10.fejezet • Béke vacsi

Megjegyzés: Itt az új fejezet. Ebben a melegben alig volt kedvem és erőm megírni. Elég light-os rész érkezett megint. Jó olvasást.

A csodálatos éjszaka után, reggel egyedül ébredtem fel. Először azt hittem csak álom volt, de ekkor meghallottam, hogy a konyhába tevékenykedik valaki. Kimásztam az ágyból, felvettem egy tiszta fehérneműt majd belebújtam Danny ingébe. Így mentem ki hozzá a konyhába.
 - Szia szerelmem. Édes jó reggelt - rakta le az asztalra a tálcát és forrón megcsókolt. A hajába túrtam miközben csókolóztunk. Úgy szeretem.
 - Jó reggelt - suttogtam az ajkára.
 - Remélem, szereted a tükörtojást - csókolgatta a nyakam.
- Igen, szeretem - sóhajtottam - Eszünk? - bújtam oda hozzá.
 - Eszünk. Éhes vagy? Kifáradtál az este?
- Egy kicsit - pirultam el.
- De ugye jó volt? - ült le.
- Igen - suttogtam és az ölébe ültem.
 - Akkor remélem, ma ismétlünk - csókolt meg és simogatni kezdte a combom belsejét.

- Majd meglátjuk - mosolyogtam rá, majd mielőtt jobban elmélyedhettünk volna a dolgokban csöngettek. A szívem a torkomba ugrott, mert arra gondoltam, hogy talán Rebecca jött.. Az ajtóhoz sétáltam, vettem egy mély levegőt majd ajtót nyitottam. szerencsére Ashley volt az.
 - Szia - öleltem meg egyből boldogan.
- Szia. Hogy vagy? Zavarok?
- Nem gyere csak be - mondtam majd beljebb mentünk.
 - Na milyen volt a…? Ácsi, rajtad férfiing van. És virulsz… Szexeltél?
 - Igen Ashley - bólintottam szégyenlősen.
- Mondd, hogy – rohant ki a konyhába. – Ó szia Daniel – vigyorgott. Danny vigyorogva intett vissza, majd a barátnőm visszafordult.
– Na végre, hogy megtörtént. Már mentem is. Sziasztok!
- Ne rohanj már úgy. Nem zavarsz. Gyere, reggelizz velünk.
 - Nem nem… Próbáljátok csak ki a konyhaasztalt is – kacsintott, majd becsukta maga után az ajtót.
- Ööö, oké – szólalt meg Daniel.
- Nos igen. Ő Ashley - ráztam meg a fejem. Mégis, hogy mondhatott ilyet??
- Bírom a csajt. Az is tetszett, ahogy kiosztotta a nővéredet.
 - Daniel Silverman - fordultam felé. - Kezdek féltékeny lenni.
- Komolyan? – húzott az ölébe.
- Igen, komolyan - hajtottam fejem a vállára.
 - Ne aggódj, ő is és én is foglaltak vagyunk – csókolgatta a nyakam, majd reggelizni kezdtünk.
 - Mikorra mész ma be a céghez?
- Kivettem egy szabadnapot, hogy veled lehessek – döntött le az asztalra.
- Ez nagyon aranyos tőled. Legalább nézheted én, hogy dolgozom.
- Muszáj dolgoznod? – csókolgatta a nyakam és lehúzta rólam a pólóját.
- Igen muszáj. Tudod én is pénzből élek, és ha idő előtt kész vagyok, akkor kapok egy kis bónuszt is. - Oké, de most még fél óra pihi van – húzta le a fehér neműmet.
- Pihenő? - húztam fel a szemöldököm - Ezt meg ki mondta neked?
- Korán van még dolgozni – kezdett el csókolgatni és már kényeztetett is ott lent.
Megőrjít ez a pasi, de tényleg... Egy szenvedélyes együttlét után, felöltöztem és nekiálltam festeni.
 - Végig így fogsz nézni? - pillantottam rá.
- Ez áll a terveimben.
- Te nem akarsz festeni valamit? Csak, mert egy idő után unatkozni fogsz.
 - Inkább bemegyek dolgozni - puszilt a hajamba és felöltözött.
- Hé - bújtam oda hozzá - Nem azért mondtam, hogy elmenj - mondtam, és elkapott a lelkiismeret furdalás, amiatt, hogy megbántottam.
 - Tudom, de igazad van. Festened kell és nekem is dolgoznom. Majd jövök este. Szia.
- Szia - köszöntem el tőle, majd leültem a kanapéra és felhívtam Ashleyt, hogy jöjjön át, és segítsen. Nem értek a pasikhoz, nem tudom mi a baja Danielnek....
 - Itt vagyok, mi a baj? - jött be az ajtón.
- Segíts - húztam a kanapéhoz - Elrontottam valamit.
 - Mit? Nem mentél el?
- Mi? Nem!! Dehogy is nem erről van szó - pirultam el. Jézusom, ez a csaj egyre dinkább de komolyan - Azt hiszem megbántottam Danielt - sóhajtottam.
- Miért? Mesélj már.
- Kivette egy szabadnapot, én meg nekiálltam festeni.. Utána azt mondtam neki, hogy Ő is fessen mert egy idő után unni fogja, hogy engem bámuljon. Ezután felpattant és elment dolgozni.
- Ennyi? Azt hittem vészhelyzet van - sóhajtotta a barátnőm. - Ez egyszerű. Kedveskedni akart neked azzal, hogy az első éjszakád után az egész napot veled tölti, de mivel te inkább dolgozni akartál, ő is elment dolgozni, hogy majd egy másik napon lehessen veled, amikor mind a ketten szabadok vagytok.
 - Ez vészhelyzet - álltam fel és járkálni kezdtem - Megbántottam Őt Ash. Valahogy muszáj lesz kiengesztelnem.

- Nem bántottad meg - húzott vissza. - Azért ment el, hogy ne zavarjon téged és máskor együtt lehessetek.

- Biztos? - sóhajtottam.
- Tuti. De ha ki akarod engesztelni... Ott a szád..
 - Igen az lesz a legjobb, ha megyek és beszélek vele - álltam fel és a szekrényemhez sétáltam, hogy átöltözzek.
- Hé ülj már le - ültetett bele a székbe. - Most szépen fess, és ha haza jön, ne beszélj vele... Másra használd a szád.
- Mi másra? - kérdeztem kíváncsian.

- Lassan fog az agyad. A száddal kényeztesd.
- Mármint? - esett le a dolog - Ó! Nem, az nem - ráztam hevesen a fejem.
- Miért? Olyan jó - vigyorgott.
- Okéé Ashley, nem érdekel a szexuális életed - grimaszoltam.
- Héhé, csigavér - mosolygott rám. - Csak azt mondtam, hogy ne félj ettől. És azon se aggódj, hogy Daniel mérges rád. Biztosan nem.
- Nem tudom - vontam meg a vállam - Na és ha csak arra kellettem neki?
- Terhes vagy, hogy ennyit hisztizel? - vonta fel a szemöldökét. - Ha csak szexelni akart volna veled, már rég megtette volna és nem dobta volna Rebeccát.
- Oké, nem hisztizek tovább - mosolyogtam rá.
- Köszönöm. Most pedig nyomás festeni és vacsival meg valami szexi ruciban várd haza Danny-t - utasította Ashley. Megforgattam a szemem viccesen, majd miután befejeztem a festményt, nekiálltam vacsorát főzni. Miután evvel elkészültem lezuhanyoztam és felvettem az egyik kényelmes rövid ruhámat. Hamarosan megszólalt a csengő. Azonnal az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam azt.
 - Szia - köszöntem Danielnek mosolyogva.
 - Szia szerelmem - csókolt. - Hm, de csini vagy. És jó illatok jönnek a konyhából.

- Béke vacsi - öleltem át a nyakát.

- Béke? - csodálkozott rám.
- Miért veszekedett valaki?
- Nem, csak úgy éreztem, hogy reggel megbántottalak.

- Hát nem esett jól, amit mondtál, de nem bántottál meg. Dolgoznod kellett és ezt tiszteletben tartottam.
- Úgy sajnálom - bújtam hozzá.
- Semmi gond. Máskor egyeztetek veled, és akkor nem lesz ilyen baj…
 - Oké - csókoltam meg.
- Gyere együnk.
 - Együnk – bólintottam és bementünk a konyhába.
- Hmm, ez nagyon finom lett - mondta kicsit később Daniel.
- Örülök, hogy ízlik. Na és milyen napod volt? - kérdeztem mosolyogva.
- Hát, tűrhető. Veled jobb lett volna. És a tied milyen volt?
- Rémes, mert azt hittem, hogy megbántottalak és haragszol rám. Nem is tudtam festeni miután leléptél.
 - Felhívhattál volna.
- Nem akartalak zavarni...
- Te sose zavarsz engem. Akár festhetnél nálam.
- Az irodában? - kérdeztem nevetve.
 - Van egy üres iroda. Festhetnél ott.
- Ezen az ajánlaton még gondolkoznom kell - néztem rá - Oké, benne vagyok - vágtam rá pár másodperc múlva.
- A legjobbat nem is mondtam. A te irodád és az én irodám között van egy ajtó is - kacsintott rám.
- Ezek szerint ha elkészült egy képem, megtudod nézni? - húztam fel a szemöldököm. A vigyorgással meg nem bírtam leállni.
- Sőt, munka közben is. Tudom mondani, hogy jó vagy nem - öltött rám nyelvet.
 - Na és ha véletlen összefestékezem a drága szőnyeget? - Ott nincs szőnyeg... - Akkor jó, mert nem akarom, hogy morcos legyen a főnök - ültem az ölébe. - Nem lenne morcos, én már csak tudom - csókolt meg. - Akkor jó - piszéztem vele - Desszert? - Te vagy a desszert? Mert akkor kérek - karolt át védelmezően. - Akár - hajtottam fejem a vállára - De van fagyi is. - Oké, fagyizzunk. Miután elfogyasztottuk a desszertet, ágyba bújtunk. Az egész éjszakát együtt töltöttük.