14. fejezet • Rossz döntés

Megjegyzés: Először is köszönöm, a 13.fejezethez érkezett kommenteket, hihetetlenül jól estek. Örülök, hogy ennyire szeretitek ezt a történetet. Másodszor pedig sajnálom, hogy ilyen későn érkezett új fejezet. Igazából szerdán akartam elhozni, de annyira nem volt időm rá:/ Jó olvasást az új részhez:)

Összetörve és sírva szeltem az utcákat. Amint hazaértem,bezárkóztam és az ágyamba zuhanva zokogtam tovább. Daniel és Rebecca kibékültek,gyerekük lesz. Annyira fáj. Soha többé nem akarom őt látni. A telefonom csörögni kezdett,meg se néztem ki hív csak a falhoz vágtam. Hamarosan kopogni kezdtek az ajtómon.

- Szia – köszönt Daniel. – Mi a baj?
- Tűnj el! - kiabáltam vele - Soha többé,nem akarlak látni! - másztam ki az ágyból és hozzà vágtam az itt tartott ruháit.
- Kicsim, mi a gond? - nézett rám értetlenül.
- Ne hívj így, ne csinálj úgy mintha nem történt volna semmi. Láttalak titeket....Tudom,hogy apa leszel.
- Apa... Nem leszek apa! - tiltakozott.
- De igen,és ne játszd itt nekem a hülyét. Vége. Nem játszadozol tovább velem. Menj el - mutattam az ajtóra.
- Hogy lehetnék apa, mikor már rég csak veled vagyok! Ki lenne terhes?
- Ó szóval a nővéremmel való egész napos szex elfelejtette veled,hogy a nővérem három hónapos terhes. Nem mondom el többször. Menj el!
- Mi? Én nem...nem emlékszek - fogta meg a fejét.
- Persze…
- Nem lehet terhes… Nem is voltunk együtt három hónapja… Emily, hinned kell nekem. Én csak téged szeretlek – jött beljebb.
- Mégse bízol bennem, mégis lefekszel a nővéremmel. Kérlek,menj el! - küldtem el. Annyira nehéz megtennem,de ez a helyes.
- Mi? – akadt ki. – Én nem feküdtem le vele!!!
- De igen,láttam amit láttam. Tünj már el!
- Hát te valamit nagyon nem jól láttál. De tudod mit, oké - kezdte el összepakolni a megmaradt cuccait. - Ha nem bízol bennem, elmegyek.
- Meztelen feküdtél Rebecca mellett... - jegyeztem meg ridegen.
- Elmondnád, hogy mégis mikor?
- Délután - válaszoltam röviden, miközben összekulcsoltam melleim előtt a kezem.
- Nem feküdtem le a nővéreddel, de ha annaka ribancnak hiszel inkább, mint nekem, akkor legyen. Feküdj csak le  azzal a Sebastian-nal, úgy is tudom, hogy vágysz rá, és legyél olyan festő, aki elszáll magától - dobta az ágyra a kulcsot. - Élj tovább Rebecca tacskójaként, és nyald a seggét télen-nyáron. Szép életet! - vágta be maga után a bejárati ajtót.
Bármennyire is fáj,elkell Őt engednem....Vagy mégse? Fogtam magam és utána rohantam. Épp pakolt a csomagtartójába. A nyakába ugrottam és forrón megcsókoltam.

- Most mi van? - tolt el magától.
- Ne haragudj. Sajnálom,szeretlek és nem érdekel ha Rebecca babát vár tőled. Gyere vissza,kérlek - mondtam még mindig könnyezve. Annyira össze vagyok zavarodva. Szeretem őt, de megcsalt... vagy csak Rebecca állított csaptád? Nem tudom, és zsong a fejem....
- Nem megyek. Nincs kapcsolat bizalom nélkül. Hagyj békén!
- Danny...Bízom benned,én csak kiborultam. Tegnap dühös voltál rám,ma egy ágyban talállak az exeddel aki terhes. Gyere vissza és kezdjünk tiszta lappal.
- Ez nem így megy. Azt akartad, hogy tűnjek el, hát megteszem.
- Ne Daniel - fogtam meg a kezét - Veled akarok lenni. Szeretlek.
- Hagyj békén! - lökött el magától és beült a kormány mögé, majd elhajtott.
Néztem a távolodó autót, majd nagy nehezen de visszamentem a lakásomba. Az egész testemen egy mázsa súly volt. Megvolt mindenem amira valaha is vágytam és most semmim sincs. Befeküdtem az ágyba, összekuporodtam és úgy sírtam tovább. Már az est is leszállt, de könnyeim még mindig nem álltak el.
Ekkor két kar húzott magához.
- Danny? - kérdeztem szipogva.
- Szia - puszilt meg.

- Álmodom vagy tényleg itt vagy? - néztem rá.
- Nem tudom. Melyiket szeretnéd? - suttogta a fülembe.
- Ha itt lennél velem....
- És fogom a két kezed - csókolt meg.
Forrón csókoltam vissza és átöleltem a nyakát.
- Ne haragudj, de olyanokat mondtál rám, hogy meg sem érdemelnéd, hogy itt legyek veled.
- Tudom - néztem rá könnyes szemmel.
- De sajnos szeretlek...
- Sajnos? - kérdeztem és elmosolyodtam.
- Igen sajnos. Mert úgy látom te nem, és bármikor kidobsz....
- Úgy sajnálom. Ha visszaforgathatnám az időt megtenném.Tiszta szívemből szeretlek Daniel Silverman.
- Mindegy... Legalább tudom, hogy milyen vagy valójában....
Nem mondtam semmit,csak elfordultam tőle.
- Ha már nem érzel úgy irántam,akkor menj el nyugodtan.
- Nem tudom, érezhetek-e ugyanúgy...
- Érthető.....
- Miért tetted ezt? Tudod, hogy nem csalnálak meg. Tudod, hogy milyen a nővéred, de te egyből hisztiztél. Ha nem bízol bennem, miért nem mondo azt? - emelte meg a hangját hirtelen.
- Mondom,hogy összevoltam zavarodva. Nem bíztál bennem,reggel köszönés nélkül leléptél..... - sírtam el magam újra - Bárcsak meghalnék. Akkor nem érezném ezt az égető fájdalmat.
- Oké, szóval én vagyok a hibás? - akadt ki még mindig.
- Nem ezt mondtam. Én vagyok a hibás,mert egy rakát szerencsétlenség vagyok. Enyém volt a legcsodálatosabb férfi a világon és most elveszítettem.
-El...
Bólintottam,majd a fürdőbe rohantam. A csapra támaszkodtam. Megnéztem a csuklómon lévő apró két vágást. Annyira könnyű lenne megtenni....Csak először volt nehéz, de akkor is sikerült, és most is fog. A penge után nyúltam és a csuklómhoz szorìtottam. Mindenki utál,elvesztettem a nagy Őt...Ez lesz a legjobb megoldás. A könnyeim végig folytak arcomon,mikor a pengét végighúztam a csuklómon...... Pár pillanat múlva a padlóra rogytam, és vártam a halált.

- Emily, te mit csinálsz? - ölelt magához az ajtón belépő Daniel , majd elkezdte bekötni a kezeimet.
- Ha már neked se kellek,nincs miért élnem - rántottam el a kezeimet. Annyira szédültem,olyan gyenge voltam.....
- Én nem kellek neked - kötötte be.
- Ez nem....nem így van - mondtam halkan majd elájultam. Mikor magamhoz tértem egy kórteremben voltam. Mind két csuklóm be volt kötve,jobb kezemben pedig infuzió volt. Az ágy mellett a széken az aggodóAshleyt féltem felfedezni.
- Szia - köszöntem neki.
- Te meg mi a francot csináltál? - kérdezte dühösen.
Nem mondtam, semmit csak megvontam a vállam.
- Te nem vagy normális - sírta el magát.
- De az vagyok....Danny hol van? Te hogy vagy? - érdeklődtem.
- Miért tetted? - faggatott tovább Ash.
- Mert senkinek se kellek,mert elvesztettem Danielt.
- Megcsalt?
- Nem...Talán...Mit számít már? - kérdeztem könnyezve.
- Mondjuk azt, hogy itt van veled!
- Mi? - kérdeztem értetlenül felhúzott szemöldökkel.
- Nézz a fotelre - mosolygott a brátnőm.
Oldalra néztem és megpillantottam Őt. Az inge véres volt...Az én vérem volt rajta. Istenem milyen hülye voltam! Majdnem eldobtam magamtól az életet.....
- Szeret még mindig? - néztem Ashre.
- Amikor azt mondtad, hogy elveszítetted a férfit, akit a legjobban szerettél, és ő azt mondta rá, hogy el... Nem engedted, hogy befejezze. Azt akarta mondani, hogy "elmentem igaz, de a szerelmem túl nagy ahhoz, hogy elhagyjalak"
- Én pedig majdnem megöltem magam - akadtam ki.

- Ne aggódj. Rendben leszel. Ő pedig veled marad örökre, mert szeret.
- Én is szeretem őt - mosolyodtam el - Na és veled mi újság?
- Semmi különös. Pocakosodok – mosolygott
- Szóval akkor, tényleg babát vársz? – néztem legjobb barátnőmre boldogan.
- Bizony – simogatta meg lapos hasát Ashley.
- Gratulálok, remek anya leszel Ash – mondtam, majd észrevettük, hogy Danny felébredt.
- Akkor én megyek és, hozok valamit inni – állt fel Ashley és már ott se volt. Daniel yújtózott egyet, majd az ágyamhoz lépett.
- Szerelmem - simította meg az arcom Daniel. - Jól vagy?
- Ühüm - bólogattam és a szemébe néztem - Mindent szívből sajnálok - suttogtam.
- Ajánlom is - válaszolt komolyan felhúzott szemöldökkel.
- Soha többé nem küldelek el,és nem csinálok ilyen hülyeséget - emeltem fel a kezeimet.
- Sss. Hagyd ott őket - simogatta az arcom mosolyogva. - Nagyon megijesztettél, ugye tudod? Ha meghaltál volna azon nyomban ölöm meg magam.
- Ne mondj ilyet - könnyeztem meg.
- Pedig így van. Ha te mész, én is megyek. Mert nélküled többet egy percet sem akarok élni - törölte le a könnyeim.
- Örökre együtt - suttogtam az ajkára.
- Örökre és még tovább - csókolt meg lágyan.
Viszonoztam a csókot,majd meghallottam, hogy nyílik a kórterem ajtaja. Azt hittem Ashley tért vissza, így tovább csókoltam szerelmemet, de ekkor....
- Itt meg mi a fene folyik? - kérdezte Becca dühösen.....