07.fejezet • Vallomás

Megjegyzés: Szörnyen sajnálom, hogy majdnem tíz nap telt el és nem jött új fejezet. Sajnos nem volt időm. Most viszont itt vagyok, és kárpótlásként egy hosszabb fejezetet hoztam nektek. A fejezet +16-os mert néhol előfordul trágár kifejezés :D

Azóta a vacsora óta két hét telt el, és nem találkoztam senkivel. Szerencsére Daniellel sem. Jól elvoltam a kis albérletembe. Készítettem a festményeket. Daniel tájképe is elkészült... Reggel miután felöltöztem óvatosan becsomagoltam a képet majd elindultam az irodája felé. Nem kerülhetem örökre, hisz egy csókon kívül nem történt köztünk semmi, és ez így is fog maradni. Ő a sógorom, rokonok leszünk és kész. Mikor megérkeztem a cégéhez a portás útbaigazított. A lifttel felmentem a harmincadik emeletre. Ott egy titkárnő megkérdezte a nevem, majd leültetett mert Danny épp tárgyalt valakivel.

- Szia - köszönt, amikor meglátott.

- Szia. Elkészült a festményed - mondtam, majd felemeltem a képet és beléptem az irodájába. 

Izgatottan bontotta ki.
- Ez remek lett, köszönöm. Az ára?
- Amit már emailben is megbeszéltünk - válaszoltam - Örülök, hogy elégedett vagy a munkámmal Daniel.

- Azt hiszem, rossz testvért ismertem meg.

- Tessék? - néztem rá nagy szemekkel.
- Ez a festményes dolog csak ürügy volt, hogy újra lássalak. De nem vertelek át teljesen. Tessék a teljes ár+ÁFA - adott a kezembe egy borítékot. 

- Köszönöm - mondtam, majd elraktam a borítékot - Ha kell még festmény csak hívj, és megbeszéljük a részleteket.

- Lenne még két rendelésem. Rád bízom, hogy milyenek.

 - Azért valami kiinduló pontot adhatnál. Nem szeretek úgy dolgozni, hogy rám van bízva mit fessek.

 - Embereket szeretsz festeni? 

Jaj ne, csak ne kérd, hogy fessem le Rebbecát....
 - Nem igazán, de talán megpróbálhatom - mondtam.

- Valami szép képre gondoltam - ült le az asztalához és elkezdte vázolni. - Szóval egy hídon álló szerelmespárra gondoltam. Két oldalt látszik, hogy alattunk hullámzik a víz... A háttérben látszódhat egy erdő... Vagy inkább naplemente. Vagy mindkettő. Hogy megvalósítható?
Annyira édes, hogy jöhetett össze a nővéremmel? Annyira nem illenek össze, de tudom, hogy szereti őt. Csak néztem, ahogy csinálja a vázlatot.

 - Van tehetséged a rajzoláshoz is - szólaltam meg egy idő után.

 - Köszi - mosolygott rám. - Mondtam, hogy rossz testvért ismertem meg. Éreztem, hogy elpirulok. Miért mond ilyeneket? - Rebbeca is tehetséges művész.. volt. Csak miután gimis lett, már nem foglalkozott vele. Ő lett a suli legnépszerűbb lánya, és már nem kötötte le a rajzolás és a festészet.Halványan elmosolyodott, majd szó nélkül megrajzolt a hátoldalára még egy képet. 

- Szóval ez a kettő... - mondta teljesen más hangnemben, mint az előbb.
 - Mikorra és mennyiért várhatók?

- Talán két és fél hónap. Sok munkám van. Az árban pedig megegyezünk, ha elkészültem - válaszoltam összeszedve magam.
- Rendben - tartotta ki a kezét.

- Akkor majd beszélünk - fogtam vele kezet - Viszlát Daniel.

- Viszlát - mondta és visszaült az asztalához. - A munkatársaim, majd kikísérik. 

Annyira fura ez a pasi.. Egyik percben tök kedves és barátságos, a másik pillanatban pedig rideg. Miután elhagytam az épületet előhalásztam a mobilom és felhívtam Ashleyt. 

 - Szia csajszi - köszöntem mikor felvette - Mit csinálsz ma este?
- Semmi érdekeset. Miért? Mit csináljak? Tartsam neked meg Danielnek a mécseseket a kád mellett? - nevetett.
Megforgattam a szemem. 

 - Vicces vagy, de nem. Arra gondoltam, beülhetnénk meginni egy-két koktélt valahol.

- Na de mikor fekszetek már le?
- Ashley, Ő a sógorom - sóhajtottam - Nem fogok vele lefeküdni - suttogtam az utolsó szót.
- De akarod. És ha kívánod, nem fojthatod el a vágyad. Oké, hatra gyere értem, és elviszlek valahova, szia - rakta le a telefont.
Hogy lehet ez a csaj a legjobb barátnőm, de komolya? Olyan bolond, de annyira imádom. Mindig számíthatok rá. Miután hazamentem, nekikezdtem egy új festménynek. Öt óra után elmentem lezuhanyozni és készülődni. Hatkor már Ash háza előtt álltam.
 - Hm, jól kicsípted magad. Daniel is a bulin lesz? - üdvözölt.
- Szálljunk már le erről a témáról - fogtam a fejem - Ő a sógorom. Tabu téma. Nem szeretnék róla többet beszélni. Oké?
 - De miért nem? Akarod őt.
 - Ashley, kérlek - sóhajtottam - Legalább ma estére felejtsük el ezt a témát. Szeretnék egy kicsit kikapcsolni, és jól érezni magam.
- Olé, gyere. Igyunk meg két koktélt és táncoljunk egy kicsit.
Bólintottam, majd hamarosan már egy hangulatos kis bárban ültünk és iszogattunk. Az ötödik pohár Mojito után már eléggé felszabadultam. Épp felálltam mikor megszólalt a kedvenc számom.

 - Úúúgy imádom ezt a számot - ujjongtam - Gyere táncoljunk Ash.

- Én is imádom - mondta és táncolni kezdtünk.

Hamarosan néhány srác odajött hozzánk, és elkezdtek velünk flörtölni. - Szia szépségem. Nem hosszú ez a ruha?
- Nem, ez pont jó - vigyorogtam a pasasra.
- Szerintem lehetne rövidebb - kezdte el feljebb tűrni a másik.
- Ugye szingli vagy cicus? - kérdezte a harmadik.
- Igen az - kuncogtam.
- Mi is azok vagyunk.
- Elvinnénk a fellegekbe - markolt a fenekembe az egyik.
- Gyere velünk szivi.
- Hova? - kérdeztem miközben oldalra döntöttem a fejem és kíváncsian néztem rájuk.
- Fent az emeleten van egy szoba. Kivettem mára.
- Feljöhetsz velünk.
- És szórakozunk egy jót.
- A barátnőm is jöhet?
- Két csaj egyszerre.
- Jól hangzik.
- Hívd őt is - húzott magához a szőke férfi. Magamon éreztem a merevedését.
- Oké, szólok - nevettem még mindig. Átöleltem a pasi nyakát és elkezdtem neki táncolni.
- Hú szivi, jók a melleid - markolászta.
- A feneked sem rossz - nyomta nekem hátulról a farkát a másik. A harmadik meg simogatni kezdett ahol csak ért.
- Na azt már nem - ragadta meg a karom Ash. - Most szépen hazamegyünk. Nem fogod a szüzességed ilyen barmoknak adni - mondta, amikor már távol voltunk tőlük.
 - Annyira viccesek voltak - kacagtam - Totál beindultak és éreztem a... - nem bírtam befejezni a mondatot mert elbotlottam a saját lábamba. Kiterültem a földön és csak nevettem.
 - Undorítóak - grimaszolt Ashley, majd telefonon iderendelte Daniel-t.
 - Vidd őt haza kérlek.
Mire észbe kaptam már egy idegen házban voltam.
 - Miért hoztál ide Danny? - néztem a srácra.
- Mert nem akarom, hogy bármi bajod legyen. És mert nagyon tetszel - mosolygott rám.
- Annyira édes vagy - léptem oda hozzá - Te is tetszel nekem Daniel Silverman. Sőt... Ha nem a nővéremmel lennél, akkor már rég lefeküdtem volna veled. Annyira szeretnék veled lenni. Mióta találkoztunk csak rád tudok gondolni, veled álmodok, nem tudlak kiverni a fejemből. Annyira megcsókolnám az édes ajkaidat, és minden másodat - mondtam, majd megsimogattam az arcát.

- De hát... Én flörtöltem veled. Bókoltam neked, megcsókoltalak. Azt mondtam, hogy minket fess le, hogy mi állunk azon a hídon... De te arra utaltál, hogy nem kellek neked. Pedig tudod mióta várok egy igazi csókra tőled?
- Mióta? - kérdeztem miközben átöleltem a nyakát. Szeretem Őt.Igen,szeretem.
- Amióta elütöttelek és kimentem hozzád - hajolt az ajkaimhoz.
- Nem kell többed várnod - suttogtam.
Elmosolyodott és forrón megcsókolt.Nyelvünk vad táncot járt,a vérem pedig pezsegni kezdett.