08.fejezet • Az élet nem tündérmese

Reggel iszonyatos fejfájásra és émelygésre ébredtem.Mikor kinyitottam a szemem nem tudtam hol vagyok. Azonnal felültem ami nagy hiba volt, mert szédülni kezdtem. Hú jól kiütöttem magam tegnap, csak tudnám hol vagyok. Kimásztam az ágyból, ekkor vettem észre, hogy egy férfi ing van rajtam....
- Felébredtél kicsikém? - lépett be Daniel egy nagy tálca reggelivel.
- Őőőőőő - mondtam ennyit. Te jó ég? Mit csináltam én..mi tegnap?
- Tudod gondolkoztam tegnap... A csodás éjszaka után...
- Igen? - kérdezem döbbenten. Az nem lehet, hogy lefeküdtem vele és nem emlékszem rá...
 - Igazad volt. Kár tagadnunk, hogy ennyire egymásba estünk. Dobom Beccát.
- Mi? Mi? Mi? - tátottam el a szám.
- Olyan jól szórakoztunk tegnap. És mivel bevallottad, hogy szeretsz. És én is elmondtam, hogy azóta kívánlak, mióta elütöttetek... Rebeccát, meg ugye nem szeretem...
- Nem szereted? - kérdeztem újból.
- Régen szerelmes voltam belé. Mindent megtettünk egymásért... De most, hogy megismertelek téged, és látom, hogy mi lett belőle... Akkora egy ribanc. Biztos fűvel-fával megcsal. De ezt már tegnap elmeséltem az akciónk után - nevetett.
Annyira össze voltam zavarodva, és a fejem és szörnyen hasogatott.
 - Nekem most mennem kell...
- Kérlek, maradj még. Reggelizünk meg, aztán pihensz és hazaviszlek.
- Nem vagyok éhes, nem igazán jó a gyomrom - ráztam meg a fejem - Amúgy is muszáj mennem. Dolgoznom kell. Holnapra el kell készülnöm egy festménnyel.
 - Elkészülsz, de maradj velem. Itt a gyógyszered és pihenned kell utána.
 - Oké - bólintottam.
- Olyan jól áll neked az ingem - lépett hozzám, hogy megcsókoljon.
- Igen? - kérdeztem lehajtott fejjel.
- Szomorú vagy szívem? - nyúlt az állam alá.
- Nem - mosolyogtam rá.
- Akkor? Csak tán nem zavarban vagy?
- De igen - pirultam el.
- Ne legyél - csókolt meg hirtelen, lágyan. A szívem hevesebben kezdett dobogni. Kezeim meztelen mellkasára kúsztak. Szorosan ölelt magához és forrón csókolt. Nem hiszem el,hogy ez a valóság. Daniel az ajkaimat csókolja és kellek neki.
- Annyira kívánlak. Belőled sosem elég - suttogta és lehúzta rólam a pólómat.
- Várj - állítottam meg - Mennem kell.
- Bocs. Megint nagyon nyomulok, igaz? - kérdezte hebegve, ugyanis tekintete mindig a melleimen pihent.
- Menj csak. Még ma beszélek Rebeccával - mondta, s gyorsan elfordult.
- Ne! Én szeretnék vele beszélni.
- Hogy is ne... Téged bántana. Engem nem - nyomta a kezembe a ruhámat.
- Kérlek - bújtam oda hozzá.
- Jó, de hagy menjek veled. Vagy vidd a házi vérebedet.
- Házi véreb? - kérdeztem nevetve.
- Aha - nevetett ő is. - Ashley.
- Tényleg az - bólogattam miközben felöltöztem - Nos mennem kell.
- Bárcsak maradnál éjszakára - hajolt egy csókért.
- Még csak reggel tíz van - nevettem.

 - Akkor? Visszajössz estére? - kezdte el a nyakam csókolgatni.
- Azt hiszem igen - válaszoltam hevesen dobogó szívvel.
- Rendben. Hányra és hova menjek érted.
- Gyere át hozzám mondjuk kilencre.
 - Olyan későre? - pislogott rám nagy szemekkel és magához húzott.
- Na jó hétre - öleltem át a nyakát.
- Jobb egy fokkal - csókolt meg szenvedélyesen.
 - Mennem kell Daniel - suttogtam az ajkára - Hívsz egy taxit?
- Nem. Én viszlek el - kapta fel a kocsi kulcsot.
- Köszönöm - néztem rá. Ha álmodom akkor soha nem akarok felébredni. Egyszerűen nem bírom felfogni,hogy együtt vagyunk. Hamarosan megálltunk.
- Fél hét? - mosolygott rám.
 - Negyed - csókoltam meg - nem tudok neki ellenállni.
- Akkor már lehetne kereken hat - harapott finoman az ajkamba.
- Ennyi erővel el se kéne menned. Gyere fél hétre.
- Negyedkor itt vagyok. Sok sikert a nővéredhez - csókolt meg.
Miután nagy nehezen elváltunk egymástól bementem a lakásba és küldtem Ashleynek egy sms-t,hogy azonnal jöjjön át. Majd kiugrottam a bőrömből. El se hiszem, hogy ez tényleg megtörtént, hogy csókolóztunk, és velem lesz ma este is…
- Mi a vészhelyzet? - kérdezte, amikor beengedtem.
- Azon kívül,hogy másnapos vagyok nincs vészhelyzet - mondtam boldogan
- Boldog vagy. Mi ennek az oka? Vagy inkább ki? Daniel?
- Persze,hogy Ő - sóhajtottam boldogan.
- Mesélj. Csók? Szex? - kérdezte vigyorogva és túlpörögve Ashley. Elnevettem magam.
- Annyira jól csókol. Gyengéd és óvatos. Ugyanakkor vad és szenvedélyes. Ami azt illeti azt hiszem le is feküdtünk......
 - Azt hiszed? Miről beszélsz?
- Nem emlékszem sok mindenre a tegnap estéről. Reggel az ingében ébredtem és utalásokat is tett rá.....
- Hát... Amilyen állapotban voltál tegnap, kinézem belőled, hogy többé már nem vagy szűz...
- Tessék? Miért mit csináltam?
- Három pasival táncoltál, akiknek már égnek állt a farkuk... És ha nem hívom Danielt, akkor velük hemperegtél volna valahol. Ja, és nagyon élvezted. Döbbenten néztem barátnőmre. Én ilyet tettem volna?
- Ez..ez kizárt!- akadtam ki.
- Nem az - mondta és elém nyomta a telefonját egy videóval...
- Oké ezt töröld ki - temettem arcom a kezembe - ígérd meg,hogy többé nem hagyod,hogy üres gyomorra igyak.
- Nem fogom - mosolygott rám. - És akkor most beszéljünk a szexről. Ma is lefeküdtök ugye?
- Nem tudom Ashley - pirultam el - Nem is emlékszem az elsőre. Így olyan lesz mintha először lennénk együtt...
- De neki biztos nem, szóval mondd meg neki, hogy a te szabályaid szerint játsszatok. Csak az lesz, amit te akarsz.
 - Oké, kis házi vérebem - mondtam nevetve.
- Házi mi? - húzta fel a szemöldökét.
- Igen - bólintottam - Danny adta neked ezt a becenevet és nagyon találó véleményem szerint.
- Most miért? - durcizott be viccből.
- Mert az vagy - öleltem meg - Te vagy az én védelmező LB-m.
- Még szép. Na és mikor megyünk Miss Tökélyhez???
- Mi nem megyünk... Tudod, hogy imádlak, de ezt egyedül szeretném intézni. Te túl hamar begurulsz.....
- De meg van rá az okom. Ha rád emeli a kezét a kis liba, szólj és kitöröm a kacsóit.
- Nem fog megverni. Maximum lehord mindennek, de kibírom - sóhajtottam.
- Megérdemled a boldogságot. Azt a lotyót meg eltartja majd valamelyik ágyasa...
- Ash Ő a nővérem, és nem esik valami jól mikor így beszélsz róla. Még akkor sem ha megérdemli.
- Jó, oké, ne haragudj. De én nem tudom elviselni azt, ahogy veled bánik.
- Tudom, és köszönöm. Ezt viszont szeretném egyedül elintézni.
- Rendben – sóhajtotta. – A te nővéred…
- Hívlak, amint végeztem, most viszont indulnom kell.
- Persze, menj csak – ölelt meg.
Kicsivel később már egy kávézóban ültem idegesen. Remélem, nem fog jelenetet rendezni, bár tőle minden kitelik.
- Szia – ült le velem szembe. – Szóval? Pénz kell?
 - Helló - köszöntem vissza. - Nem kell pénz....
- Jól van, csak vicceltem - mosolyodott el. - De bármikor adnék neked - fogta meg a kezem.

Furán néztem rá, majd a kezünkre. Evvel a csajjal meg mi a fene történt? Részeg vagy beszívott?
 - Minden rendben Becca? - kérdeztem.
- Persze Emily. Csak annyira bánom, hogy gonosz voltam veled. Szeretlek és szeretnék újra festeni, meg egy közös galériát nyitni veled.
- Tessék? - kérdeztem döbbenten.
- Jól hallottad. Mit szólsz? Ó, de már megint csak én vagyok a téma… Mondd drágám, mit akartál mondani – simogatta a kezem.
Nem mondhatom el neki, nem lehet. Úgy látom Daniel jó hatással van rá, és végre normális. Rossz emberbe szerettem bele, és ennyi. Danny és én nem lehetünk együtt.
 - Már nem fontos - ráztam meg a fejem. Alig bírtam visszatartani a könnyeim.
- Akkor rohanok is új műtermet keresni és befejezni a festményemet. Majd hívlak babám, szia – puszilt meg is lelépett.
Kifizettem a cappucinomat, majd hazamentem. Miért kell így történnie? Annyival könnyebb lenne, ha Rebbecca még mindig az az önző és bántó testvér lenne mint régen. Nem vehetem el tőle a vőlegényét, az nagyon gonosz dolog lenne. Boldog, és nem tehetem tönkre az életét. Csak feküdtem az ágyon, és bámultam a plafont miközben a könnyeim csak úgy potyogtak. Hamarosan már hat után járt az idő és meg is szólalt a csengő. Erőt vettem magamon, és az ajtóhoz sétáltam. Annyira nehéz lesz Őt elküldenem, de muszáj lesz. Nincs más választásom.
- Szia - köszönt és megcsókolt. Nem csókoltam vissza hanem eltoltam magamtól.
 - Ezt soha többé ne csináld!
- Hm? - nézett rám értetlenül.
- Tegnap részeg voltam és hülyeségeket beszéltem - léptem el tőle - Te a sógorom vagy, hamarosan elveszed a nővérem...
- De én nem akarom. Ő önző és... Te pedig, csupa szív vagy és rendes.
- Csak játszottam veled Daniel. Most pedig menj el, mert még sok dolgom van. A festményedet pedig majd elkészítem, ha lesz időm.
- Befenyített Rebecca ugye? Na majd beszélek vele, amikor dobom - indult el az ajtó felé.
- Nem nem fenyített be, mivel nem is beszéltem vele. Szóval nem kell dobnod és beszélned vele. Ezt nem tudhatja meg. Pár hónap múlva szépen elveszed Őt feleségül és boldogan fogtok élni. Szereted Őt...
- Többé már nem - hagyta el a házat.
Becsuktam az ajtót, majd lerogytam a földre és zokogni kezdtem. Fél napig lehettem boldog avval a férfival akit szeretek. Miért ilyen gonosz és kegyetlen az élet? Miért pont Őt kellett megszeretnem?

07.fejezet • Vallomás

Megjegyzés: Szörnyen sajnálom, hogy majdnem tíz nap telt el és nem jött új fejezet. Sajnos nem volt időm. Most viszont itt vagyok, és kárpótlásként egy hosszabb fejezetet hoztam nektek. A fejezet +16-os mert néhol előfordul trágár kifejezés :D

Azóta a vacsora óta két hét telt el, és nem találkoztam senkivel. Szerencsére Daniellel sem. Jól elvoltam a kis albérletembe. Készítettem a festményeket. Daniel tájképe is elkészült... Reggel miután felöltöztem óvatosan becsomagoltam a képet majd elindultam az irodája felé. Nem kerülhetem örökre, hisz egy csókon kívül nem történt köztünk semmi, és ez így is fog maradni. Ő a sógorom, rokonok leszünk és kész. Mikor megérkeztem a cégéhez a portás útbaigazított. A lifttel felmentem a harmincadik emeletre. Ott egy titkárnő megkérdezte a nevem, majd leültetett mert Danny épp tárgyalt valakivel.

- Szia - köszönt, amikor meglátott.

- Szia. Elkészült a festményed - mondtam, majd felemeltem a képet és beléptem az irodájába. 

Izgatottan bontotta ki.
- Ez remek lett, köszönöm. Az ára?
- Amit már emailben is megbeszéltünk - válaszoltam - Örülök, hogy elégedett vagy a munkámmal Daniel.

- Azt hiszem, rossz testvért ismertem meg.

- Tessék? - néztem rá nagy szemekkel.
- Ez a festményes dolog csak ürügy volt, hogy újra lássalak. De nem vertelek át teljesen. Tessék a teljes ár+ÁFA - adott a kezembe egy borítékot. 

- Köszönöm - mondtam, majd elraktam a borítékot - Ha kell még festmény csak hívj, és megbeszéljük a részleteket.

- Lenne még két rendelésem. Rád bízom, hogy milyenek.

 - Azért valami kiinduló pontot adhatnál. Nem szeretek úgy dolgozni, hogy rám van bízva mit fessek.

 - Embereket szeretsz festeni? 

Jaj ne, csak ne kérd, hogy fessem le Rebbecát....
 - Nem igazán, de talán megpróbálhatom - mondtam.

- Valami szép képre gondoltam - ült le az asztalához és elkezdte vázolni. - Szóval egy hídon álló szerelmespárra gondoltam. Két oldalt látszik, hogy alattunk hullámzik a víz... A háttérben látszódhat egy erdő... Vagy inkább naplemente. Vagy mindkettő. Hogy megvalósítható?
Annyira édes, hogy jöhetett össze a nővéremmel? Annyira nem illenek össze, de tudom, hogy szereti őt. Csak néztem, ahogy csinálja a vázlatot.

 - Van tehetséged a rajzoláshoz is - szólaltam meg egy idő után.

 - Köszi - mosolygott rám. - Mondtam, hogy rossz testvért ismertem meg. Éreztem, hogy elpirulok. Miért mond ilyeneket? - Rebbeca is tehetséges művész.. volt. Csak miután gimis lett, már nem foglalkozott vele. Ő lett a suli legnépszerűbb lánya, és már nem kötötte le a rajzolás és a festészet.Halványan elmosolyodott, majd szó nélkül megrajzolt a hátoldalára még egy képet. 

- Szóval ez a kettő... - mondta teljesen más hangnemben, mint az előbb.
 - Mikorra és mennyiért várhatók?

- Talán két és fél hónap. Sok munkám van. Az árban pedig megegyezünk, ha elkészültem - válaszoltam összeszedve magam.
- Rendben - tartotta ki a kezét.

- Akkor majd beszélünk - fogtam vele kezet - Viszlát Daniel.

- Viszlát - mondta és visszaült az asztalához. - A munkatársaim, majd kikísérik. 

Annyira fura ez a pasi.. Egyik percben tök kedves és barátságos, a másik pillanatban pedig rideg. Miután elhagytam az épületet előhalásztam a mobilom és felhívtam Ashleyt. 

 - Szia csajszi - köszöntem mikor felvette - Mit csinálsz ma este?
- Semmi érdekeset. Miért? Mit csináljak? Tartsam neked meg Danielnek a mécseseket a kád mellett? - nevetett.
Megforgattam a szemem. 

 - Vicces vagy, de nem. Arra gondoltam, beülhetnénk meginni egy-két koktélt valahol.

- Na de mikor fekszetek már le?
- Ashley, Ő a sógorom - sóhajtottam - Nem fogok vele lefeküdni - suttogtam az utolsó szót.
- De akarod. És ha kívánod, nem fojthatod el a vágyad. Oké, hatra gyere értem, és elviszlek valahova, szia - rakta le a telefont.
Hogy lehet ez a csaj a legjobb barátnőm, de komolya? Olyan bolond, de annyira imádom. Mindig számíthatok rá. Miután hazamentem, nekikezdtem egy új festménynek. Öt óra után elmentem lezuhanyozni és készülődni. Hatkor már Ash háza előtt álltam.
 - Hm, jól kicsípted magad. Daniel is a bulin lesz? - üdvözölt.
- Szálljunk már le erről a témáról - fogtam a fejem - Ő a sógorom. Tabu téma. Nem szeretnék róla többet beszélni. Oké?
 - De miért nem? Akarod őt.
 - Ashley, kérlek - sóhajtottam - Legalább ma estére felejtsük el ezt a témát. Szeretnék egy kicsit kikapcsolni, és jól érezni magam.
- Olé, gyere. Igyunk meg két koktélt és táncoljunk egy kicsit.
Bólintottam, majd hamarosan már egy hangulatos kis bárban ültünk és iszogattunk. Az ötödik pohár Mojito után már eléggé felszabadultam. Épp felálltam mikor megszólalt a kedvenc számom.

 - Úúúgy imádom ezt a számot - ujjongtam - Gyere táncoljunk Ash.

- Én is imádom - mondta és táncolni kezdtünk.

Hamarosan néhány srác odajött hozzánk, és elkezdtek velünk flörtölni. - Szia szépségem. Nem hosszú ez a ruha?
- Nem, ez pont jó - vigyorogtam a pasasra.
- Szerintem lehetne rövidebb - kezdte el feljebb tűrni a másik.
- Ugye szingli vagy cicus? - kérdezte a harmadik.
- Igen az - kuncogtam.
- Mi is azok vagyunk.
- Elvinnénk a fellegekbe - markolt a fenekembe az egyik.
- Gyere velünk szivi.
- Hova? - kérdeztem miközben oldalra döntöttem a fejem és kíváncsian néztem rájuk.
- Fent az emeleten van egy szoba. Kivettem mára.
- Feljöhetsz velünk.
- És szórakozunk egy jót.
- A barátnőm is jöhet?
- Két csaj egyszerre.
- Jól hangzik.
- Hívd őt is - húzott magához a szőke férfi. Magamon éreztem a merevedését.
- Oké, szólok - nevettem még mindig. Átöleltem a pasi nyakát és elkezdtem neki táncolni.
- Hú szivi, jók a melleid - markolászta.
- A feneked sem rossz - nyomta nekem hátulról a farkát a másik. A harmadik meg simogatni kezdett ahol csak ért.
- Na azt már nem - ragadta meg a karom Ash. - Most szépen hazamegyünk. Nem fogod a szüzességed ilyen barmoknak adni - mondta, amikor már távol voltunk tőlük.
 - Annyira viccesek voltak - kacagtam - Totál beindultak és éreztem a... - nem bírtam befejezni a mondatot mert elbotlottam a saját lábamba. Kiterültem a földön és csak nevettem.
 - Undorítóak - grimaszolt Ashley, majd telefonon iderendelte Daniel-t.
 - Vidd őt haza kérlek.
Mire észbe kaptam már egy idegen házban voltam.
 - Miért hoztál ide Danny? - néztem a srácra.
- Mert nem akarom, hogy bármi bajod legyen. És mert nagyon tetszel - mosolygott rám.
- Annyira édes vagy - léptem oda hozzá - Te is tetszel nekem Daniel Silverman. Sőt... Ha nem a nővéremmel lennél, akkor már rég lefeküdtem volna veled. Annyira szeretnék veled lenni. Mióta találkoztunk csak rád tudok gondolni, veled álmodok, nem tudlak kiverni a fejemből. Annyira megcsókolnám az édes ajkaidat, és minden másodat - mondtam, majd megsimogattam az arcát.

- De hát... Én flörtöltem veled. Bókoltam neked, megcsókoltalak. Azt mondtam, hogy minket fess le, hogy mi állunk azon a hídon... De te arra utaltál, hogy nem kellek neked. Pedig tudod mióta várok egy igazi csókra tőled?
- Mióta? - kérdeztem miközben átöleltem a nyakát. Szeretem Őt.Igen,szeretem.
- Amióta elütöttelek és kimentem hozzád - hajolt az ajkaimhoz.
- Nem kell többed várnod - suttogtam.
Elmosolyodott és forrón megcsókolt.Nyelvünk vad táncot járt,a vérem pedig pezsegni kezdett.

06.fejezet • A vőlegény

Megjegyzés: Meg is érkezett az új fejezet, ami ilyen kis egyszerű lett.Olvassátok, komizzatok:D

Mostmár értem miért is viselkedett olyan furán a csók után. Menyasszonya van, aki ráadásul a nővérem. Legszívesebben azonnal lelépnék, de nem lehet mert a vacsora még csak most kezdődött. 

- Ezt miért nem mondtad? - bökött oldalba Ashley.

 - Mert én sem tudtam Ash - sóhajtottam. 

Amikor Daniel meglátott döbbent arcot vágott. Elfordítottam a fejem, és reméltem, hogy nem bémul tovább.

 - Még mindig engem néz?- kérdeztem suttogva Ashleyt.

 - Aha - mondta és integetett neki. - Hátha most vette a lapot. 

- Jaj ne már... Na és Rebecca mit csinál?

- Nem akarod tudni - fordult felém.

Sóhajtottam egyet, majd pár pillanat múlva közeledő lépte zaját hallottam.

 - Emily - szólalt meg nővérem - Ti még biztos nem ismeritek egymást - mondta miközbe a pasiba karolt - Ő a vőlegényem Daniel Silverman. Ez a... lány, pedig a húgom Emily.

 Nem tudtam mit tegyek. Csináljak úgy mintha nem is ismerném?

- Örvendek Emily - mosolygott rám és kitartotta a kezét.

Hát szóval így állunk. Kezet fogtam vele, majd mosolyogva köszöntem neki.

 - Részemről az öröm Daniel - mondtam majd rátapostam a lábára, és elsiettem.

 Nem reagált semmit, csak a barátnőm jött utánam.

- Hé, hova mész?

- Nem tudom - vontam meg a vállam - Teganp olyan jól éreztem magam vele... Erre kiderül, hogy Ő a nővérem vőlegénye.

- Menj vissza és együnk. Éhes vagyok - nézett rám nagy boci szemekkel.

 - Oké - sóhajtottam - De semmi kedvem hozzá.

- Ne izélj már. Itt vagyok veled - mosolygott rám. - Kikészítem a nővéred, gyere. Jó móka lesz - ragadta meg a karom.

Na ettől a " jó mókától" tartok. Rebeccaval, nem lehet csak úgy szórakozni. Ashley viszont örökös jókedvével hatott rám.

- Hát arra kíváncsi leszek - mosolyodtam el, majd visszamentünk enni.

- Na és Rebecca, mit is dolgozol? - kérdezte Ash az ebéd közben. - Örömlány vagy?

- Nekem nem kell dolgoznom. A szüleim milliomosok. Miért is dolgoznék?

 Megforgattam a szemem. Tipikus Rebecca.

- Ja, utána meg, ha kiöregszel az utcalány szerepből meg eltart a pasid mi? – szólalt meg újra a barátnőm.

- Látom féltékeny vagy,mert neked nem jött be az élet. Szépnek és szerencsésnek születni kell. Mondanám,hogy kérdezd a húgomat de hát Ő szerencsétlen...

- Kicsim, nem fejeznétek be ezt a rivalizálást? – kérdezte Daniel.

- Hagyd csak, Daniel – szólalt meg Ash, mielőtt Becca vagy én mondhattunk volna bármit is. – Mond csak Miss Szőkeség, egy perc alatt hány pasi fordul meg benned? – húzta fel a szemöldökét.

- Miért is kell elviselnem egy jelentéktelen senki megjegyzéseit? Amúgy meg senki nem hívott meg.

Itt lett elegem- Sóhajtottam egyet, és szólásra nyitottam a számat.

- Elég! - szólaltam meg - Rebbeca foglalkozz inkább a vőlegényeddel - néztem Danielre.

- A jelentéktelen senki te vagy Becca. – fokozta tovább Ashley. – Hány pasi is ment már át rajtad? Húsz plusz, akikről nem tudunk, jól mondom – vigyorgott.

 - Nem tűrom el, hogy így beszélj velem! - emelte fel nővérem a hangját. - Takarodj a házamból!

- Ez nem a te házad - mondtam.

- Megjött az ebéd - jött elő anyu. - Mi van veled Ashley drágám, mostanában?

 - Köszönöm szépen Mrs.Morgan, nincsen semmi különös - mosolygott elégedetten a barátnőm. - És Önnel?

- Megvagyok,köszönöm.Hamarosan megnyitok egy kiállitást,ahol tehetséges festők képeit állitom ki.

- Tessék? - akadtam ki - Kössz szépen,hogy ennyire semmibe veszel anya! - mondtam könnyes szemmel, majd elhagytam a házat.

- Kicsi szívem – jött utánam Ashley. – Nyugodj meg, ne sírj!

- Miért utálnak ennyire?

- Nem utálnak, ők a szüleid… - simogatta meg az arcom.

- Aha. Azért nem szól a saját anyám a kiállításról, pedig tudja milyen fontos lenne nekem.

 - Beszélek vele, jó? - mondta és elindult befele.

- Ne Ashley kérlek!

- Oké, akkor nem.. - sóhajtotta. - Visszamegyek a táskákért.

- Köszi - szipogtam. Miért is pocsék az életem? Az anyám kiállitás nyit, és nekem nem is szól erről. Persze ha a csodálatos és tökéletes Rebecca festene kettőnk közül, akkor már biztos több kiállítása is lett volna..

Ashley elment, majd hamarosan haza is mentünk.

 - Semmi kedvem megcsinálni azt a képet Danielnek - mondtam, mikor már az albérletemben ejtőztünk. 

- De csináld meg. Fizet is neked, és neki fontosak a képek.

 - Igazad van. Ő elvégre a sógorom bunkóság lenne nem megcsinálni - sóhajtottam. 

- Vedd már el tőle Danielt. 

- Mi? Nem! - ráztam meg a fejem. 

- De. Győzz te. Daniel a tied - nézett rám barátnőm, nagy szemekkel. 

 Tudtam én, hogy ez a csaj totál zakkant. Kaparintsam meg, a nővérem vőlegényét? Totál elment az esze.

 - Nem nem az enyém! A nővéremé. Ha akarnám se tudnám tőle elvenni! 

- De neked van valamid, ami neki nincs. Eszed és tehetséged. 

Erre a mondatra, majdnem elnevettem magam. 

- De hát szeretik egymást! 

- Ja persze... Daniel szereti döngetni a dögös ribanc... Tuti nem szerelmes belé...

 - Láttam,hogy néznek egymásra - válaszoltam.

- Istenem Emily, olyan naiv vagy! - akadt ki Ash. 

- Miért is lennék az? 

- Mert az vagy... Na mindegy, majd segítek megszabadulni Rebeccától.

 - Aranyos vagy,de ne! 

- Oké, akkor nem. De a festményeket csináld meg. 

- Az lesz - sóhajtottam. Ash ott maradt velem és szinte egész éjjel beszélgettünk.

05.fejezet • Együtt a család

Megjegyzés: Megérkezett az új fejezet. Szám szerint az 5. Remélem tetszeni fog nektek. Kérlek titeket, hogy csatlakozzatok két nagyon kedves ismerősöm FB csoportjához. Ők is írnak történeteket és én imádom. A csoportban mostantól ennek a történetnek is megtalálhatóak lesznek a friss fejezetei >> Belépek a csoportba

A csókunk hamar véget ért. Daniel vállt el az ajkaimtól és csak maga elé bámult. Istenem mennyire hülye voltam. Legszívesebben elbőgném magam. - Köszönöm az estét. A festménynek hamarosan nekiállok - mondtam, majd kiszálltam a kocsiból - Szia. - Köszönöm. Szia - mosolygott halványan, majd elhajtott a kocsival. Az ajtóhoz siettem majd bementem a házba. Az ajtónak dőltem és leültem a földre.

 Ez Ashley hibája. Ő beszélte tele a fejem avval, hogy Daniel és én milyen szép pár lennénk, meg ez biztos randi. Hülye vagy Emily Morgan. A legjobb lesz megcsinálom a festményt, elküldöm neki postán és elfelejtem ezt a egészet. Levettem a ruhámat, majd bebújtam az ágyba és aludni próbáltam. Reggel a csengő ébresztett. Félve mentem ajtót nyitni, de megnyugodtam mikor Ashleyvel találtam magam szemben.

- Na milyen volt a randi? - vigyorgott - Vagy itt van és zavarok? - suttogta.
- Nem, nincs itt - sóhajtottam - Gyere csak be.

- Mesélj már, mi történt köztetek? - nyaggatott.
 - Az elején igen, de aztán láttam rajta, hogy megbánta - ültem le egy székre miközben kávét öntöttem magamnak.
- De hát... Miért bánta meg?
- Gondolom mert nem vagyok az esete. Mindegy zárjuk le ezt a témát, nem akarok többet róla beszélni.
- De biztos az vagy... Egyszerűen csak, idióta.
- Mint mondtam lezártnak tekintem ezt a témát. Inkább mesélj mi van veled. Eddig csak rólam volt szó.
- Semmi különös - vonta meg a vállát.
- Aha, semmi különös - húztam fel a szemöldököm.
 - Változatlanul semmi különös éldegélek a barátommal, Toby-val és ennyi.
Bólintottam, majd beszélgetés közben megreggeliztünk.
 - Annyira nincs kedvem a ma esti családi vacsihoz. Állítólag Rebbeca is ott lesz, mert tegnap este hazaért Hawaiiról.
- A vőlegénye is megy? - nézett rám a lány.
- Nem tudom, gondolom, hogy ott lesz - vontam meg a vállam - Nem mintha különösen érdekelne.
 - Szívesen elmennék, hogy ne unatkozz, de sajnos nem vagyok meghívva - sóhajtotta.
- Szívesen elhívnálak magammal, de ahhoz túlságosan szeretlek és fontos vagy nekem, hogy kitegyelek téged a családi vacsinak.
Ashley neveti kezdett.
- Tégy ki ennek - kacagta.
 - Biztos? - nevettem vele együtt.
- Figyelj, ha a szüleidet nem bánja, ígérem elmegyek.
- Nekik szerintem mindegy. Észre se veszik, hogy ott vagyok. Avval lesznek elfoglalva, hogy Rebeccát fényezzék - forgattam meg a szemem.
- Akkor minek mész el? - sóhajtotta.
 - Mert muszáj. Két éve nem láttam őket. Na meg nagyi is ott lesz akit imádok.
- Na akkor elleszel a nagyiddal vagy menjek veled?
 - Ahogy gondolod - sóhajtottam ismét - Ha szeretnél gyere, de ha jót akarsz magadnak akkor inkább maradj. Én is olyan gyorsan lelépek, amilyen gyorsan csak lehet.

- Oké, megyek veled - ölelt meg.
Visszaöleltem, majd délután készülni kezdtünk az estére. Örülök, hogy Ash végül is ott lesz velem. Mikor megérkeztünk anyuék házához, már messziről hallottam nővérem parancsolgató hangját.
 - Sziasztok - köszöntem mikor beléptem a nappaliba.
 - Szia kicsim - köszöntek, majd megpusziltak és megöleltek anyuék.
- Rebecca - öleltem meg félszegen nővéremet.
- Szia - ölelt vissza. - Ashley, hogy vagy? - vigyorgott rá.
 - Házasan és remekül - mosolygott cinikusan a barátnőm.
- Hát nem lehetett valami nagy esküvőd, mert nem hallottam róla. Az én esküvőm hatalmas lesz. Emily drágám megkérnélek, hogy legyél te az egyik koszorúslány de nem akarom, hogy a bénaságoddal nevetségessé tedd a nagy napom. Lehajtottam a fejem, majd megforgattam a szemem.
 - Ó hát itt az én gyönyörű kis unokám! - hallottam meg nagymama hangját.
 - Nagyi - mosolyogtam majd megöleltem.
 - Na idefigyelj Rebecca, nem érdekel, hogy ez kinek a háza, de még egy ilyen szó és behúzok neked egyet, bármennyire is nem nőies - hallottam meg a barátnőm halk, mérges hangját. Nővérem mosolyogva állt arrébb.

 - Ash hagyd, nem éri meg. Már hosszá szoktam, ehhez a viselkedéshez.
 - De én nem. Ez a ribanc... Hogy hagyod?

- Mindig is ezt csinálta, már nem érdekel - vontam meg a vállam.
Megforgatta a szemét, majd köszönt a szüleimnek és leült az asztalhoz. Csatlakoztam hozzá, ahogy a többiek is. Magam elé bámulva, ettem a salátámat mikor, Ashley izgatottan szólongatni kezdett.
 - Emily, Emily.
- Igen? - néztem rá. 

- Nézd - mutatott rémülten a bejárati ajtó felé. Odanéztem, ahova mutatott. Daniel állt ott. Először nem értettem, hogy mit keres itt, de mikor Rebecca a nyakába ugrott minden világossá vált. Danny a nővérem vőlegénye...