Megjegyzés: Húú végre itt vagyok, és újra jól érzem magam. Valamennyire túljutottam a családi gondokon, és így nagyobb hangsúlyt tudok fektetni a történetre. Szeretnék megint hetente fejezetet hozni, remélem ez sikerülni is fog. Köszönöm akik így is kitartottak a blog mellett. Remélem tetszeni fog nektek az új fejezet.
Hihetetlen, hogy már itt tartunk. Egy nap múlva lesz az esküvőnk. Ahhoz képest, hogy kis esküvőt szerveztünk majdnem száz vendék lesz. Az én részemről Ashley, Sebastain és néhány ügyfél. Danny részéről pedig még több ügyfél, és más senki. Ash szerint az utolsó esténket jegyes párkánt külön kéne töltenünk, de én nem akarom Danny nélkül tölteni az estét.
- Hihetetlen, hogy holnap eljön a nagy nap - sóhajtottam boldogan ropit majszolva. Miközben Asht néztem és gyönyörű kisfiát. Hosszú másfél év áll mögöttem, mögöttünk. Olyan mintha csak pár hét telt volna el, hogy megismertem Danielt.
- Eljön bizony. Megfogod? - mosolygott rám és felém tartotta a három hónapos gyerekét, legjobb barátnőm.
- Lehet? - kérdeztem izgatottan, miközben megmostam a kezem, és szárazra töröltem.
- Persze - bólogatott Ash.
Odaléptem hozzájuk, és óvatosan átvettem a kis Lucast, a keresztfiamat. Annyira imádom ezt a picike emberkét, több festményt is készítettem már róla.
- Hát szia - mosolyogtam rá. Hihetetlen, hogy hamarosan én is anya leszek. Már alig várom. Most járok a tizenkettedik hétben, szóval a vetéléstől már nem nagyon kell félnem. Így elmondhatom Ashleynek.
- Ash - néztem barátnőmre.
- Igen? - mosolygott.
- Öt hónap múlva anya leszek - mondtam boldogan. A hasam egy kicsit már gömbölyödik de a ruhák miatt amit hordok nem látszik. Ezért maradhatott Ash előtt is titok. Jó volt végre elmondani valakinek. Persze Rebecca is tudja, de eddig akkor sem akartam senki másnak elmondani. A nővérem is leszállt rólunk, így azt hiszem nincs mitől félnem.
- Tudom. Vártam, hogy mikor mondod el - nevetett.
- Honnan tudod? - néztem rá kíváncsian és megsimogattam a kisfiú arcocskáját.
- Annyit ettél mostanában egy nap alatt, mint máskor két nap alatt.
- Igen, ez igaz - nevettem - Állandóan eszem...Danny el is nevezett haspóknak.
- Minden nő az, ilyenkor - nevetett.
- Na és minden nőt óvnak a széltől is? Daniel annyira édes. Minden reggel ágyba kapom a reggelit. Elviszi a kutyákat sétálni, bevásárol, hogy nekem ne kelljen.
Igen, a párom nagyon félt és óv. Tudja, hogy nehezen viselném ha ezt a babát is elveszítenénk. Ő a legrendesebb férfi a Földön.
- Toby is így tett - bólogatott. - Nagyon édesek a párjaink.
- Igen azok. Ráadásul majd egy hétig ki sem engedett az ágyból. Nagyon féltünk, hogy Őt is elveszitjük...
- Elhiszem - simogatta a lábam. - De szerencsére semmi gond nincs.
- Igen szerencsére, nincs gond. Holnap összeházasodunk, majd elutazunk egy rövid nászútra és minden rendben lesz - sóhajtottam és az órára néztem. Negyed hat, tehát hamarosan hazaér a munkából szerelmem.
- Mi ne lenne rendben?
- Nem tudom, azt hiszem túl sok rossz történt már velünk, és félek.. Ennyi az egész. De Becca egy ideje békén hagy minket, így nyugodt vagyok.
- Minden rendben lesz, drágám.
- Remélem - sóhajtottam, majd meghallottam, hogy nyílik a garázs - Danny hazaért - ült ki a mosoly az arcomra.
- Legszívesebben a vállamra csapnálak és elrabolnálak, de mivel terhes vagy, megértem, hogy inkább a vőlegényeddel maradnál - kacagta Ash, majd átvette a kicsit és a babakocsiba helyezte.
- Köszi - mosolyogtam - Akkor reggel jössz értem? - kérdeztem mivel, náluk fogok készülődni, valamint Ashley lesz a sofőröm.
- Jövök, persze - puszilt meg.
- Köszi - válaszoltam izgatottan és boldogan miközben kiengedtem őket az ajtón.
- Szia - köszönt el.
Miután elmentek, becsuktam az ajtót a garázshoz siette és Daniel karjaiba vetettem magam.
- Szia - néztem rá csillogó szemekkel.
- Életem, szia - csókolt meg.
- Milyen napod volt? - öleltem át a nyakát.
- Jó, és a tied? - simogatott meg.
- Jó. Itt volt Ashley és Lucas. Mindenáron azt akarta, hogy menjek vele és náluk töltsem az éjszakát, de mondtam szó se lehet róla - ráztam meg mosolyogva a fejem, amitől arcomba csapódtak a tincseim.
- Ó, akkor le kell mondanom a sztriptíztáncosnőt meg az édes hármast.... - szomorkodott.
- Tessék? - húztam fel a szemöldököm - Milyen táncos, és milyen hármas?
- Tudod... Legénybúcsúszex.
- Hát jó, ha ezt akarod - mondtam megbántva - akkor megyek és összecsomagolok, te pedig olyan legénybúcsút tartasz amilyet csak akarsz... Hiába tudom vagy sejtem, hogy viccel akkor is rosszul esik. Azt hiszem a terhességi hormonok a hibásak.
- Ó, kicsi szívem, most mi a baj? - húzott magához.
- Semmi - nyeltem vissza a könnyeimet - Bulizz csak..
- Kicsim, minden pasi ezt csinálja az esküvője előtti éjszakán, de nekem meg sem fordult a fejembe. Csak el akartam menni pár haverral sörözni meg beszélgetni, de akkor nem megyek, hanem maradok veled és vigyázok rátok - fogta meg a hasam.
- Ne haragudj, hisztis vagyok - szipogtam - Menj nyugodtan - néztem a szemébe. Nem lehetek önző...
- És hagyjalak egyedül? Előbb halok meg!
- De mehetsz - csókoltam meg - Nem.akarlak megfosztani ettől a bulitól.
- Maradj - mondta, majd elvonult és pár perc múlva vissza is jött. - Toby tíz percen belül itt lesz, és a barátnődnél alszol.
- Oké - bújtam hozzá - Vigyázz magadra, nagyon. Holnap a feleséged akarok lenni. Küldj majd sms-t ha hazaértél.
- Ashley-nek küldök, és ha ébren leszel, elmondja neked, jó?
- Ühüm - bólogattam - Elpakolok pizsamát meg egy-két holmit. A gyűrűket és a személyid ne hagyd itthon holnap. Az inged, a nadrágod, a zakód a széken. Alsógatyát és zoknit is tettem oda. A nyakkendő mellett van az asztalon. A cipőd meg a szék alatt.
- Jól van szerelmem, a holnapi nap tökéletes lesz, ne aggódj.
- Tudom, a feleséged leszek - suttogtam az ajkára.
- Az bizony - csókolt meg.
Ezután elmentem lezuhanyoztam gyorsan, majd elraktam a táskámba egy pizsamát és mindent amire csak holnap szükségem lehet. Parfüm, zsebkendő, varrókészlet, mobil, töltő és még néhány dolgot. Toby hamarosan meg is érkezett. Daniel kikísért a kocsihoz.
- Akkor megyek is... Érezd jól magad a bulin. Szeretlek - csókoltam meg.
- Menj. Szeretlek.
Hamar meg is érkeztünk Ashleyékhez. Barátnőm éppen fürdette a kisfiát. Lepakoltam a vendégszobába, majd átvettem a pizsamám. Később szólt Ash, hogy menjek velük vacsorázni. Bár jól éreztem magam a társaságukban, csak Dannyra tudtam gondolni. Vacsora után visszavonultam a szobába és Ash is velem tartott. Hosszú ideig beszélgettünk a terhességről, szülésről, és anyaságról. Tudom, hogy készen állok rá. - Kaptál már sms-t? - kérdeztem egy idő után Asht.
- Neked nem aludnod kéne? - felelt kérdéssel a kérdésemre,
- Nem...Ő se alszik.. - tiltakoztam és bevágtam a durcit.
- Aludj már, kérlek.
- Miért?
- Mert aludnod kell. Ki kell pihennend magad! - győzködött Ashie.
- De nem tudok. Addig nem, amíg nem tudom, hogy Danny éppségben hazaért.
- Kérlek, Em.
- Nem tudok aludni Ash....
- Hidd el, ha lefekszel és lehunyod a szemed, már alszol is - mondta és csipogott a teleonja.
- Ő az? Ő írt? - kérdeztem izgatottan miközben az órára néztem. Este tíz volt.
- Igen. "Hazaértem, minden oké. Mondd meg Emily-nek." - olvasta fel a rövidke üzenetet barátnőm
- Akkor felhívom! - nevettem és a mobilom után nyúltam.
- Hívd - nevetett Ashley és elhagyta a szobát.
Mosolyogva hívtam fel szerelmemet,amint felvette bele is szóltam
- Már vége is a bulinak?
- Igen vége, de te miért nem alszol? - kérdezte.
- Mert hiányzol, és mert izgulok.
- De most már tudod, hogy jól vagyok. Aludj, kérlek.
- Jó - sóhajtottam - Szeretlek Danny.
- Én is szeretlek kicsim.
Elköszöntem tőle, majd álomra hajtottam a fejem. Azt hittem, hogy nem fogok tudni aludni az izgatottságtól, de más nem hagyott aludni, illetve mások... Miután felvettem a fülest, a nyugtató zene percek alatt elaltatott, ám már reggel hétkor fent voltam.
- Jó reggelt - szökdécseltem ki a konyhába vidáman.
- Jó reggelt - köszönt vissza a fiatal pár.
- Nos? Elkészültetek? Mehetünk? - pörögtem száz fokon. Az idő mesés, a hangulatom remek.. Tökéletes lesz ez az esküvő.
- Hét óra van! Hova akarsz menni? - akadt ki legjobb barátnőm.
- A temolomba! Ma van az esküvőm! - vágtam rá azonnal miközben egy virágmintás bögrébe egy kicsi kávét öntöttem.
- De még vagy öt óra múlva.
- Ó...Az még nagyon sok!
- Az - ásított a barátnőm.
- Felhívom Danielt nehogy elkéssen! - kortyoltam a kávéba.
- Emily, gyilkos vagy! - nyöszörögtem Ash és a férjéhez bújt.
- Mi? Miért? - kérdeztem idegesen.
- Pihenj már. 10kor vár a fodrász...
- Nem tudooook. Reggelizek, utána megyek a fodrászhoz.
- Ahogy óhajtod...
- Én olyan izgatott vagyok - pörögtem fel teljesen.
- Ühüm - nyöszörögte Ashley.
- Ha éjszaka nem.rosszalkodtatok volna olyan sokáig, most nem.lennél álmos! - csúszott ki a számon. Igen már nem vagyok olyan prűd, hogy elpiruljak ettől a témától..
- Hm?
- Jaj ne csináld már - vigyorogtam - Nem vagyok süket...
- Jól van, de nem lehet neki ellenállni.
- Aha...Na de mindegy, miután felvettem a fejhallgatót elaludtam.
- Bocsi - bújt jobban szerelméhez.
- Semmi baj - kuncogtam - Már csak néhány óra és nászéjszaka - tapsikoltam.
- És még én vagyok a kanos - nevetett Toby.
- Hütsd le magad, fél órája fejeztük be - mondta Ashley.
- Oké elég legyen! Én is itt vagyok!
- Bocsi.
- Semmi baj - nevettem és enni kezdtem.
- Jó étvágyat.
Alig vártam, hogy végre elkezdjek készülődni. Fél tíz után indultunk el a fodrászhoz ahol kaptam egy szép kontyot. ezután a smink és a manikűr következett. A készülődéssel gyorsan telt az idő, és hamarosan azon kaptam magam, hogy teljes "harci díszbe" állok a templomban a tükör előtt.
- Hogy festek? - fordultam Ash felé mikor már a ruha is rajtam volt.
- Hihetetlen, hogy holnap eljön a nagy nap - sóhajtottam boldogan ropit majszolva. Miközben Asht néztem és gyönyörű kisfiát. Hosszú másfél év áll mögöttem, mögöttünk. Olyan mintha csak pár hét telt volna el, hogy megismertem Danielt.
- Eljön bizony. Megfogod? - mosolygott rám és felém tartotta a három hónapos gyerekét, legjobb barátnőm.
- Lehet? - kérdeztem izgatottan, miközben megmostam a kezem, és szárazra töröltem.
- Persze - bólogatott Ash.
Odaléptem hozzájuk, és óvatosan átvettem a kis Lucast, a keresztfiamat. Annyira imádom ezt a picike emberkét, több festményt is készítettem már róla.
- Hát szia - mosolyogtam rá. Hihetetlen, hogy hamarosan én is anya leszek. Már alig várom. Most járok a tizenkettedik hétben, szóval a vetéléstől már nem nagyon kell félnem. Így elmondhatom Ashleynek.
- Ash - néztem barátnőmre.
- Igen? - mosolygott.
- Öt hónap múlva anya leszek - mondtam boldogan. A hasam egy kicsit már gömbölyödik de a ruhák miatt amit hordok nem látszik. Ezért maradhatott Ash előtt is titok. Jó volt végre elmondani valakinek. Persze Rebecca is tudja, de eddig akkor sem akartam senki másnak elmondani. A nővérem is leszállt rólunk, így azt hiszem nincs mitől félnem.
- Tudom. Vártam, hogy mikor mondod el - nevetett.
- Honnan tudod? - néztem rá kíváncsian és megsimogattam a kisfiú arcocskáját.
- Annyit ettél mostanában egy nap alatt, mint máskor két nap alatt.
- Igen, ez igaz - nevettem - Állandóan eszem...Danny el is nevezett haspóknak.
- Minden nő az, ilyenkor - nevetett.
- Na és minden nőt óvnak a széltől is? Daniel annyira édes. Minden reggel ágyba kapom a reggelit. Elviszi a kutyákat sétálni, bevásárol, hogy nekem ne kelljen.
Igen, a párom nagyon félt és óv. Tudja, hogy nehezen viselném ha ezt a babát is elveszítenénk. Ő a legrendesebb férfi a Földön.
- Toby is így tett - bólogatott. - Nagyon édesek a párjaink.
- Igen azok. Ráadásul majd egy hétig ki sem engedett az ágyból. Nagyon féltünk, hogy Őt is elveszitjük...
- Elhiszem - simogatta a lábam. - De szerencsére semmi gond nincs.
- Igen szerencsére, nincs gond. Holnap összeházasodunk, majd elutazunk egy rövid nászútra és minden rendben lesz - sóhajtottam és az órára néztem. Negyed hat, tehát hamarosan hazaér a munkából szerelmem.
- Mi ne lenne rendben?
- Nem tudom, azt hiszem túl sok rossz történt már velünk, és félek.. Ennyi az egész. De Becca egy ideje békén hagy minket, így nyugodt vagyok.
- Minden rendben lesz, drágám.
- Remélem - sóhajtottam, majd meghallottam, hogy nyílik a garázs - Danny hazaért - ült ki a mosoly az arcomra.
- Legszívesebben a vállamra csapnálak és elrabolnálak, de mivel terhes vagy, megértem, hogy inkább a vőlegényeddel maradnál - kacagta Ash, majd átvette a kicsit és a babakocsiba helyezte.
- Köszi - mosolyogtam - Akkor reggel jössz értem? - kérdeztem mivel, náluk fogok készülődni, valamint Ashley lesz a sofőröm.
- Jövök, persze - puszilt meg.
- Köszi - válaszoltam izgatottan és boldogan miközben kiengedtem őket az ajtón.
- Szia - köszönt el.
Miután elmentek, becsuktam az ajtót a garázshoz siette és Daniel karjaiba vetettem magam.
- Szia - néztem rá csillogó szemekkel.
- Életem, szia - csókolt meg.
- Milyen napod volt? - öleltem át a nyakát.
- Jó, és a tied? - simogatott meg.
- Jó. Itt volt Ashley és Lucas. Mindenáron azt akarta, hogy menjek vele és náluk töltsem az éjszakát, de mondtam szó se lehet róla - ráztam meg mosolyogva a fejem, amitől arcomba csapódtak a tincseim.
- Ó, akkor le kell mondanom a sztriptíztáncosnőt meg az édes hármast.... - szomorkodott.
- Tessék? - húztam fel a szemöldököm - Milyen táncos, és milyen hármas?
- Tudod... Legénybúcsúszex.
- Hát jó, ha ezt akarod - mondtam megbántva - akkor megyek és összecsomagolok, te pedig olyan legénybúcsút tartasz amilyet csak akarsz... Hiába tudom vagy sejtem, hogy viccel akkor is rosszul esik. Azt hiszem a terhességi hormonok a hibásak.
- Ó, kicsi szívem, most mi a baj? - húzott magához.
- Semmi - nyeltem vissza a könnyeimet - Bulizz csak..
- Kicsim, minden pasi ezt csinálja az esküvője előtti éjszakán, de nekem meg sem fordult a fejembe. Csak el akartam menni pár haverral sörözni meg beszélgetni, de akkor nem megyek, hanem maradok veled és vigyázok rátok - fogta meg a hasam.
- Ne haragudj, hisztis vagyok - szipogtam - Menj nyugodtan - néztem a szemébe. Nem lehetek önző...
- És hagyjalak egyedül? Előbb halok meg!
- De mehetsz - csókoltam meg - Nem.akarlak megfosztani ettől a bulitól.
- Maradj - mondta, majd elvonult és pár perc múlva vissza is jött. - Toby tíz percen belül itt lesz, és a barátnődnél alszol.
- Oké - bújtam hozzá - Vigyázz magadra, nagyon. Holnap a feleséged akarok lenni. Küldj majd sms-t ha hazaértél.
- Ashley-nek küldök, és ha ébren leszel, elmondja neked, jó?
- Ühüm - bólogattam - Elpakolok pizsamát meg egy-két holmit. A gyűrűket és a személyid ne hagyd itthon holnap. Az inged, a nadrágod, a zakód a széken. Alsógatyát és zoknit is tettem oda. A nyakkendő mellett van az asztalon. A cipőd meg a szék alatt.
- Jól van szerelmem, a holnapi nap tökéletes lesz, ne aggódj.
- Tudom, a feleséged leszek - suttogtam az ajkára.
- Az bizony - csókolt meg.
Ezután elmentem lezuhanyoztam gyorsan, majd elraktam a táskámba egy pizsamát és mindent amire csak holnap szükségem lehet. Parfüm, zsebkendő, varrókészlet, mobil, töltő és még néhány dolgot. Toby hamarosan meg is érkezett. Daniel kikísért a kocsihoz.
- Akkor megyek is... Érezd jól magad a bulin. Szeretlek - csókoltam meg.
- Menj. Szeretlek.
Hamar meg is érkeztünk Ashleyékhez. Barátnőm éppen fürdette a kisfiát. Lepakoltam a vendégszobába, majd átvettem a pizsamám. Később szólt Ash, hogy menjek velük vacsorázni. Bár jól éreztem magam a társaságukban, csak Dannyra tudtam gondolni. Vacsora után visszavonultam a szobába és Ash is velem tartott. Hosszú ideig beszélgettünk a terhességről, szülésről, és anyaságról. Tudom, hogy készen állok rá. - Kaptál már sms-t? - kérdeztem egy idő után Asht.
- Neked nem aludnod kéne? - felelt kérdéssel a kérdésemre,
- Nem...Ő se alszik.. - tiltakoztam és bevágtam a durcit.
- Aludj már, kérlek.
- Miért?
- Mert aludnod kell. Ki kell pihennend magad! - győzködött Ashie.
- De nem tudok. Addig nem, amíg nem tudom, hogy Danny éppségben hazaért.
- Kérlek, Em.
- Nem tudok aludni Ash....
- Hidd el, ha lefekszel és lehunyod a szemed, már alszol is - mondta és csipogott a teleonja.
- Ő az? Ő írt? - kérdeztem izgatottan miközben az órára néztem. Este tíz volt.
- Igen. "Hazaértem, minden oké. Mondd meg Emily-nek." - olvasta fel a rövidke üzenetet barátnőm
- Akkor felhívom! - nevettem és a mobilom után nyúltam.
- Hívd - nevetett Ashley és elhagyta a szobát.
Mosolyogva hívtam fel szerelmemet,amint felvette bele is szóltam
- Már vége is a bulinak?
- Igen vége, de te miért nem alszol? - kérdezte.
- Mert hiányzol, és mert izgulok.
- De most már tudod, hogy jól vagyok. Aludj, kérlek.
- Jó - sóhajtottam - Szeretlek Danny.
- Én is szeretlek kicsim.
Elköszöntem tőle, majd álomra hajtottam a fejem. Azt hittem, hogy nem fogok tudni aludni az izgatottságtól, de más nem hagyott aludni, illetve mások... Miután felvettem a fülest, a nyugtató zene percek alatt elaltatott, ám már reggel hétkor fent voltam.
- Jó reggelt - szökdécseltem ki a konyhába vidáman.
- Jó reggelt - köszönt vissza a fiatal pár.
- Nos? Elkészültetek? Mehetünk? - pörögtem száz fokon. Az idő mesés, a hangulatom remek.. Tökéletes lesz ez az esküvő.
- Hét óra van! Hova akarsz menni? - akadt ki legjobb barátnőm.
- A temolomba! Ma van az esküvőm! - vágtam rá azonnal miközben egy virágmintás bögrébe egy kicsi kávét öntöttem.
- De még vagy öt óra múlva.
- Ó...Az még nagyon sok!
- Az - ásított a barátnőm.
- Felhívom Danielt nehogy elkéssen! - kortyoltam a kávéba.
- Emily, gyilkos vagy! - nyöszörögtem Ash és a férjéhez bújt.
- Mi? Miért? - kérdeztem idegesen.
- Pihenj már. 10kor vár a fodrász...
- Nem tudooook. Reggelizek, utána megyek a fodrászhoz.
- Ahogy óhajtod...
- Én olyan izgatott vagyok - pörögtem fel teljesen.
- Ühüm - nyöszörögte Ashley.
- Ha éjszaka nem.rosszalkodtatok volna olyan sokáig, most nem.lennél álmos! - csúszott ki a számon. Igen már nem vagyok olyan prűd, hogy elpiruljak ettől a témától..
- Hm?
- Jaj ne csináld már - vigyorogtam - Nem vagyok süket...
- Jól van, de nem lehet neki ellenállni.
- Aha...Na de mindegy, miután felvettem a fejhallgatót elaludtam.
- Bocsi - bújt jobban szerelméhez.
- Semmi baj - kuncogtam - Már csak néhány óra és nászéjszaka - tapsikoltam.
- És még én vagyok a kanos - nevetett Toby.
- Hütsd le magad, fél órája fejeztük be - mondta Ashley.
- Oké elég legyen! Én is itt vagyok!
- Bocsi.
- Semmi baj - nevettem és enni kezdtem.
- Jó étvágyat.
Alig vártam, hogy végre elkezdjek készülődni. Fél tíz után indultunk el a fodrászhoz ahol kaptam egy szép kontyot. ezután a smink és a manikűr következett. A készülődéssel gyorsan telt az idő, és hamarosan azon kaptam magam, hogy teljes "harci díszbe" állok a templomban a tükör előtt.
- Hogy festek? - fordultam Ash felé mikor már a ruha is rajtam volt.
- Gyönyörű vagy szívem, ugorhatnánk egyből a nászéjszakára? - hallottam meg Danny hangját.
- Te , hogy kerülsz ide? Nem lenne szabad még látnod! - rémültem meg - Ez szerencsétlenséget jelent!
- Nem vagyok babonás - húzott magához egy csókra. - Hogy vagytok? Ettetek eleget? - simogatta a hasam.
- Igen ettünk - mosolyogtam - Tudsz róla, hogy nagyon szexi vagy? - vigyorogtam rá. Képtelenség rá haragudni... Megértem, hogy belógott meglesni, már én is nehezen bírtam nélküle.
- Tudom, szerinted miért van rajtam mindig öltöny? - jelent egy egy féloldalas mosoly az arcán.
- Mert cégvezető vagy?
- Te , hogy kerülsz ide? Nem lenne szabad még látnod! - rémültem meg - Ez szerencsétlenséget jelent!
- Nem vagyok babonás - húzott magához egy csókra. - Hogy vagytok? Ettetek eleget? - simogatta a hasam.
- Igen ettünk - mosolyogtam - Tudsz róla, hogy nagyon szexi vagy? - vigyorogtam rá. Képtelenség rá haragudni... Megértem, hogy belógott meglesni, már én is nehezen bírtam nélküle.
- Tudom, szerinted miért van rajtam mindig öltöny? - jelent egy egy féloldalas mosoly az arcán.
- Mert cégvezető vagy?
- Nem, hanem mert marha dögös vagyok benne - kacagta.
- Kis egoista - nevettem és megcsókoltam - Itt az idő!
- Az oltárnál találkozunk - csókolt meg.
- Pontosan - mondtam izgatottan, majd miután távozott megszólalt a zene.
Amint elindultam az oltár felé, csak Őt láttam. Nem tudom kik mellett haladtam el, hogy kik voltak jelen. A paphoz érve megfogtuk egymás kezét és teljesen megszűnt a külvilág. Hallottam, hogy a szertartás elkezdődött, de a szavakat nem fogtam fel. Elmondtuk eskünket, majd a boldogító igent is kimondtuk. Végül a gyűrűk is a helyükre kerültek. Olyan gyorsan történt az egész, még jó, hogy lesz a ceremóniáról felvétel mert fogalmam sincs mik hangoztak el, csak abban vagyok biztos, hogy feleség lettem. A templomból átmentünk a lagzi színhelyére egy luxushotel kertjébe.
- A feleséged vagyok - mondtam boldogan, mikor már a lagzin a nyitó táncot jártuk. Egy szép lassú számra.
- A feleségem vagy - csókolt meg forrón.
- Kis egoista - nevettem és megcsókoltam - Itt az idő!
- Az oltárnál találkozunk - csókolt meg.
- Pontosan - mondtam izgatottan, majd miután távozott megszólalt a zene.
Amint elindultam az oltár felé, csak Őt láttam. Nem tudom kik mellett haladtam el, hogy kik voltak jelen. A paphoz érve megfogtuk egymás kezét és teljesen megszűnt a külvilág. Hallottam, hogy a szertartás elkezdődött, de a szavakat nem fogtam fel. Elmondtuk eskünket, majd a boldogító igent is kimondtuk. Végül a gyűrűk is a helyükre kerültek. Olyan gyorsan történt az egész, még jó, hogy lesz a ceremóniáról felvétel mert fogalmam sincs mik hangoztak el, csak abban vagyok biztos, hogy feleség lettem. A templomból átmentünk a lagzi színhelyére egy luxushotel kertjébe.
- A feleséged vagyok - mondtam boldogan, mikor már a lagzin a nyitó táncot jártuk. Egy szép lassú számra.
- A feleségem vagy - csókolt meg forrón.
Hihetetlenül boldog voltam, de valami azt súgta ejtek még könnyeket a bánat és fájdalom miatt.....
Jó rész volt! :)
VálaszTörlésVééégre össze házasodtak! ^_^
Minél hamarabb a kövit! :)