Daniel és én már két hete együtt vagyunk. Rebecca még nem tudja mert, megint nyaralni van a barátnőivel, én pedig megkértem Dannyt, hogy lehetőleg ne telefonon szakítsanak. Éppen a kanapén csókolóztunk mikor csörgött az otthoni telefonom. Nem vettem fel. Mikor megszólalt az üzenetrögzítő, anya hangját hallottam meg.
- Emily a ház előtt vagyok, engedj be.
- Ó a francba! - pattantam fel - El kell bújnod Danny.
- Tudom csak, nem akarom, hogy anya kombináljon.... - Oké, bújok - sóhajtotta és bement a szobámba.
Kinyitottam a kaput, majd vártam anyámat.
- Szia. Mi járatban erre? - érdeklődtem mikor felért. Soha nem szokott meglátogatni.
- Csak érdekelne, hogy kerültek ki a műveid a kiállításomra..
-Fogalmam sincs, nem én vittem őket oda...
- Mindegy, jobb is így, ugyanis valaki szeretne közelebbről megismerni.
- Igen? Kicsoda? - kérdeztem kiváncsian és reméltem, hogy valaki a művész egyletből.
- A művész egyletből valaki - mosolygott.
- Húú ez remek. Ezek szerint valaki felfigyelt a festményeimre? - kérdeztem lelkesen.
- Fel és a srác meg akar veled ismerkedni. És az apja a legfelsőbb vezető, szóval kezdhetsz valamit, a mázolmányaiddal. De a srác vár a kocsiban, gyere.
- Mi? Most? De... - dadogtam össze vissza. Daniel a másik szobában van, beszélnem kell vele és ki kell csempésznem a lakásból valahogy.
- Ó, gyere már. Nem mindegy hogy nézel ki?
- De igen, csak egy perc. Menj előre addig összeszedem a cuccaimat. Sietek - húztam az ajtó felé.
- Jó, siess.
Miután anya lelépett bementem Danielhez.
- Sajnálom de mennem kell. Este találkozunk? - öleltem át a nyakát.
- Megvárlak itt, ha gondolod - csókolt meg.
- Ha nincs más dolgot - csókoltam vissza - Akkor maradj egész nyugodtan, és rajzolj nekem valami szépet. - Lerajzolom magunkat - kacsintott rám. Siess kincsem.
- Sietek, szeretlek - csókoltam meg, majd magamra kaptam a kardigánom a táskám pedig a vállamra akasztottam. Ezután lementem a ház elé.
- Ő a művész - mondta anya.
- Szép hölgy - csókolt kezet a srác.
- Nagyon örvendek. Emily Morgan vagyok - mondtam és éreztem, hogy zavarban vagyok.
- Persze, mehetünk - bólintottam - Megtudhatom a nevedet?
- Sebastin Fitzgerald- mosolygott rám, majd kinyitotta a fekete BMW ajtaját.
- Szóval tetszettek a festményeim?
- Igen, csodaszépek. És tudtam, csak egy ilyen gyönyörű nő ülhet a képek mögött.
- Ó, köszönöm - hajtottam le a fejem.
- Hagylak ismerkedni titeket. Sziasztok - mondta anya és lelépett.
Bólintottam anyunak, majd Sebastian indított.
- Mióta foglalkozol a festészettel? - kérdezte útközben.
- Amióta csak az eszem tudom. Hivatás szerűen pedig, két éve.
- Na és hova megyünk? - érdeklődtem.
- Hova szeretnél?
Haza a pasimhoz, akivel összebújnék, nevetgélnék és csókolóznék.
- Nekem mindegy - sóhajtottam.
- Akkor egy kis cukrászdába. Egy ilyen szép hölgynek a legjobb jár - simogatta meg a combom, majd bekanyarodtunk egy kisutcába. Istenem csak legyen túl ezen az egészen. Annyira lesüt erről a pasiról, hogy mit akar. De nem fogja megkapni, nem fog megkapni soha! A cukrászdába érve helyet foglaltunk és rendeltünk.
- Nos, szeretnél ezzel magasabb kategóriában foglalkozni?
- Ezt, hogy érted?
- Meg vannak rá a módszereim, hogy híres legyél.
- Ó ez nagyon kedves tőled. Ez minden álmom - mosolyogtam rá.
- Ezt megbeszéltük. Mutathatnál még pár alkotást valamelyik este, és beviszem apámhoz, aki elintézi, hogy olyan helyre kerüljenek ki, ahol többen megláthatják.
- Ez nagyszerű lenne - bólogattam - Neked mikor lenne jó a találkozó? Mennyi festményt vigyek? - lelkesültem be.
- Hány kategóriában festesz? - kérdezte miközben kihozták a sütiket amiket rendeltünk.
- Igazából a tájképeket kedvelem. Portrékat nem igazán szoktam festeni.
- Legyen a három kedvenced. Nálam lehet a találkozó? - húzta fel a szemöldökét.
Nem igazán örülök neki, de ez a találkozó nagyon fontos. Végre teljesülhet az álom.
- Oké, persze - bólintottam rá.
- Tán nem kételkedsz? Ez esetben találkozhatunk nálad is. Vagy egy nyilvános helyen. Esetleg a tanácsnál... - Nem. Jó lesz nálad - vágtam rá azonnal. Nem akarom, hogy tudja nem igazán bízom benne.
- Ez esetben kevés ruhadarabba gyere, és valami rövidben... Hogy nézhessem a gyönyörű lábaid és a szép feneked.
Döbbenten néztem rá. Ez a hapsi tényleg, azt hisze, hogy képes lennék ágyba bújni vele, hogy híres festő lehessek? Tovább nézett rám a komoly tekintetével és stírölte a lábamat, majd a dekoltázsomat.
- Vicc volt - nevetett. - Haláli fejet vágtál. De érthető, hogy nem bízol bennem, ugyanis nem mindig kopogtatnak be az ajtódon ilyen ajánlattal, mi?
- Nem igazán - ráztam meg a fejem. - Semmi baj. De süt rólad a boldogság. Van valakid mi?
- Igen - mosolyodtam el, és boldogan sóhajtottam.
- Ez esetben nem is próbálkozok - sóhajtotta. - Ez a kedvenc cukrászdám - parkolt le.
- Aranyos vagy - nevettem.
- Ja a pasid meg mázlista - grimaszolt. - Finom a süti?
- Igen, köszönöm isteni volt - dőltem hátra a székben.
- Ez a címem - írta le egy lapra. - Ez meg a számom. Hívj, ha van valami. Ha nincs semmi, akkor holnap ötkor várlak.
- Rendben és nagyon köszönöm.
A megbeszélés után Sebastian hazavitt. Felsiettem a lakásba és leültem Danny mellé a kanapére és megcsókoltam.
- Kíváncsi vagy rá? - hajolt egy csókért.
- Ühüm - bólogattam és kapott még egy csókot. A csók után elébem rakott egy lapot, melyen az alkotás volt. A képen két pálcika ember volt, akik fogták egymás kezét.
- Ennyi? - húztam fel a szemöldököm - Azt hittem rendes rajzot kapok - görbölt le a szám.
- Fordítsd meg - nevetett. Megfordítottam a lapot, és egy pár - akik mi voltunk - volt látható, igencsak intim helyzetben.
- Húú. Ez nagyon szép. Igazán kidolgozott munka - néztem művészi szemmel -Szinte tapintható a szenvedélyük.
- Szenvedéllyel rajzoltam az fix.
- Annyira édes vagy, cégvezető igazgatóm - ültem az ölébe és átöleltem a nyakát.
- Igazgató vagy izgató? - húzott magához alul közelebb.
- Izgató igazgató - haraptam az ajkába.
- Ennek örülök. Mondd, keltsük életre a festményt?
- Ühüm - bólogattam.
Danny felállt a kanapéról én pedig átkulcsoltam a derekn a lábaimat, így mentünk be a hálóba.
Jó rész volt! :)
VálaszTörlésMinél hamarabb a kövit. ;)