigyorogva és túlpörögve Ashley. Elnevettem magam.
- Annyira jól csókol. Gyengéd és óvatos. Ugyanakkor vad és szenvedélyes. Ami azt illeti azt hiszem le is feküdtünk......
- Azt hiszed? Miről beszélsz?
- Nem emlékszem sok mindenre a tegnap estéről. Reggel az ingében ébredtem és utalásokat is tett rá.....
- Hát... Amilyen állapotban voltál tegnap, kinézem belőled, hogy többé már nem vagy szűz...
- Tessék? Miért mit csináltam?
- Három pasival táncoltál, akiknek már égnek állt a farkuk... És ha nem hívom Danielt, akkor velük hemperegtél volna valahol. Ja, és nagyon élvezted. Döbbenten néztem barátnőmre. Én ilyet tettem volna?
- Ez..ez kizárt!- akadtam ki.
- Nem az - mondta és elém nyomta a telefonját egy videóval...
- Oké ezt töröld ki - temettem arcom a kezembe - ígérd meg,hogy többé nem hagyod,hogy üres gyomorra igyak.
- Nem fogom - mosolygott rám. - És akkor most beszéljünk a szexről. Ma is lefeküdtök ugye?
- Nem tudom Ashley - pirultam el - Nem is emlékszem az elsőre. Így olyan lesz mintha először lennénk együtt...
- De neki biztos nem, szóval mondd meg neki, hogy a te szabályaid szerint játsszatok. Csak az lesz, amit te akarsz.
- Oké, kis házi vérebem - mondtam nevetve.
- Házi mi? - húzta fel a szemöldökét.
- Igen - bólintottam - Danny adta neked ezt a becenevet és nagyon találó véleményem szerint.
- Most miért? - durcizott be viccből.
- Mert az vagy - öleltem meg - Te vagy az én védelmező LB-m.
- Még szép. Na és mikor megyünk Miss Tökélyhez???
- Mi nem megyünk... Tudod, hogy imádlak, de ezt egyedül szeretném intézni. Te túl hamar begurulsz.....
- De meg van rá az okom. Ha rád emeli a kezét a kis liba, szólj és kitöröm a kacsóit.
- Nem fog megverni. Maximum lehord mindennek, de kibírom - sóhajtottam.
- Megérdemled a boldogságot. Azt a lotyót meg eltartja majd valamelyik ágyasa...
- Ash Ő a nővérem, és nem esik valami jól mikor így beszélsz róla. Még akkor sem ha megérdemli.
- Jó, oké, ne haragudj. De én nem tudom elviselni azt, ahogy veled bánik.
- Tudom, és köszönöm. Ezt viszont szeretném egyedül elintézni.
- Rendben – sóhajtotta. – A te nővéred…
- Hívlak, amint végeztem, most viszont indulnom kell.
- Persze, menj csak – ölelt meg.
Kicsivel később már egy kávézóban ültem idegesen. Remélem, nem fog jelenetet rendezni, bár tőle minden kitelik.
- Szia – ült le velem szembe. – Szóval? Pénz kell?
- Helló - köszöntem vissza. - Nem kell pénz....
- Jól van, csak vicceltem - mosolyodott el. - De bármikor adnék neked - fogta meg a kezem.
- Minden rendben Becca? - kérdeztem.
- Persze Emily. Csak annyira bánom, hogy gonosz voltam veled. Szeretlek és szeretnék újra festeni, meg egy közös galériát nyitni veled.
- Tessék? - kérdeztem döbbenten.
- Jól hallottad. Mit szólsz? Ó, de már megint csak én vagyok a téma… Mondd drágám, mit akartál mondani – simogatta a kezem.
Nem mondhatom el neki, nem lehet. Úgy látom Daniel jó hatással van rá, és végre normális. Rossz emberbe szerettem bele, és ennyi. Danny és én nem lehetünk együtt.
- Már nem fontos - ráztam meg a fejem. Alig bírtam visszatartani a könnyeim.
- Akkor rohanok is új műtermet keresni és befejezni a festményemet. Majd hívlak babám, szia – puszilt meg is lelépett.
Kifizettem a cappucinomat, majd hazamentem. Miért kell így történnie? Annyival könnyebb lenne, ha Rebbecca még mindig az az önző és bántó testvér lenne mint régen. Nem vehetem el tőle a vőlegényét, az nagyon gonosz dolog lenne. Boldog, és nem tehetem tönkre az életét. Csak feküdtem az ágyon, és bámultam a plafont miközben a könnyeim csak úgy potyogtak. Hamarosan már hat után járt az idő és meg is szólalt a csengő. Erőt vettem magamon, és az ajtóhoz sétáltam. Annyira nehéz lesz Őt elküldenem, de muszáj lesz. Nincs más választásom.
- Szia - köszönt és megcsókolt. Nem csókoltam vissza hanem eltoltam magamtól.
- Ezt soha többé ne csináld!
- Hm? - nézett rám értetlenül.
- Tegnap részeg voltam és hülyeségeket beszéltem - léptem el tőle - Te a sógorom vagy, hamarosan elveszed a nővérem...
- De én nem akarom. Ő önző és... Te pedig, csupa szív vagy és rendes.
- Csak játszottam veled Daniel. Most pedig menj el, mert még sok dolgom van. A festményedet pedig majd elkészítem, ha lesz időm.
- Befenyített Rebecca ugye? Na majd beszélek vele, amikor dobom - indult el az ajtó felé.
- Nem nem fenyített be, mivel nem is beszéltem vele. Szóval nem kell dobnod és beszélned vele. Ezt nem tudhatja meg. Pár hónap múlva szépen elveszed Őt feleségül és boldogan fogtok élni. Szereted Őt...
- Többé már nem - hagyta el a házat.
Becsuktam az ajtót, majd lerogytam a földre és zokogni kezdtem. Fél napig lehettem boldog avval a férfival akit szeretek. Miért ilyen gonosz és kegyetlen az élet? Miért pont Őt kellett megszeretnem?
Az eleje nagyon-nagyon szuper volt, csak vége már szomorú. :(
VálaszTörlésDe ezt el tekintve nagyon tetszett. :)
Minél hamarabb a kövit! ^_^