13.fejezet • Rebecca meglepetése

Értetlenül álltam, ás vártam, hogy Sebastian végre fejezze be a csókot. Mikor ez megtörtént, zavartan néztem rá, majd az apjára. A táskám, után nyúltam és így szóltam.
 - Elnézést, nekem most mennem kell.
- Maradjon csak, engem nem zavar - mondta az apa.
- Nos, akkor maga tájképekre szakosodott?
 - Igen - feleltem és próbáltam a feldultságomat leplezni.
- A telefonszámát elkérhetem? Azt hiszem, találtam magának állást.
- Igen, természetesen - bólogattam és megadtam az idősebb férfinek a számom.
 - És ezeket elvinném magammal, ha nem nagy gond.
- Nem, persze nem gond...
- Köszönöm. Nos, ugye marad vacsorára?
Legszívesebben elrohannék,de nem tehetem.Ez életem nagy lehetősége, nem szúrhatom el.
- Persze uram.
- Ez remek hír. Csodás ez a lány fiam.
Éreztem,hogy elpirulok. Remélem Sebastian nem csókol meg többet...
- Igen. Tökéletes - mosolygott.
- Ha megbocsátanak,kimennék a mosdóba.
- Persze, elvezetlek - mondta Sebastian. - Tudom, mi folyik itt és ne haragudj. Nem tudom, miért kaptalak le. Egyszerűen vágytam a csókodra. Megértem, ha utálsz, de bocsáss meg inkább. Békén hagylak, eskü - suttogta kint.
- Nagyon kellemetlen helyzetbe hoztál - válaszoltam - Nem akarom,hogy édesapad azt higyje,hogy a barátnőd vagyok és emiatt segìtsen.
- Teljesen megértelek - motyogta.
Nem mondtam semmit csak bementem a mosdóba. Egy kicsit megnyugodtam,hogy Sebastian leáll. Megmostam a kezem és az étkezőbe mentem. Hamarosan megcsörrent a telefonom. Danny volt.
 - Hol vagy már? Mit csinálsz ennyi ideig? - kérdezte, mikor felvettem.
 - Még mindig Sebastiannál vagyok ,és épp vacsorazunk. Tudtam,hogy kifog akadni.
- Romantikáztok? Hát, akkor nem zavarlak - csapta le a telefont.
 Nagyszerű...Gyorsan írtam neki egy sms-t majd visszaültem az asztalhoz.
- Elnézést a telefon miatt.
- Semmi gond kedveském.- mondta az apuka.
Vacsora közben keveste beszélgettünk.A desszertet is befejeztük mikor,Sebastian egy újabb pohar bort rakott elém.
 - Nem,kérek többet.
- Pedig ünneplünk.
- Oké de akkor se. Mennem kéne amúgy is.
- Egy pohár és mehetsz. Az új állásodra.

- Na jó - sóhajtottam, majd megittam a bort - Köszönök mindent önöknek.
- Nagyon szívesen. Akkor hívom, mikor kezdjen.
 Beszélgettünk még egy pár szót, majd elindultam haza. Már jócskán elmúlt éjfél mikor megérkeztem az albérletbe. Óvatosan bezártam az ajtót, majd a fürdőbe mentem.
 - Jé, megjöttél? - jött be egy álmos Daniel.
 - Szia - mosolyogtam rá.
 - Ja - mondta és bement a mosdóba. A gyors zuhany után felvettem a pizsit és bementem a szobaba.
 - Miért duzzogsz Danny?
- Nem duzzogok.
- Akkor?
- Semmi - mondta, majd magára húzta a takarót.
- Még mindig féltékeny vagy? - kérdeztem. Oké igaza van, de nem fogom elmondani neki, mert akkor hallgathotom, hogy én megmondtam.
 - Miért lennék? Csak úgy éjfélig voltál vele fél óra helyett...
 - Az apja is ott volt, nem rohanhattam haza bármennyire is szerettem volna.
- Aha persze...
- De most komolyan azt hiszed, hogy megcsaltalak? - akadtam ki.
- Még nem...
- Ezt most, komolyan mondot? - kérdeztem dühösen.
- Nem bízok abban a férfiban...
- Ezek szerint bennem se - mondtam, majd megfogtam az ágyneműm és kimnetem a kanapéra aludni. Dühös vagyok Danielre, tudom, hogy igaza van, de rosszul esik, hogy bennem se bízik. Reggel mikor felébredtem Danny már nem volt nálam, üzenetet se hagyott... Felhívtam Ashleyt, hogy ha tud jöjjön át.
- Mi a vészhelyeztt Emily? - jött meg. Főztem teát, majd leültem és elmeséltem neki Danielt és Sebastiant is. - Megcsókolt? Basszus, és le akart itatni!
- Nem akart leitatni...
- De. Mikor veszel már vissza a naivitásodból? Az a pasi le akart itatni, majd megfektetni... Ráadásul csókolóztál azzal a kis izével, miközben Daniel csak téged szeret. Érted, az eljegyzést képes felbontani...
 - De én nem akartam vele csókolózni! Én is csak őt szeretem Ashley, és ezt te is jól tudod.
- Akkor most mi a gond?
 - Az, hogy nem bízik a szerelmemben!
- De bízik, csak rosszul esett neki, hogy azt mondtad, hamar hazaérsz, erre éjfélig eltűntél egy pasihoz... Te nem akadtál volna ki, ha egy csajhoz ment volna és így tesz, ahogy te?
 - De igen - hajtottam le a fejem - Olyan hülye vagyok, ebbe bele se gondoltam.
 - Na látod. Na csináld meg a kedvencét ebédre, és menj érte, hogy az ebédszünetét itthon töltse veled.
- Köszönöm - öleltem meg legjobb barátnőmet - Nem is tudom mi lenne velem nélküled.
 - Ezt nem akarjuk tudni.
- Nem bizony - mondtam nevetve - Na és mesélj egy kicsit te is, veled mi újság?

- Hát... Azt hiszem - mosolyodott el és a hasára rakta a kezét.

- Úristen! - mosolyodtam el - Terhes vagy? Komolyan? - kérdeztem izgatottan.
 - Ühüüm - mosolygott.
- Ó Ashley - öleltem meg - Gratulálok, ez csodás hír!
 - De még nem biztos. Csak már három napja késik. Este megyek el tesztet venni a párommal.
- Húú nagyon szorítok, hogy így legyen. Amint megvan az eredmény hívj. Oké?
- Hívlak, persze. Istenem, annyira boldog lennék. Ha lenne bennem egy pici kis élet - simogatta tovább a hasát.
- Vannak tüneteid, Mármint oké késik, de azon kívűl?
- Ühüm. A tipikusak. Hányinger, szédülés meg ilyenek.
- Akkor tutira babát vársz - bólogattam - Főleg ha nem is szoktatok védekezni - suttogtam.
 - Nem igazán mostanában. Nincs hozzá kedvünk. Túl macerás - nevetett. - De ne légy már ilyen izé. Egyáltalán minek suttogsz, hisz senki nincs itt.
 - Tudom, de az a téma olyan izé...
- Úgy viselkedsz,mint valami szűz kislány. Húzd már ki magad és ne légy ennyire ilyen. A szeretkezés természetes dolog. Te is csinálod....
- Igen csinálom, de szerintem nem kell beszélni róla....
- De kell. Főleg ha nem jó.
 - Szerintem pedig, ami az ágyban történik az csak arra két embere tartozik.
 -Ajj annyira prűd vagy. Én a barátnőd vagyok. Minden oké köztetek? Nem okoz fájdalmat?
 - Igen minden oké - forgattam meg a szemem.
 - Akkor jó. Óvatos?
- Igen az - bólogattam, és abalkot nyitottam, mert hirtelen nagyon melegem lett.
 - Hú de vörös lettél. Csak nem vadultok? Szadóztok is?
- Ashley, neked nem kéne menned valahova? Mondjuk vásárolni, dolgozni?
 - Á, szóval igen?? Jézus Emily!
- Nem Ashley, nem szoktunk olyanokt csinálni - sóhajtottam - Én most viszont elmegyek bevásárolni, hogy ebédre elkészítsem Danny kedvencét.
 - Segítek. Tudunk dumálni.
- Ha nem a szexről lesz szó, akkor gyere.
- Majd meglátjuk - nevette.
Végül elmentünk vásárolni, és Ashley megállás nélkül csacsogott, még főzés közben is. Mikor elkészült az ebéd, elmentem Dann cégéhez, de szerelmem nem volt bent az irodában. Szomorúan indultam haza mikor megcsörrent a telefonom. Rebecca volt az.
 - Szia húgi. Eljönnél hozzám? Beszélni akarok veled.
- Már itthon is vagy Becca? - kérdeztem csodálkozva.
 - Nem is örülsz? - hallottam a hangján, hogy szomorú.
- De persze, hogy örülök - mondtam és próbáltam vidámnak tűnni - Fél óra és ott vagyok. Puszi - nyomtam ki a telefont, majd elindultam nővérem lakása felé. Mikor megérkeztem beütöttem a kaputelefon kódját és felmentem.
 - Becca, itt vagyok! - kiabáltam a nappaliból. Ám, választ nem hallottam.
 - Rebecca! - mentem a konyhába - Hol vagy? - kiabáltam tovább.Ám Rebecca a konyában sem volt. Kezdtem azt hinni, hogy csak hülyít és azért hívott ide, hogy vásároljak be neki vagy takarítsak ki...
 - Hálóban vagyok - jött a válasz.
- Na végre - motoygtam és elindultam a szoba felé. Mikor benyitottam a szoba, a lábaim földbe gyökereztek,az ajkamba haraptam, hogy ne bőgjem el magam. Rebecca az ágyban feküdte, ahogyan Danny is...

- Hugicám - mászott ki, Daniel pólójában.
 - Hiányoztál - ölelt meg.
- Te...te is nekem - dadogtam és Dannyre néztem.
 - Esküszöm, mindjárt sírok, annyira hiányoztál - könnyezett meg.
- Ühüm - nyeltem vissza könnyeimet.
- Te könnyezel? Neked is hiányoztam? Mert nekünk nagyon - tette a hasára a kezét.
- Mi? Terhes vagy? - döbbentem meg még jobban.
- Három hónapos. Én és az álomszuszék vőlegényem végre összeházasodhatunk, mielőtt ki nem hízom a tökéletes ruhámat... Utána megszülöm életünk értelmét, és... Oh, én olyan boldog vagyok - ölelt meg. - Anya leszek. Te meg nagynéni. Ennyi volt nem bírtam tovább, kibontakoztam Rebecca öleléséből és sírva rohantam el..