12.fejezet • A látogatás

Megjegyzés: Sajnálom, hogy csak most jövök kedden akaram új fejit rakni, de nem úgy jött össze... A tegnapi PLL rész meg teljesen lesokkol így nem volt kedvem írni. De ma összedobtam az új fejit, remélem azért tetszeni fog:)
Reggel a mobilom csörgése ébresztett fel. Álmosan bontakoztam ki Daniel ölelő karjaiból. A telefonomért nyúltam és megnéztem ki hív, Rebecca volt az.
 - Szia Becca - köszöntem neki.
 - Szia húgicám, ugye nem ébresztettelek?
- De igen - dörzsöltem meg a szemem - De nem gond.
- Képzeld, azért hívtalak, hogy pár nap és otthon vagyok. És képzeld, az ország másik végében találtam neked egy galériát - mondta boldogan.
 - Susmuss - suttogta Daniel és a melleimmel kezdett játszani.
 - Ez nagyszerű - mondtam és felsóhajtottam, miközben próbáltam leállítani Dannyt. Ám, ő nem vette a lapot és lejjebb haladt.
 - Ugye milyen csodás? Igaz messze van a mi városunktól, de te már csak ilyen utazó személyiség vagy. Mennék veled én is és Daniel, aki akkor már a férjem lesz. Meg neked is szerzünk egy pasit...
 Ekkor Danny, hirtelen a nyelvével kezdett kényeztetni. Ez a pasi egyszerűen hihetetlen. Annyira gonosz tud lenni néha..
 - Aha....
 - Vasárnap estére hazaérek. Szeretlek húgica.
Danny gyorsított.
- Én ish téged - nyögtem fel.
 - Úristen húgi, asztmás rohamod van?
- Nem... Izé Szia - tettem le a telefont - Daniel!
- Hm? - nézett fel rám.
- Telefonáltam....
- Tudom, egy kis ribanccal. Élveztem volna, ha belenyögöd a telefonba a nevem.
- Danny Ő a nővérem, és végre rendes velem. Szeretném ezt a dolgot hétfőn normális megbeszélni vele.
 -Az normális, ha meglátja, hogy szeretkezünk?
- Nem, nem az Daniel. Rebecca eléggé kiszámíthatatlan, nem akarom, hogy hyülyeséget csináljon ha nem rendesen adogoljuk be ezt neki.
 - Oké, oké. Felfogtam
- Szeretlek - mosolyogtam rá.
- Jól van, jól van. Én is.
 - Feküdj le, le foglak festeni - mondtam lelkesen.
 - Most? - pislogott rám.
- Nem lehetne... - elgondolkozott. - Húsz perc múlva?
- De igen, lehetne. Miért mi dolgot van? - kérdeztem kíváncsian.
- Nézz már le....
- Hova le? - tettem az ártatlant.
 - Ide - húzta magára a kezem.
 - Mit szeretnél? - suttogtam az ajkára.
 - Téged - csókolt meg vadul.
Ledöntött az ágyra, majd egy forró szeretkezés után felöltöztünk.
- Maradj így - csókoltam meg.
- Fekve?
- Igen fekve - mondtam nevetve.
- Hmm... Feszítsek is? - vigyorgott, majd megmutatta a bicepszét.
 - Hát ha így bírsz maradni órákon keresztül, akkor igen.
 - Áh hagyuk - feküdt ki.
 - Csak lazulj el.. akár aludhatsz is - álltam a vászon mögé.
- Rendben - mondta és a szemembe nézett.
 - Ha így nézel nem fogok tudni koncentrálni - mosolyogtam még mindig. Annyira szeretem ezt a férfit, soha nem akarom elveszíteni Őt.
- Hogy nézek? - mosolygott.

- Hát így... Nem tudom megfogalmazni.. Vagyis a szemed tükrözi az érzelmeidet, a vágyaidat és ez zavarba hoz.
 - Jaaa, zavar, hogy újra, azt akarom?
 - Fogd be - dobtam neki az ágy végén lévő párnát - Maradj csendben, így nem fogok tudni végezni, pedig ezt a festményt szeretném ma magammal vinni.
 - Hova mész??
- Sebastianhoz, tudod akiről tegnap meséltem neked. Megszeretné nézni néhány festményem
. - Akit szerzett neked anyád?
- Most ez miért így mondod? Segíthet nekem, igazán nagy művésszé válni. Híres emberek falán lóghatnának a képeim!
- Ezt én is elintézhetem... Annak a pasinak a szeme se áll jól... Csak az ágyába akar tudni...
- Nem akar. Csak segítene szeretne, mert tetszenek neki a munkáim! - Én ezt nem hiszem el... - nyavalygott. - Most mi a baj?
- Többet akar... Rázd le, majd én segítek.
 - Nem tehetem. Ha úgy látom,hogy azt akarja akkor megszakítom vele ezt a tárgyalási folyamatot.
 - Oké... Na akkor én alszok. Szólj, ha kész a mestermű.
- Most megsértődtél?
 - Nem. Te mondtad, hogy aludhatok...
- Á tudom már mi a gond. Te féltékeny vagy! - mondtam komolyan de belül jó érzéssel töltött el a dolog. Nem felelt semmit, csak hümmögött.
- Hmm? - bújtam be mellé az ágyba.
 - Nem festesz? - suttogta.
 - Nem. Ilyen morcos képet nem örökítek meg.
 - Pedig valamit vinned kell a ficsúrnak...
- Majd viszek tájképet.
- Ok.
- Ne durcizz már. Ez nekem nagyon fontos.
- Jól van, mondtam, hogy oké. Sóhajtottam egyet majd kimásztam az ágyból.
 - Még is lefestelek,mert most nem lehet veled beszélni.
- Hogy feküdjek? - mosolygott rám.
 - Így tökéletes vagy - mosolyodtam el én is.
- Akkor jó.
Nekiálltam a képnek és szinte az egész napot átfestettem.
 - Megnézed? - kérdeztem és elvégeztem az utolsó ecsetvonásokat. Magát os odafestette
 - Hát persze. Muti - jött oda.
- Naaa? - kérdeztem izgatottan.
- Azt ez... Ez nagyon jó. Hú, de ezt akarod elvinni?
 - Aha, ha már ilyen jó lett - csókoltam meg - Most hagyom száradni a festéket, majd később becsomagolom.
 - De ne már... Ezt akarod elvinni.. Ettől tuti beindul...
 - Miért? - húztam fel a szemöldököm
- Nincs rajta semmi olyan. Ott fekszel félmeztelen, én meg ott fekszem a mellkasodon. A csupasz hátam látszik és ennyi..
- Azok nem is látszanak - mondtam nevetve.
- De ott a vonal, ahol a két kis drágaság összeér, mert összenyomja a két karod..
 - Képzelődsz.
 - Vizuális vagyok és kívánlak...- suttogta a fülembe.
 -Mennem kell - pusziltam meg, majd készülődni kezdtem. Másfél óra múlva már Sebastian ház előtt álltam három hatalmas képpel.
- Ha ezt tudom, érted megyek - mondta, mikor kinyitotta az ajtót.
 - Elhoztak idág, szóval - mosolyogtam rá.

- Ja akkor jó. Na gyere be.
 - Köszi - mondtam majd bementünk a hatalmas nappaliba - Tudom tegnap azt mondtam nem festek nagyon embereket, de most még festettem egyet és azt is elhoztam.
 - Ezek... Ezek csodálatos. Biztos, hogy nem vagy hivatásos festő?
 - Foglalkozásomat tekintve természetesen az vagyok, de többre vagyom mint egy-két megrendelés.
Sebastian tanulmnyozni kezdte a képeket, majd hirtelen rám nézett.

- Holnap egy találkozó az apámmal?
 - Nekem megfelel, köszönöm Sebastian - mondtam boldogan. Ekkor megszólalt a csengő. - Ó, bocsi. Elfelejtettem, hogy ma is jön... - Az édesapád? - kérdeztem izgatottan. - Igen ő. De ha nem vagy felkészülve, elbújhatsz .
- Azt azért nem - mondtam nevetve.
 - Rendben. Szia apa - hallottam meg a srác hangját.
Miután túl voltunk a bemutatkozáson Sebastian édesapja alaposan megnézte a képeket.
 - Nagyszerű munkák Miss Morgan. Holnap beszélek a többi elnökkel, és meglátom mit tehetek.
 - Igazán megtisztel uram. - Köszönöm apa. Én is ezt mondtam a hölgyeménynek, hogy gyönyörű, kifinomult művek - húzott magához, majd a szemembe nézett. - Akár csak maga a művész - suttogta és megcsókolt......

11.fejezet • Sebastian

Megjegyzés: Itt lennék. Ma délután érkeztünk haza a nyaralásból, és miután kipakoltam nekiültem megírni az új fejezetet melyben egy új szereplővel ismerkedhetünk meg akit nem más mint Matt Bomer fog alakítani. Jó olvasást kívánok:)

Daniel és én már két hete együtt vagyunk. Rebecca még nem tudja mert, megint nyaralni van a barátnőivel, én pedig megkértem Dannyt, hogy lehetőleg ne telefonon szakítsanak. Éppen a kanapén csókolóztunk mikor csörgött az otthoni telefonom. Nem vettem fel. Mikor megszólalt az üzenetrögzítő, anya hangját hallottam meg. 

 - Emily a ház előtt vagyok, engedj be.

 - Ó a francba! - pattantam fel - El kell bújnod Danny.

- Tudom csak, nem akarom, hogy anya kombináljon....
 - Oké, bújok - sóhajtotta és bement a szobámba.
 Kinyitottam a kaput, majd vártam anyámat.
 - Szia. Mi járatban erre? - érdeklődtem mikor felért. Soha nem szokott meglátogatni.
- Csak érdekelne, hogy kerültek ki a műveid a kiállításomra..
-Fogalmam sincs, nem én vittem őket oda...
 - Mindegy, jobb is így, ugyanis valaki szeretne közelebbről megismerni.
- Igen? Kicsoda? - kérdeztem kiváncsian és reméltem, hogy valaki a művész egyletből.
- A művész egyletből valaki - mosolygott.
- Húú ez remek. Ezek szerint valaki felfigyelt a festményeimre? - kérdeztem lelkesen.
 - Fel és a srác meg akar veled ismerkedni. És az apja a legfelsőbb vezető, szóval kezdhetsz valamit, a mázolmányaiddal. De a srác vár a kocsiban, gyere.
- Mi? Most? De... - dadogtam össze vissza. Daniel a másik szobában van, beszélnem kell vele és ki kell csempésznem a lakásból valahogy.
 - Ó, gyere már. Nem mindegy hogy nézel ki?
- De igen, csak egy perc. Menj előre addig összeszedem a cuccaimat. Sietek - húztam az ajtó felé.
 - Jó, siess.
Miután anya lelépett bementem Danielhez.
 - Sajnálom de mennem kell. Este találkozunk? - öleltem át a nyakát.
- Megvárlak itt, ha gondolod - csókolt meg.
 - Ha nincs más dolgot - csókoltam vissza - Akkor maradj egész nyugodtan, és rajzolj nekem valami szépet. - Lerajzolom magunkat - kacsintott rám. Siess kincsem.
- Sietek, szeretlek - csókoltam meg, majd magamra kaptam a kardigánom a táskám pedig a vállamra akasztottam. Ezután lementem a ház elé.
 - Ő a művész - mondta anya.
- Szép hölgy - csókolt kezet a srác.
- Nagyon örvendek. Emily Morgan vagyok - mondtam és éreztem, hogy zavarban vagyok.

- Gyönyörű név. Remélem, meghívhatlak egy kávéra vagy teára. Esetleg süti vagy valami.
 - Persze, mehetünk - bólintottam - Megtudhatom a nevedet?
- Sebastin Fitzgerald- mosolygott rám, majd kinyitotta a fekete BMW ajtaját.
 - Szóval tetszettek a festményeim?
- Igen, csodaszépek. És tudtam, csak egy ilyen gyönyörű nő ülhet a képek mögött.
- Ó, köszönöm - hajtottam le a fejem.
 - Hagylak ismerkedni titeket. Sziasztok - mondta anya és lelépett.
 Bólintottam anyunak, majd Sebastian indított.
- Mióta foglalkozol a festészettel? - kérdezte útközben.
 - Amióta csak az eszem tudom. Hivatás szerűen pedig, két éve.
- Na és hova megyünk? - érdeklődtem.
 - Hova szeretnél?
 Haza a pasimhoz, akivel összebújnék, nevetgélnék és csókolóznék.
 - Nekem mindegy - sóhajtottam.
 - Akkor egy kis cukrászdába. Egy ilyen szép hölgynek a legjobb jár - simogatta meg a combom, majd bekanyarodtunk egy kisutcába. Istenem csak legyen túl ezen az egészen. Annyira lesüt erről a pasiról, hogy mit akar. De nem fogja megkapni, nem fog megkapni soha! A cukrászdába érve helyet foglaltunk és rendeltünk.
 - Nos, szeretnél ezzel magasabb kategóriában foglalkozni?
- Ezt, hogy érted?
 - Meg vannak rá a módszereim, hogy híres legyél.
- Ó ez nagyon kedves tőled. Ez minden álmom - mosolyogtam rá.
 - Ezt megbeszéltük. Mutathatnál még pár alkotást valamelyik este, és beviszem apámhoz, aki elintézi, hogy olyan helyre kerüljenek ki, ahol többen megláthatják.
- Ez nagyszerű lenne - bólogattam - Neked mikor lenne jó a találkozó? Mennyi festményt vigyek? - lelkesültem be.
 - Hány kategóriában festesz? - kérdezte miközben kihozták a sütiket amiket rendeltünk.
 - Igazából a tájképeket kedvelem. Portrékat nem igazán szoktam festeni.
 - Legyen a három kedvenced. Nálam lehet a találkozó? - húzta fel a szemöldökét.
 Nem igazán örülök neki, de ez a találkozó nagyon fontos. Végre teljesülhet az álom.
 - Oké, persze - bólintottam rá.
 - Tán nem kételkedsz? Ez esetben találkozhatunk nálad is. Vagy egy nyilvános helyen. Esetleg a tanácsnál... - Nem. Jó lesz nálad - vágtam rá azonnal. Nem akarom, hogy tudja nem igazán bízom benne.
- Ez esetben kevés ruhadarabba gyere, és valami rövidben... Hogy nézhessem a gyönyörű lábaid és a szép feneked.
 Döbbenten néztem rá. Ez a hapsi tényleg, azt hisze, hogy képes lennék ágyba bújni vele, hogy híres festő lehessek? Tovább nézett rám a komoly tekintetével és stírölte a lábamat, majd a dekoltázsomat.
 - Vicc volt - nevetett. - Haláli fejet vágtál. De érthető, hogy nem bízol bennem, ugyanis nem mindig kopogtatnak be az ajtódon ilyen ajánlattal, mi?
 - Nem igazán - ráztam meg a fejem. - Semmi baj. De süt rólad a boldogság. Van valakid mi?
 - Igen - mosolyodtam el, és boldogan sóhajtottam.
- Ez esetben nem is próbálkozok - sóhajtotta. - Ez a kedvenc cukrászdám - parkolt le.
 - Aranyos vagy - nevettem.
 - Ja a pasid meg mázlista - grimaszolt. - Finom a süti?
- Igen, köszönöm isteni volt - dőltem hátra a székben.
- Ez a címem - írta le egy lapra. - Ez meg a számom. Hívj, ha van valami. Ha nincs semmi, akkor holnap ötkor várlak.
- Rendben és nagyon köszönöm.
 A megbeszélés után Sebastian hazavitt. Felsiettem a lakásba és leültem Danny mellé a kanapére és megcsókoltam.

 - Kész a rajz? - vigyorogtam rá.
 - Kíváncsi vagy rá? - hajolt egy csókért.
 - Ühüm - bólogattam és kapott még egy csókot. A csók után elébem rakott egy lapot, melyen az alkotás volt. A képen két pálcika ember volt, akik fogták egymás kezét.
- Ennyi? - húztam fel a szemöldököm - Azt hittem rendes rajzot kapok - görbölt le a szám.
- Fordítsd meg - nevetett. Megfordítottam a lapot, és egy pár - akik mi voltunk - volt látható, igencsak intim helyzetben.
 - Húú. Ez nagyon szép. Igazán kidolgozott munka - néztem művészi szemmel -Szinte tapintható a szenvedélyük.
 - Szenvedéllyel rajzoltam az fix.
- Annyira édes vagy, cégvezető igazgatóm - ültem az ölébe és átöleltem a nyakát.
- Igazgató vagy izgató? - húzott magához alul közelebb.
 - Izgató igazgató - haraptam az ajkába.
 - Ennek örülök. Mondd, keltsük életre a festményt?
- Ühüm - bólogattam.
Danny felállt a kanapéról én pedig átkulcsoltam a derekn a lábaimat, így mentünk be a hálóba.

10.fejezet • Béke vacsi

Megjegyzés: Itt az új fejezet. Ebben a melegben alig volt kedvem és erőm megírni. Elég light-os rész érkezett megint. Jó olvasást.

A csodálatos éjszaka után, reggel egyedül ébredtem fel. Először azt hittem csak álom volt, de ekkor meghallottam, hogy a konyhába tevékenykedik valaki. Kimásztam az ágyból, felvettem egy tiszta fehérneműt majd belebújtam Danny ingébe. Így mentem ki hozzá a konyhába.
 - Szia szerelmem. Édes jó reggelt - rakta le az asztalra a tálcát és forrón megcsókolt. A hajába túrtam miközben csókolóztunk. Úgy szeretem.
 - Jó reggelt - suttogtam az ajkára.
 - Remélem, szereted a tükörtojást - csókolgatta a nyakam.
- Igen, szeretem - sóhajtottam - Eszünk? - bújtam oda hozzá.
 - Eszünk. Éhes vagy? Kifáradtál az este?
- Egy kicsit - pirultam el.
- De ugye jó volt? - ült le.
- Igen - suttogtam és az ölébe ültem.
 - Akkor remélem, ma ismétlünk - csókolt meg és simogatni kezdte a combom belsejét.

- Majd meglátjuk - mosolyogtam rá, majd mielőtt jobban elmélyedhettünk volna a dolgokban csöngettek. A szívem a torkomba ugrott, mert arra gondoltam, hogy talán Rebecca jött.. Az ajtóhoz sétáltam, vettem egy mély levegőt majd ajtót nyitottam. szerencsére Ashley volt az.
 - Szia - öleltem meg egyből boldogan.
- Szia. Hogy vagy? Zavarok?
- Nem gyere csak be - mondtam majd beljebb mentünk.
 - Na milyen volt a…? Ácsi, rajtad férfiing van. És virulsz… Szexeltél?
 - Igen Ashley - bólintottam szégyenlősen.
- Mondd, hogy – rohant ki a konyhába. – Ó szia Daniel – vigyorgott. Danny vigyorogva intett vissza, majd a barátnőm visszafordult.
– Na végre, hogy megtörtént. Már mentem is. Sziasztok!
- Ne rohanj már úgy. Nem zavarsz. Gyere, reggelizz velünk.
 - Nem nem… Próbáljátok csak ki a konyhaasztalt is – kacsintott, majd becsukta maga után az ajtót.
- Ööö, oké – szólalt meg Daniel.
- Nos igen. Ő Ashley - ráztam meg a fejem. Mégis, hogy mondhatott ilyet??
- Bírom a csajt. Az is tetszett, ahogy kiosztotta a nővéredet.
 - Daniel Silverman - fordultam felé. - Kezdek féltékeny lenni.
- Komolyan? – húzott az ölébe.
- Igen, komolyan - hajtottam fejem a vállára.
 - Ne aggódj, ő is és én is foglaltak vagyunk – csókolgatta a nyakam, majd reggelizni kezdtünk.
 - Mikorra mész ma be a céghez?
- Kivettem egy szabadnapot, hogy veled lehessek – döntött le az asztalra.
- Ez nagyon aranyos tőled. Legalább nézheted én, hogy dolgozom.
- Muszáj dolgoznod? – csókolgatta a nyakam és lehúzta rólam a pólóját.
- Igen muszáj. Tudod én is pénzből élek, és ha idő előtt kész vagyok, akkor kapok egy kis bónuszt is. - Oké, de most még fél óra pihi van – húzta le a fehér neműmet.
- Pihenő? - húztam fel a szemöldököm - Ezt meg ki mondta neked?
- Korán van még dolgozni – kezdett el csókolgatni és már kényeztetett is ott lent.
Megőrjít ez a pasi, de tényleg... Egy szenvedélyes együttlét után, felöltöztem és nekiálltam festeni.
 - Végig így fogsz nézni? - pillantottam rá.
- Ez áll a terveimben.
- Te nem akarsz festeni valamit? Csak, mert egy idő után unatkozni fogsz.
 - Inkább bemegyek dolgozni - puszilt a hajamba és felöltözött.
- Hé - bújtam oda hozzá - Nem azért mondtam, hogy elmenj - mondtam, és elkapott a lelkiismeret furdalás, amiatt, hogy megbántottam.
 - Tudom, de igazad van. Festened kell és nekem is dolgoznom. Majd jövök este. Szia.
- Szia - köszöntem el tőle, majd leültem a kanapéra és felhívtam Ashleyt, hogy jöjjön át, és segítsen. Nem értek a pasikhoz, nem tudom mi a baja Danielnek....
 - Itt vagyok, mi a baj? - jött be az ajtón.
- Segíts - húztam a kanapéhoz - Elrontottam valamit.
 - Mit? Nem mentél el?
- Mi? Nem!! Dehogy is nem erről van szó - pirultam el. Jézusom, ez a csaj egyre dinkább de komolyan - Azt hiszem megbántottam Danielt - sóhajtottam.
- Miért? Mesélj már.
- Kivette egy szabadnapot, én meg nekiálltam festeni.. Utána azt mondtam neki, hogy Ő is fessen mert egy idő után unni fogja, hogy engem bámuljon. Ezután felpattant és elment dolgozni.
- Ennyi? Azt hittem vészhelyzet van - sóhajtotta a barátnőm. - Ez egyszerű. Kedveskedni akart neked azzal, hogy az első éjszakád után az egész napot veled tölti, de mivel te inkább dolgozni akartál, ő is elment dolgozni, hogy majd egy másik napon lehessen veled, amikor mind a ketten szabadok vagytok.
 - Ez vészhelyzet - álltam fel és járkálni kezdtem - Megbántottam Őt Ash. Valahogy muszáj lesz kiengesztelnem.

- Nem bántottad meg - húzott vissza. - Azért ment el, hogy ne zavarjon téged és máskor együtt lehessetek.

- Biztos? - sóhajtottam.
- Tuti. De ha ki akarod engesztelni... Ott a szád..
 - Igen az lesz a legjobb, ha megyek és beszélek vele - álltam fel és a szekrényemhez sétáltam, hogy átöltözzek.
- Hé ülj már le - ültetett bele a székbe. - Most szépen fess, és ha haza jön, ne beszélj vele... Másra használd a szád.
- Mi másra? - kérdeztem kíváncsian.

- Lassan fog az agyad. A száddal kényeztesd.
- Mármint? - esett le a dolog - Ó! Nem, az nem - ráztam hevesen a fejem.
- Miért? Olyan jó - vigyorgott.
- Okéé Ashley, nem érdekel a szexuális életed - grimaszoltam.
- Héhé, csigavér - mosolygott rám. - Csak azt mondtam, hogy ne félj ettől. És azon se aggódj, hogy Daniel mérges rád. Biztosan nem.
- Nem tudom - vontam meg a vállam - Na és ha csak arra kellettem neki?
- Terhes vagy, hogy ennyit hisztizel? - vonta fel a szemöldökét. - Ha csak szexelni akart volna veled, már rég megtette volna és nem dobta volna Rebeccát.
- Oké, nem hisztizek tovább - mosolyogtam rá.
- Köszönöm. Most pedig nyomás festeni és vacsival meg valami szexi ruciban várd haza Danny-t - utasította Ashley. Megforgattam a szemem viccesen, majd miután befejeztem a festményt, nekiálltam vacsorát főzni. Miután evvel elkészültem lezuhanyoztam és felvettem az egyik kényelmes rövid ruhámat. Hamarosan megszólalt a csengő. Azonnal az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam azt.
 - Szia - köszöntem Danielnek mosolyogva.
 - Szia szerelmem - csókolt. - Hm, de csini vagy. És jó illatok jönnek a konyhából.

- Béke vacsi - öleltem át a nyakát.

- Béke? - csodálkozott rám.
- Miért veszekedett valaki?
- Nem, csak úgy éreztem, hogy reggel megbántottalak.

- Hát nem esett jól, amit mondtál, de nem bántottál meg. Dolgoznod kellett és ezt tiszteletben tartottam.
- Úgy sajnálom - bújtam hozzá.
- Semmi gond. Máskor egyeztetek veled, és akkor nem lesz ilyen baj…
 - Oké - csókoltam meg.
- Gyere együnk.
 - Együnk – bólintottam és bementünk a konyhába.
- Hmm, ez nagyon finom lett - mondta kicsit később Daniel.
- Örülök, hogy ízlik. Na és milyen napod volt? - kérdeztem mosolyogva.
- Hát, tűrhető. Veled jobb lett volna. És a tied milyen volt?
- Rémes, mert azt hittem, hogy megbántottalak és haragszol rám. Nem is tudtam festeni miután leléptél.
 - Felhívhattál volna.
- Nem akartalak zavarni...
- Te sose zavarsz engem. Akár festhetnél nálam.
- Az irodában? - kérdeztem nevetve.
 - Van egy üres iroda. Festhetnél ott.
- Ezen az ajánlaton még gondolkoznom kell - néztem rá - Oké, benne vagyok - vágtam rá pár másodperc múlva.
- A legjobbat nem is mondtam. A te irodád és az én irodám között van egy ajtó is - kacsintott rám.
- Ezek szerint ha elkészült egy képem, megtudod nézni? - húztam fel a szemöldököm. A vigyorgással meg nem bírtam leállni.
- Sőt, munka közben is. Tudom mondani, hogy jó vagy nem - öltött rám nyelvet.
 - Na és ha véletlen összefestékezem a drága szőnyeget? - Ott nincs szőnyeg... - Akkor jó, mert nem akarom, hogy morcos legyen a főnök - ültem az ölébe. - Nem lenne morcos, én már csak tudom - csókolt meg. - Akkor jó - piszéztem vele - Desszert? - Te vagy a desszert? Mert akkor kérek - karolt át védelmezően. - Akár - hajtottam fejem a vállára - De van fagyi is. - Oké, fagyizzunk. Miután elfogyasztottuk a desszertet, ágyba bújtunk. Az egész éjszakát együtt töltöttük.

9.fejezet • Különös éjszaka

Megjegyzés: +18-as fejezet!

Egész héten nem hagytam el a házat. Szinte megállás nélkül festettem, mert ez elterelte a figyelmem és nem gondoltam Danielre. Az Ő által kért festményeket viszont nem bírtam megcsinálni... Szombat este már anyám jótékonysági gáláján álltam, és néztem a festőtársaim csodálatos művét. Hamarosan elérkeztem a tájképekhez. Előbb a festő nevét néztem meg, ami nem is név volt igazából, csak valami jellemzés: "Egy még el nem ismert festőművész" Megnéztem a képet, és nem hittem a szememnek... Az én képem volt... Az amit Danielnek festettem. De hát ez, hogy lehet? Csak álltam és bámultam a képre.
- A többit is láttad ugye? - hallottam meg Danny mosolygó hangját.

- Tessék? - fordultam felé. Istenem mennyire édes, ebben az öltönyben...
 - Állj arrébb két lépést.
Úgy tettem, ahogy mondott. Újabb képem volt kiállítva.
 - De hát... Ez, hogy lehet? - szólaltam meg egy idő után.
- Imádom a képeid. Te híres akartál lenni, és ez a sok kép - mutatott körbe. - Csodálatosak és csak el voltak suvasztva. Látnia kell a világnak. És nézd csak meg - tolt elém egy lapot. - Három képedre érkezett árajánlat. Többet is adnak, ha te úgy gondolod.
- Komolyan? - kérdeztem mosolyogva. Ez hihetetlen. Itt vannak a képeim, és megakarják venni őket - Azt a képet - mutattam arra amit neki festettem - Eladásra hoztad ide? - kérdeztem fájó szívvel.
 - Nem. Csak mivel ez a legszebb ez csak egy kezdő kép. Ezzel felkeltem a figyelmüket és a többit pedig eladom. Ez a kép saját. Semmi pénzért nem válnék meg tőle. Csak akkor, ha te lennél a pénz - mosolygott rám.
Érezem, hogy elpirulok ezért gyorsan elfordultam. Nem láthatja meg, hogy hatással van rám. Abból nem sülne ki semmi jó.
 - Nagyon rendes vagy, hogy elhoztad ezeket a festményeket. De hol találtad meg őket?
- A szüleidnél és Rebeccánál. Az a ribanc ki akarta dobni a képeid... Így én elvettem őket és Beccát dobtam ki.
- Kidobtad Rebbecát? - kérdeztem döbbenten.
 - Igen, többé nem állhat közénk. Én téged szeretlek, te pedig engem - rántott magához a derekamnál fogva. - Engedj el, kérlek. Nem érzek irántad semmit. Most pedig megyek, és beszélek azokkal akik érdeklődnek a festményeim iránt - mondtam ki nehezen.
- Azért remélem, eladod őket - mondta komolyan és lelépett beszélgetni egy férfivel.
 Több lehetséges ügyféllel is beszélgettem. Többen meg is vásároltak egy-egy képemet. Annyira boldog voltam. Ekkor viszont megláttam, hogy Daniel és Rebecca beszélgetnek. Becca odahajolt hozzá és megcsókolta. Ennyit arról, hogy dobta. Felkaptam a kabátom, majd kirohantam az épületből a szakadó esőbe.
- Emily - jött utánam Daniel és megfogta a karom.
- Igen? - kérdeztem könnyezve. Remélem, az eső miatt nem látja, hogy írok.
 - Kérlek, fogd fel, hogy téged szeretlek. A nővéred kapott le, de nem csókoltam vissza. Téged szeretlek, azóta mióta neked mentem az autómmal. Mondd, hogy hazudtál és kellek neked - csókolt meg hirtelen.

 Átöleltem a nyakát és forrón csókoltam vissza.
- Hazudtam - suttogtam az ajkára.

- Gyere. Itt végeztünk. Folytassuk, amit egy hete elkezdtünk - csókolt meg újra. - Menjünk - bújtam oda hozzá. Hamarosan már a kocsijában ültünk.

 - Hozzám vagy hozzád menjünk?
 - Menjünk hozzám - válaszoltam erre a kissé fura kérdésre. Mikor hazaértem elővettem két törölközőt. Mivel a szakadó esőtől csurom vizesek voltunk.
- Tessék - dobtam oda neki - Nehogy megfázz.
 - Köszi - mondta majd levette a pólóját és a nadrágját, hogy megtörölközzön.
Annyira zavarba voltam... Itt áll előttem, a pasi akit szeretek és csak egy alsónadrág van rajta. Annyira jó teste van, olyan édes…
- Mindjárt jövök - mondtam majd elindultam a fürdő irányába.
 - Oké - szólt utánam.
Miután megtörölköztem felvettem a pizsim,majd visszamentem hozzá.
- Cuki, mini pizsi - jött oda hozzám és átkarolt. Forrón megcsókolt, majd a hátamat kezdte simogatni.
- Oh - mosolyodott el.
- Mi az? - néztem gyönyörű szemébe.
 - Természetes vagy. Nincs rajtad melltartó - csókolgatta a nyakam. - Vajon....? - kúszott lejjebb a keze a combom felé.
- Bugyi van rajtam - suttogtam elpirulva.
- Kár - kúsztak a kezei a hálóingem alá. Először a fenekemet fogta meg finoman, majd a hátam simogatta.
 - Miért kár? - sóhajtottam. Élveztem,hogy keze a ruhám alatt matat.
- Túl sok - suttogta lágyan és hirtelen lehúzta rólam a hálóinget, majd a melleim csókolgatta.
A hajába túrtam és élveztem a játékát. A bugyimmal kezdett játszani. Fel-le húzgálta a combomon, de hirtelen abbahagyta és a szemembe nézett.
- Le szeretnék veled feküdni. De tudom, hogy ez neked fontos esemény. Szeretnéd most?
 - Igen szeretném - mondtam kiszáradt szájjal - Ha már az elsőre nem emlékszem......
 - Hm? - nézett rám értetlenül.
- Az első alkalomra nem emlékszem.. Így szeretném végre megtudni milyen.
 - Mikor volt az első? - kerekedtek el a szemei.
Az egy dolog, hogy én nem emlékszem rá mert részeg voltam de, hogy Ő sem....
 - A hét elején, mikor nálad voltam - mondtam bár ez inkább kérdések hangzott mintsem válasznak.
 - Nem feküdtünk le. Soha nem használnálak ki - simogatta meg az arcom.
 - De hát... Olyanokat mondtál, hogy... arra utaltál - néztem rá kissé döbbenten. Ezek szerint még szűz vagyok, és most fogok először szeretkezni. Emiatt egy kicsit elkapott az idegesség.
 - Azért mondtam azokat, mert kiöntötted nekem a szíved és én is neked az enyémet. Érted már? - fogta közre az arcom.
 - Igen - suttogtam.
- Szóval szeretnéd? - csókolt meg.
- Ezek után is? - kezdte el lehúzni a bugyimat.
 - Igen, szeretném - bólintottam, majd a mellkasát kezdtem csókolgatni. Miután meztelen voltam, már alul is, lefektetett az ágyra.

- Lehúzod te? - mosolygott rám.
Mivel hang nem jött ki a torkomon, csak bólintottam és lehúztam róla az alsónadrágot. Végig a szemébe néztem.
- Nézd meg. Fogd meg - csókolt meg.
Forrón csókoltam vissza, kezeimmel pedig elkezdtem felfedezni a tökéletes testét.
- Lejjebb- sóhajtotta. Te jó ég... Azt szeretné, hogy a kezembe vegyem...Becsuktam a szemem egy pillanatra, majd kezeim férfiasságára csúsztak. Éreztem, hogy az egész testem lángba borul. Kezét az enyémre rakta és elérte, hogy fel-le mozgassam a kezem.
- Na milyen? - Jó - suttogtam - Neked? - néztem rá.
 - Tökéletes - sóhajtotta. - De a fogása milyen?
- Olyan nagy, vastag és kemény - sóhajtottam.
- Na de elég volt. Most én jövök - mondta és széttárta a lábaimat, majd az ujjaival csak kívülről simogatott és nézett. - Gyönyörű - mosolygott rám.
Már ettől totál kész voltam. Szaporán lélegeztem, a vérem pedig csak úgy száguldozott az ereimben. Hamarosan megéreztem a nyelvét, ott lent. A lepedőt kezdtem markolászni. A testem önálló életre kelt. Nyögni kezdtem. Egyre vadabb lett és az ujjait is bevetette. Egyre hangosabban nyögtem, és többre vágytam.
 - Danny.. kérlek - ziláltam. Elmosolyodott és miközben csókolt a férfiasságával kezdett ingerelni. Édes kínzás. Hogy lehet valami ennyire jó?
 - Kérlek - suttogtam az ajkára.
- De lazulj el, különben fájni fog - mondta, s beállította. Egy icipicit már bennem is volt.
- Ellazultam - mosolyogtam rá, bár ez nem teljesen volt igaz. Kicsit féltem a fájdalomtól.

- Nézz rám - mosolygott. - Fogd meg a kezem.

Kezeimet a fejem mellé helyeztem a párnára, majd Daniel kezembe kulcsolta az övéit.

 - Tökéletes - csókolt meg, s óvatosan behatolt. Egy pillanatra egy egészen kicsit fájt, de rövid időn belül a fájdalmat átvette egy egészen más, fantasztikus érzés.Megcsókolt, majd lassan mozogni kezdett.Elengedtem a kezét, és a testét kezdtem simogatni. Daniel fokozatosan gyorsított, én pedig egyre hangosabbá váltam.A melleimmel játszott, majd újra gyorsított. Hamarosan egy még furább és erőteljes érzés árasztott el. Danny mellém feküdt, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem és úgy aludtam el.