02. fejezet • Újra találkozunk.

Megjegyzés: Köszönöm az első fejezethez érkező komikat, szavazatokat és az egy feliratkozót. Remélem a második fejezet is elnyeri majd a tetszéseteket:)

Daniel nevetni kezdett, majd egy zsebkendővel elkezdte letörölni az ingét. Eközben én, lehajoltam,,hogy összeszedjem a földről a kajamaradékot. Miután evvel megvoltam, a kukába hajítottam. Annyira zavarba éreztem magam bénaságom miatt. Éreztem, hogy vörös vagyok és majd fel gyulladtam.
- Ne.. ne haragudj - ismételtem meg magam.
- Ugyan már semmi baj. Azt hiszem ezt megérdemeltem a tegnapi miatt - válaszolta mosolyogva Daniel.
- A tisztító számlát állom! - mondtam lehajtott fejjel.
- Ez csak egy ing Emily. Nem nagy dolog. A kocsimban van váltásruha - próbált megnyugtatni, majd folytatta - Ha már az ebéded rajtam landolt engedd meg, hogy meghívjalak..
- Nem vagyok egyedül - vágtam a szavába - A barátnőmmel jöttem - mutattam Ashley felé aki kíváncsian nézett minket.
- Akkor csatlakozzon Ő is. Nemleges választ nem fogadok el.
Megfogta a karom, majd egy üres asztalhoz vezetett. ezután legjobb barátnőmhöz sétált és áthívta ehhez az asztalhoz.
- Hölgyeim kimegyek a kocsimhoz, azonnal visszajövök. Addig adják le a rendelésüket - mondta, majd elhagyta az éttermet.
- Csak úgy forrt köztetek a levegő - lökött oldalba Ashley.
Megforgattam a szemem, majd megtöröltem izzadt tenyeremet.
- Ne beszélj már hülyeségeket. Egyáltalán nem forrt köztünk semmi. Amit láthattál, az az volt, hogy iszonyat kínosan éreztem magam a történtek miatt.

- Aha, ha lesz egy kis időm akkor el is hiszem. De most komolyan Emily. Mikor akarsz kicsit nyitni más emberek felé? Itt van ez a pasi, aki jól néz ki... Miért nem kéred meg, hogy álljon neked modellt.. meztelenül.
Ennek a csajnak elment az esze. Majd biztos megkérek egy idegen férfit, hogy vetkőzzön le nekem, hogy lefesthessem.
- Te meghibbantál Ashley Turner! Nem fogom erre kérni - ráztam meg a fejem - Amúgy is én tájképeket festek, nem embereket.
- Most miért? Beállíthatnád egy virágos háttérhez, és akkor már kész is a tájkép - mondta nevetve.
Sóhajtottam egyet, majd elkezdtem dobolni az asztalon. Nem tudom, hogy jutott ilyen képtelenség Ash eszébe. Még, hogy fessem le meztelen Danielt. Talán ha együtt lennénk, akkor megtenném. De így, hogy nem is ismerem. Szó se lehet róla. Miután leadtuk a rendelést, Daniel is visszatért egy új ingbe. Kihúzta a széket és leült velem szembe. Ismét izzadni kezdett a tenyerem és zavarban voltam. Gőzöm se volt mit mondhatnék, de Ashley megtörte a csendet.
- Daniel nem lenne kedved modellt ülni vagy állni Emilynek?
Jaj ne, csak ezt ne. Szúrós szemekkel néztem legjobb barátnőmre.
- Miről lenne szó? - kérdezte érdeklődve a pasi.
- Semmiről. Ashley szeret tréfálkozni. Festő vagyok, és arra próbál rávenni, hogy ne csak tájképeket hanem portrékat is vessek, de az valahogy nem az én asztalom - hadartam el gyorsan miközben az étlappal babráltam.

- Ez érdekes. Mármint épp a napokban gondolkoztam rajta, hogy az irodámat feldobnám egy festménnyel. Esetleg vásárolhatnék tőled valamit.
- Megrendelésre dolgozom. De nagyon szívesen megcsinálom.
Ash hol rám-hol Danielre nézett. Az órájára pillantott, majd a homlokára csapott.
- Ó a francba. El is felejtettem, hogy nekem találkozóm van. Érezzétek jól magatokat. Este beszélünk Em - puszilt meg, majd felállt az asztaltól.
- Várj már! De hát a kocsidba van minden cuccom, és nincs mivel hazamennem.
- Én szívesen elviszlek ebéd után - szólalt meg Dan - Út közben pedig megbeszélhetnénk ezt a festmény dolgot.
Némán bólintottam majd mikor kihozták a rendelésünket enni kezdtem. Ezért még megölöm Ashleyt. Hogy hagyhatott kettesben vele. Tudja, hogy nehezen nyílok meg emberek előtt, és csak hülyét fogok magamból csinálni a hallgatásom miatt. Annyira kínos volt az egész. Ha valamit kérdezett Daniel akkor vagy csak bólintottam, vagy rövid válaszokat adtam. Tutira azt hiszi nem vagyok százas. Miután elfogyasztottuk az ebédet, kifizette a számlát - mert ragaszkodott hozzá, hogy Ő fizessen - elindultunk a kocsija felé.
- Na és milyen festményre gondoltál? - kérdeztem. Ez volt az első értelmes mondat ami elhagyta a számat azóta, hogy kettesben maradtunk.
- Valami havas erdős-hegyes képre gondoltam. Gyerekkoromban a téli szünetet mindig a hegyekben töltöttük a szüleimmel. Mindig is szerettem volna erről egy festményt.
- Értem - bólintottam - Ha hazaértem átküldök néhány elkészül munkámról képet. Ha elégedett vagy velük, akkor nekikezdek a vázlatnak. A részleteket pedig később megbeszéljük.
- Rendben van - bólintott - Na és jól vagy? Nem fáj semmid a baleset miatt?
- Nem - vágtam rá azonnal.
- Biztos? - húzta fel a szemöldökét, úgy nézett rám.

- Igen biztos.
Hamarosan meg is érkeztünk az albérletemhez. Daniel leállította a motort.
- Köszönöm a fuvart - fordultam felé, majd kiakartam kapcsolni a biztonsági övemet, de olyan béna voltam, hogy nem sikerült - A francba! - csúszott ki hangosan a számon.
- Majd én - mondta a srác majd áthajolt hozzám. Tekintetünk egymásba fonódott, az ajkamon pedig éreztem forró leheletét.....