II.évad/10.fejezet • Újabb csapás.

Szombaton végre összeházasodtunk Dannyvel. Életem legszebb napja volt. Minden tökéletesen alakult, és a felesége lettem. Nászútra azonban, csak kedden indulunk, mivel Danielnek hétfőn egy halaszthatatlan és fontos tárgyalás van. Reggel felébredtem és főztem neki egy kávét, és reggelit is készítettem neki.Épp egy közepes méretű pohárba öntöttem friss narancslevet, mikor lejött életem szerelme.
- Szia - köszöntem neki egy csókkal.

- Jó reggelt, édes kis asszonykám - mosolygott édesen.
- Mikor végzel? - öleltem át a nyakát.
- Négykor - ült le az egyik székre, és az ölébe húzott. 
- Jó soká - lógattam az orrom - Nem, baj eddig elpakolok mindent holnapra. Hisz reggel indulunk a nászútra - mosolyogtam - Úgy várom már!
- Azért végzek ilyen hamar - nevetett.
- A hamar az lenne, ha be se mennél.... - néztem rá nagy szemekkel.
- Muszáj dolgoznom életem. Ha már kieszel a vagyonomból - nevetett.
- Nem is eszek annyit - suttogtam.
- Aha persze. Tegnap még tele volt a hűtő, most meg alig van félig - csókolgatta a nyakam.
- Igen, de ez azért van mert, néhány ételt meg kellett ennem az éjjel, mert mára már nem lett volna jó - kacagtam. Nem tehetek róla, tényleg sokat eszem.. De azt hiszem, ez nem baj az állapotomat tekintve. 
- Hát persze - nevetett ki és a melleimet fogdosta.
- Mit csinálsz? - vigyorogtam.
- Hááát. Vajon? -nézett rám ravaszul.
nem tudom másnál, hogy megy ez de mi az esküvő óta nem bírunk leszakadni egymásról...
- Neked, nem dolgozni kell menned? - haraptam az ajkába.
- Még nem.. Van még időm rád.
- Akkor, miért is kellett korán ébresztenem? - vigyorogtam. Nagyon ravasz a férjecském, nagyon ravasz.
- Hogy szeretkezzünk, mielőtt elmegyek.
- Szóval ha jól értem, szeretnél elmenni, mielőtt elmész?
- Pontosaaaaaan - nevettett.
- Ravasz vagy Mr. Silverman.
- Tudom. De ha nem akarod...
- De, szeretném - simogattam a nyakát.
- Akkor menjünk a szobába.
- Menjünk - csókoltam, meg majd felsiettünk és felfedeztük egymás testét, majd Danny zuhanyzott egyet és elment munkába.

Olyan igazságtalan, hogy dolgoznia kell. De nem baj, ezt a pár órát már kibírom. Holnap már úton leszünk, hogy két hétig pihenjünk a nászútonkon. Elpakoltam a bőröndökbe, majd neki kezdtem az ebéd elkészítésének, ekkor jött át Ash hisz Ő és férje fognak vigyázni a kutyáinkra.

- Szia - öleltem meg.
- Szia, mi újság? Daniel?
- Minden rendben, izgatott vagyok a holnap miatt. Danny dolgozik, ma fontos tárgyalása van. Ezért nem indultunk el vasárnap.
- Ó, értem. Mikor végez?
- Négy - sóhajtottam - Alig várom, hogy itt legyen.
- Ó, értem - felelte és ekkor csengettek.
- Mindjárt jövök - mosolyogtam, majd elsiettem ajtót nyitni. Mikor megláttam a rendőröket, egyből rossz érzés fogott el...
- Jó napot - néztem rájuk - Segíthetek valamiben?
- Ön Mrs. Emily Silverman?
- Igen, én vagyok. Valami baj van, biztos urak?
- Attól tartok, rossz hírt kell közölnöm. A férje Mr. Silverman autóbalesetet szenvedett.
Forogni kezdett a világ, és csak az ismétlődött a fejembe, hogy autóbaleset...
- Micsoda? - kérdeztem sírva - Nem, az nem lehet. Biztos csak tévedés!
- Sajnálom. Jöjjön be velünk.
- Megyek - bólogattam. Olyan fura volt, nem bírtam felfogni ami történt - Hozom a táskámat, és elzárom a gázt - mentem vissza sírva a konyhába.
- Mi a baj Em?- nézett rám Ashie aggódva.
- Danny.. Autóbalesete volt... Nem láttad a táskám? - néztem körbe remegve.
- Szobában. 
- Köszi - szipogtam, majd a vállamra kaptam a táskát. Megkértem Ash-t, hogy majd zárjon be, én pedig bementem a rendőrökkel a kórházba. Mikor odaértünk Danielt még műtötték. Úgy féltem, hogy elveszítem, hogy többé nem láthatom életben.Ott ültem a folyosón, egyedül a gondolataimmal. Természetesen Ash utánam jött.

- Nem mondtak még mindig semmitt... Mi van ha meghalt és nem merik elmondani?- néztem legjobb barátnőmre sírva.
- Hát, az jó lenne - jelent meg vigyorogva Becca..
- Hogy mondhatsz ilyet? - akadtam ki - Egyáltalán mi a francért vagy itt?
- Én okoztam a balesetet. Szenvedj csak ribanc. És első sorból akarom nézni - mondta büszkén, mintha csak a legújabb hódításáról beszélne...
Egyszerűen nem tudtam felfogni a szavait. Hogy tehetett ilyet?
- A börtönben fogsz, megrohadni! Gondoskodom róla! - mondtam dühösen.
- Tönkre tetted az életem! Most én jövök!
- Én tettem tönkre az életed? Akkor te mit tettél? Állandóan megaláztál, bántottál! Az én bűnöm csak annyi, hogy beleszerttem valakibe akit te is szerettél.
- Az esküvönk elõtt pár hónappal megfosztottál a boldogságomtól. A pénztől, a hírnévtől...!
- A pénztől és a hírnévtől?! - emeltem meg a hangom - Szóval ez az oka, hogy tönkrteszel, hogy megölted a kisbabámat, és a férjemet is? A pénz és a hírnév? Hogy lehetsz ennyire alajs és gonosz? - kérdeztem és megpofoztam.
- Igen ez - vágott hason.
Szerencsére nem éreztem semmit. Hasvédőt hordok így nem tud ártani a kisbabámnak.Nem követem el még egyszer ugyan azt a hibát, hogy lehetőséget adjak a bolond nővéremnek, hogy elvegye a kisbabámat.
- Nem árthatsz a kicsimnek!
- Rohadj meg.
- Rohadj meg te! Elintézem, hogy örök életedre egy kicsi cellába legyél bezárva. Hírnevet akartál? Most majd megkapod!
- Nem tudsz nekem ártani, ribikém.
- Majd meglátjuk.. Most pedig menj el, vagy kidobatlak. Mrs. Silverman vagyok, csak egy szavamba kerül és az őrök kidobnak innen!
- Megkaptad a hatalmat, most boldog vagy? Amit én akartam, te elloptad tőlem..
- Szeretem Őt Rebbecca. Tiszta szívemből szeretem, és akkor is szeretném ha szegény lenne.
- Ó, hát persze.
- Tényleg így van, most pedig távozz!
- Megfogod még bánni. Remélem, most - mutatott az orvosra, aki Ashley-vel beszélgetett.
- Meglátjuk ki bánja meg - mondtam, majd az orvoshoz mentem - Hogy van a férjem? Hogy van Daniel? - kérdeztem.
- Önt hívják Beccának?
- Nem, nem engem. Én Emily vagyok, a felesége - mondtam dühösen.
- Ö, Beccát akarja.
- Én lennék - mondta a nõvérem és besasszézott.
- Őt akarja - suttogtam és a fal mentén a földre rogytam.
- Emi, ne aggódj, kérlek - fogta meg a kezem Ash. - Minden rendben lesz.
- Nem - ráztam meg a fejem és a gyűrűmre néztem - Semmi sem lesz rendben. Neki és nekem nem szabad együtt lennünk. Azért történik egyik rossz, mert tiltott a szerelmünk.
- Azért történik, mert Rebecca még itt van. De mostantól minden megváltozik, csak bízz bennem. Észre vetted, hogy eltünt a doki?
- Miért maradt volna itt? Elmondta amit akart. Danny és megkapta akit akart. Én vagy itt a felesleges ember...
- Nem vagy az. Danielnek nincs amnéziája. Ez egy csapda Rebeccának.
- Miféle csapda? - néztem rá.
- A doki szól a lenti rendőrőknek, hogy aki okozta a balesetet, az bent van a sebesültnél - mutatott Ashley a két érkező rendőrre.
- Akkor Danny, nem is hívta Őt... nincs is ébren, igaz?- emeltem tekintetem barátnőmre.
- Sajnos nincs - mondta Ash.
- Engedjenek el! Itt valami félreértés történt - kapálódzott Rebecca.
Tudom, hogy nem szép dolog, de tetszett, hogy a nővérem bilincsbe verve vergődik két rendőr között.
- Nos, ki nevet a végén?- mondtam, majd az orvoshoz sétáltam - Bemehetek a férjemhez?
- Menjen csak.
- Köszönöm - mondtam, majd a kórteremhez vezetett ahol Danny feküdt. Vettem egy mély levegőt és bementem hozzá. A látvány rosszabb volt mint amire számítottam. Sebek borították az arcát, a feje be volt kötve, csövek álltak ki belőle, gépekre volt kötve, és egy infúzió is be volt kötve. Leültem mellé, megfogtam a kezét és zokogni kezdtem.
- Ne merészelj itt hagyni, hallod?! Szeretlek már az első pillanattól kezdve, és szükségem van rád. Nem tudok nélküled élni. Ígérd meg, hogy meggyógyulsz Daniel!
- Biztosan megfog, elkõvetünk mindent - jött be egy nővér.
- Köszönöm - néztem rá - Itt maradhatok vele, vagy nem?
- Az állapotát elnézve, inkább ne.
Az állapotát elnézve ne... Magyarán lehet, hogy megfog halni és ne legyek itt...

- Kérem, ha bármi változás áll be az állapotában, hívjanak. Akár hány óra is van - mondtam, majd leheltem egy apró csókot Danny szájára és elhagytam a kórtermet.
- Na? Felébredt? - kérdezte Ashley.
- Nem - ráztam meg a fejem - Nagyon rosszul néz ki.. Azt hiszem... Azt hiszem, hogy...- zokogtam. Egyszerűen nem tudom kimondani, hogy lehet meghal életem szerelme....
- Holnapra jobban lesz - bólintotta a barátnőm.
- Na és ha nem? Ha nem ébred fel? Mi lesz velem nélküle? - töröltem le a könnyeimet, amik megállíthatatlanul folytak. 
- Jaj, ne sírj már. Minden rendben lesz.
- Aludhatok nálatok? Nem tudok hazamenni, és egyedül maradni.
- Persze, gyere csak.
- Köszönöm - öleltem meg, majd hazamentünk hozzájuk. Bementem a vendég szobába leültem az ágyra és csak bámultam magam elé.Semmi másra nem bírtam gondolni, csak arra, hogy elfogom veszíteni. Hogy közlik velem meghalt, és egyedül maradok a mérhetetlen fájdalommal.

- Hé, hoztam sütit - jött be Toby.
- Köszönöm, nem kérek - töröltem le a könnyeimet - Nem vagyok éhes.
- Terhes vagy, biztos éhes vagy. Hé - ült le mellém és adott egy zsepit. - Egyél, kérlek - ölelt át.
- Nem tudok - suttogtam.
- Régóta a húgomként tekintek rád. Bájj ide a bátyádhoz.
Odabújtam hozzá, és tovább sírtam.Régóta ismerem Ash férjét, és tényleg testvéri a viszonyunk. Jó volt hozzá bújni, és úgy sírni.
- Ha meghalk, nem akarok tovább élni én sem.
- Ha meghal, találsz mást, de nem lesz semmi baja.
- Találok mást? - akadtam ki - Nekem nem kell más... Csak Daniel!
- Minden rendben lesz, nyugodj meg. Gondolj a babára, nem idegeskedhetsz.
- Tudom, de olyan nehéz..- fogtam meg a hasam.
- Tudom - simogatott.
- Oké, nem értem félre - jött be Ashley.
- Köszönök mindent, de most szeretnék egyedül maradni, ha lehet - néztem rájuk.
- Jól van, persze - puszilta meg a homlokom, és itt hagyta a sütit.
- Drágám, te meg ne legyél féltékeny - hallottam a távolodó hangját Tobynak.

Egész éjszaka fent voltam. Nagy nehezen megettem egy szelet sütit, majd járkálni kezdtem a szobába. Hajnali hat volt mikor csörgött a mobilom. Az ajkamba haraptam, és vártam az orvos közleményét....