04. fejezet • A vacsora

Megjegyzés: Itt az új fejezet. Remélem tetszeni fog nektek. Köszönöm a három feliratkozót :) Most pedig jó olvasást :)

Reggel idegesen ébredtem az esti vacsora miatt. Miután lezuhanyoztam ittam egy bögre kávét, majd befejeztem az egyik festményt amit még egy Angol üzletasszony rendelt. Felhívtam, hogy a héten postázom a tájképet. Ezután elnyúltam az ágyon és gondolkozni kezdtem. Vajon miért vacsorára hívott meg? Randinak fogja fel Daniel vagy csak este ér rá? A gyomrom begörcsölt az idegességtől. Felálltam, a szekrényhez sétáltam, hogy keressek valami ruhát estére. Már egy nagy halom rongy volt szétdobálva a földön de nem bírtam dönteni, ekkor megszólalt a csengő.
- Nyitom! - kiabáltam, miközben átverekedtem magam a ruha kupacon. Az ajtóhoz érve, elfordítottam a kulcsot a zárba, majd kinyitottam azt. Ashley mosolygós kép jelent meg előttem.
- Szia, gyere csak be - mondtam majd beléptünk a nappaliba.
- Itt meg mi történt? - kérdezte a szétdobált ruhákra mutatva.
- Semmi különös - sóhajtottam - Csak este egy megbeszélésre megyek és nem tudom mit vegyek fel.
Lehajoltam és elkezdtem rendet tenni.
- Na és kivel is lesz ez a találka? - kíváncsiskodott barátnőm.
- Daniellel... De ez nem randi! Csupán egy megbeszélés - mentegetőztem azonnal. 

Ash leült a kanapéra és keresztbe tette a lábait, majd végigmért.
- Izgatott vagy, nem tudod mit vegyél fel.. Ez bizony randi még ha megbeszélésnek is hívjátok
Megforgattam a szemem és inkább ráhagytam a dolgot. Egész délután be nem állt a szája, amiért irtó hálás volt, mert legalább nem gondoltam az estére amitől kivert a víz. Amint lelépett és egyedül maradtam az idegesség visszajött. Lezuhanyoztam, majd egy szál törölközőben a szekrény elé álltam. Rövid gondolkodás után egy fekete ruha mellett döntöttem. A hajamat megszárítottam és kontyba kötöttem, majd feldobtam egy laza sminket. Öltözékemet néhány kiegészítő tette teljessé. Daniel a megbeszélt időpontba meg is érkezett. Sóhajtottam majd egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre. Bezártam a lakás ajtaját, majd a srác kocsijához sétáltam.

- Szia - köszöntem idegesen, reméltem ez nem hallatszik a hangomon.
- Szép estét Emily. Fantasztikusan nézel ki - mosolygott rám.
Éreztem, hogy a vér az arcomba szökik és vörös leszek. Beültem mellé az autóba, majd bekapcsoltam az övet.
- Köszönöm... - válaszoltam halkan.
Nem hiszem el, hogy már megint ez történik. Itt vagyok vele és képtelen vagyok megszólalni. Annyi mindenről beszélhetnénk, de egyszerűen a szám nem akar engedelmeskedni. Képtelen vagyok normális mondatokat összerakni. Az a legrosszabb, hogy nem tudom Ő miért nem szólal meg... Hamarosan meg is érkeztünk a város egyik legmenőbb éttermébe. Meglepett, hogy ide jöttünk, mivel itt hónapokat kell várni, hogy sorra kerülj. Ámulva néztem rá mikor kinyitotta nekem a kocsi ajtót.
- Hölgyem - tartotta ki a kezét mosolyogva.
Belekaroltam majd, beléptünk az étterembe.
- Jó estét hölgyem és uram - köszönt nekünk egy pincér.
- Jó estét. Silverman névre van asztalunk - szólalt meg Danny.
A pasas megnézte a könyvet, majd miután megtalálta a nevet az asztalhoz vezetett minket.
- Hamarosan felveszik a rendelésüket - mondta, majd töltött nekünk egy-egy pohár pezsgőt.
- Köszönjük - szólaltunk meg egyszerre Daniellel.
Hamarosan magunkra maradunk, megnéztünk az étlapot. Amint leadtuk a rendelést Dan képeket rakott elém. Csodás havas hegyek és erdők voltak láthatóak a fotón.
- Ez gyönyörű - mondtam elámulva - A fények, a kompozíció, minden tökéletes. Ki készítette?
- Én - húzta ki magát büszkén az előttem ülő férfi - Egy időben fotós szerettem volna lenni, de mikor átvettem apám helyét a cégben ez a szenvedély elmaradozott.
- Pedig tehetséges vagy. Csodálatosa, tényleg - mosolyogtam rá.Ekkor valami fal leomlott bennem. Nyitottam Daniel felé. A vacsora alatt annyit beszéltem és nevettem mint még soha.
- Akkor ezeket kölcsönkérem ha nem gond - mutattam a képekre - hamarosan nekikezdek a festményednek.
- Persze nyugodtan vidd csak őket - bólogatott - Izgatottan várom, hogy lássam mit alkotsz - fogta meg az asztalon pihenő kezem.
- Ilyen képekkel nem lesz nehéz dolgom jót alkotni - néztem a szemébe miközben mosolyra húzódott a szám. Most komolyan flörtöltem vagy flörtölni próbáltam vele? Nem ismerek magamra.
- De az se mindegy, hogy ki festi - kacsintott rám.
Daniel kifizette a számlát majd elindultunk haza.
- Köszönöm Emily - nézett rám mikor megállt az albérletem előtt.
- Mit? - néztem rá meglepődve.
- Az estét, hogy melletted végre önmagam lehetek - mondta komolyan majd megsimogatta az arcom. Olyan édes volt. Rámosolyogtam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam....