Mostmár értem miért is viselkedett olyan furán a csók után. Menyasszonya van, aki ráadásul a nővérem. Legszívesebben azonnal lelépnék, de nem lehet mert a vacsora még csak most kezdődött.
- Ezt miért nem mondtad? - bökött oldalba Ashley.
- Mert én sem tudtam Ash - sóhajtottam.
Amikor Daniel meglátott döbbent arcot vágott.
Elfordítottam a fejem, és reméltem, hogy nem bémul tovább.
- Még mindig engem néz?- kérdeztem suttogva Ashleyt.
- Aha - mondta és integetett neki. - Hátha most vette a lapot.
- Jaj ne már... Na és Rebecca mit csinál?
- Nem akarod tudni - fordult felém.
Sóhajtottam egyet, majd pár pillanat múlva közeledő lépte zaját hallottam.
- Emily - szólalt meg nővérem - Ti még biztos nem ismeritek egymást - mondta miközbe a pasiba karolt - Ő a vőlegényem Daniel Silverman. Ez a... lány, pedig a húgom Emily.
Nem tudtam mit tegyek. Csináljak úgy mintha nem is ismerném?
- Örvendek Emily - mosolygott rám és kitartotta a kezét.
Hát szóval így állunk. Kezet fogtam vele, majd mosolyogva köszöntem neki.
- Részemről az öröm Daniel - mondtam majd rátapostam a lábára, és elsiettem.
Nem reagált semmit, csak a barátnőm jött utánam.
- Hé, hova mész?
- Nem tudom - vontam meg a vállam - Teganp olyan jól éreztem magam vele... Erre kiderül, hogy Ő a nővérem vőlegénye.
- Menj vissza és együnk. Éhes vagyok - nézett rám nagy boci szemekkel.
- Oké - sóhajtottam - De semmi kedvem hozzá.
- Ne izélj már. Itt vagyok veled - mosolygott rám. - Kikészítem a nővéred, gyere. Jó móka lesz - ragadta meg a karom.
Na ettől a " jó mókától" tartok. Rebeccaval, nem lehet csak úgy szórakozni. Ashley viszont örökös jókedvével hatott rám.
- Hát arra kíváncsi leszek - mosolyodtam el, majd visszamentünk enni.
- Na és Rebecca, mit is dolgozol? - kérdezte Ash az ebéd közben. - Örömlány vagy?
- Nekem nem kell dolgoznom. A szüleim milliomosok. Miért is dolgoznék?
Megforgattam a szemem. Tipikus Rebecca.
- Ja, utána meg, ha kiöregszel az utcalány szerepből meg eltart a pasid mi? – szólalt meg újra a barátnőm.
- Látom féltékeny vagy,mert neked nem jött be az élet. Szépnek és szerencsésnek születni kell. Mondanám,hogy kérdezd a húgomat de hát Ő szerencsétlen...
- Kicsim, nem fejeznétek be ezt a rivalizálást? – kérdezte Daniel.
- Hagyd csak, Daniel – szólalt meg Ash, mielőtt Becca vagy én mondhattunk volna bármit is. – Mond csak Miss Szőkeség, egy perc alatt hány pasi fordul meg benned? – húzta fel a szemöldökét.
- Miért is kell elviselnem egy jelentéktelen senki megjegyzéseit? Amúgy meg senki nem hívott meg.
Itt lett elegem- Sóhajtottam egyet, és szólásra nyitottam a számat.
- Elég! - szólaltam meg - Rebbeca foglalkozz inkább a vőlegényeddel - néztem Danielre.
- A jelentéktelen senki te vagy Becca. – fokozta tovább Ashley. – Hány pasi is ment már át rajtad? Húsz plusz, akikről nem tudunk, jól mondom – vigyorgott.
- Nem tűrom el, hogy így beszélj velem! - emelte fel nővérem a hangját. - Takarodj a házamból!
- Ez nem a te házad - mondtam.
- Megjött az ebéd - jött elő anyu. - Mi van veled Ashley drágám, mostanában?
- Köszönöm szépen Mrs.Morgan, nincsen semmi különös - mosolygott elégedetten a barátnőm. - És Önnel?
- Megvagyok,köszönöm.Hamarosan megnyitok egy kiállitást,ahol tehetséges festők képeit állitom ki.
- Tessék? - akadtam ki - Kössz szépen,hogy ennyire semmibe veszel anya! - mondtam könnyes szemmel, majd elhagytam a házat.
- Kicsi szívem – jött utánam Ashley. – Nyugodj meg, ne sírj!
- Miért utálnak ennyire?
- Nem utálnak, ők a szüleid… - simogatta meg az arcom.
- Aha. Azért nem szól a saját anyám a kiállításról, pedig tudja milyen fontos lenne nekem.
- Beszélek vele, jó? - mondta és elindult befele.
- Ne Ashley kérlek!
- Oké, akkor nem.. - sóhajtotta. - Visszamegyek a táskákért.
- Köszi - szipogtam. Miért is pocsék az életem? Az anyám kiállitás nyit, és nekem nem is szól erről. Persze ha a csodálatos és tökéletes Rebecca festene kettőnk közül, akkor már biztos több kiállítása is lett volna..
Ashley elment, majd hamarosan haza is mentünk.
- Semmi kedvem megcsinálni azt a képet Danielnek - mondtam, mikor már az albérletemben ejtőztünk.
- De csináld meg. Fizet is neked, és neki fontosak a képek.
- Igazad van. Ő elvégre a sógorom bunkóság lenne nem megcsinálni - sóhajtottam.
- Vedd már el tőle Danielt.
- Mi? Nem! - ráztam meg a fejem.
- De. Győzz te. Daniel a tied - nézett rám barátnőm, nagy szemekkel.
Tudtam én, hogy ez a csaj totál zakkant. Kaparintsam meg, a nővérem vőlegényét? Totál elment az esze.
- Nem nem az enyém! A nővéremé. Ha akarnám se tudnám tőle elvenni!
- De neked van valamid, ami neki nincs. Eszed és tehetséged.
Erre a mondatra, majdnem elnevettem magam.
- De hát szeretik egymást!
- Ja persze... Daniel szereti döngetni a dögös ribanc... Tuti nem szerelmes belé...
- Láttam,hogy néznek egymásra - válaszoltam.
- Istenem Emily, olyan naiv vagy! - akadt ki Ash.
- Miért is lennék az?
- Mert az vagy... Na mindegy, majd segítek megszabadulni Rebeccától.
- Aranyos vagy,de ne!
- Oké, akkor nem. De a festményeket csináld meg.
- Az lesz - sóhajtottam. Ash ott maradt velem és szinte egész éjjel beszélgettünk.
Jó rész volt, minél hamarabb a kövit. ^_^
VálaszTörlésnekem is bejött ;)
VálaszTörlés1 megjegyzés: nekem fura volt ahogy Ash Rebeccával beszélt..durva volt ahhoz képest h családi kör volt..