04. fejezet • A vacsora

Megjegyzés: Itt az új fejezet. Remélem tetszeni fog nektek. Köszönöm a három feliratkozót :) Most pedig jó olvasást :)

Reggel idegesen ébredtem az esti vacsora miatt. Miután lezuhanyoztam ittam egy bögre kávét, majd befejeztem az egyik festményt amit még egy Angol üzletasszony rendelt. Felhívtam, hogy a héten postázom a tájképet. Ezután elnyúltam az ágyon és gondolkozni kezdtem. Vajon miért vacsorára hívott meg? Randinak fogja fel Daniel vagy csak este ér rá? A gyomrom begörcsölt az idegességtől. Felálltam, a szekrényhez sétáltam, hogy keressek valami ruhát estére. Már egy nagy halom rongy volt szétdobálva a földön de nem bírtam dönteni, ekkor megszólalt a csengő.
- Nyitom! - kiabáltam, miközben átverekedtem magam a ruha kupacon. Az ajtóhoz érve, elfordítottam a kulcsot a zárba, majd kinyitottam azt. Ashley mosolygós kép jelent meg előttem.
- Szia, gyere csak be - mondtam majd beléptünk a nappaliba.
- Itt meg mi történt? - kérdezte a szétdobált ruhákra mutatva.
- Semmi különös - sóhajtottam - Csak este egy megbeszélésre megyek és nem tudom mit vegyek fel.
Lehajoltam és elkezdtem rendet tenni.
- Na és kivel is lesz ez a találka? - kíváncsiskodott barátnőm.
- Daniellel... De ez nem randi! Csupán egy megbeszélés - mentegetőztem azonnal. 

Ash leült a kanapéra és keresztbe tette a lábait, majd végigmért.
- Izgatott vagy, nem tudod mit vegyél fel.. Ez bizony randi még ha megbeszélésnek is hívjátok
Megforgattam a szemem és inkább ráhagytam a dolgot. Egész délután be nem állt a szája, amiért irtó hálás volt, mert legalább nem gondoltam az estére amitől kivert a víz. Amint lelépett és egyedül maradtam az idegesség visszajött. Lezuhanyoztam, majd egy szál törölközőben a szekrény elé álltam. Rövid gondolkodás után egy fekete ruha mellett döntöttem. A hajamat megszárítottam és kontyba kötöttem, majd feldobtam egy laza sminket. Öltözékemet néhány kiegészítő tette teljessé. Daniel a megbeszélt időpontba meg is érkezett. Sóhajtottam majd egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre. Bezártam a lakás ajtaját, majd a srác kocsijához sétáltam.

- Szia - köszöntem idegesen, reméltem ez nem hallatszik a hangomon.
- Szép estét Emily. Fantasztikusan nézel ki - mosolygott rám.
Éreztem, hogy a vér az arcomba szökik és vörös leszek. Beültem mellé az autóba, majd bekapcsoltam az övet.
- Köszönöm... - válaszoltam halkan.
Nem hiszem el, hogy már megint ez történik. Itt vagyok vele és képtelen vagyok megszólalni. Annyi mindenről beszélhetnénk, de egyszerűen a szám nem akar engedelmeskedni. Képtelen vagyok normális mondatokat összerakni. Az a legrosszabb, hogy nem tudom Ő miért nem szólal meg... Hamarosan meg is érkeztünk a város egyik legmenőbb éttermébe. Meglepett, hogy ide jöttünk, mivel itt hónapokat kell várni, hogy sorra kerülj. Ámulva néztem rá mikor kinyitotta nekem a kocsi ajtót.
- Hölgyem - tartotta ki a kezét mosolyogva.
Belekaroltam majd, beléptünk az étterembe.
- Jó estét hölgyem és uram - köszönt nekünk egy pincér.
- Jó estét. Silverman névre van asztalunk - szólalt meg Danny.
A pasas megnézte a könyvet, majd miután megtalálta a nevet az asztalhoz vezetett minket.
- Hamarosan felveszik a rendelésüket - mondta, majd töltött nekünk egy-egy pohár pezsgőt.
- Köszönjük - szólaltunk meg egyszerre Daniellel.
Hamarosan magunkra maradunk, megnéztünk az étlapot. Amint leadtuk a rendelést Dan képeket rakott elém. Csodás havas hegyek és erdők voltak láthatóak a fotón.
- Ez gyönyörű - mondtam elámulva - A fények, a kompozíció, minden tökéletes. Ki készítette?
- Én - húzta ki magát büszkén az előttem ülő férfi - Egy időben fotós szerettem volna lenni, de mikor átvettem apám helyét a cégben ez a szenvedély elmaradozott.
- Pedig tehetséges vagy. Csodálatosa, tényleg - mosolyogtam rá.Ekkor valami fal leomlott bennem. Nyitottam Daniel felé. A vacsora alatt annyit beszéltem és nevettem mint még soha.
- Akkor ezeket kölcsönkérem ha nem gond - mutattam a képekre - hamarosan nekikezdek a festményednek.
- Persze nyugodtan vidd csak őket - bólogatott - Izgatottan várom, hogy lássam mit alkotsz - fogta meg az asztalon pihenő kezem.
- Ilyen képekkel nem lesz nehéz dolgom jót alkotni - néztem a szemébe miközben mosolyra húzódott a szám. Most komolyan flörtöltem vagy flörtölni próbáltam vele? Nem ismerek magamra.
- De az se mindegy, hogy ki festi - kacsintott rám.
Daniel kifizette a számlát majd elindultunk haza.
- Köszönöm Emily - nézett rám mikor megállt az albérletem előtt.
- Mit? - néztem rá meglepődve.
- Az estét, hogy melletted végre önmagam lehetek - mondta komolyan majd megsimogatta az arcom. Olyan édes volt. Rámosolyogtam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam....

03.fejezet • Bizsergés

Megjegyzés: Nos, megérkezett a harmadik fejezet ami egy kicsi light-os lett de néha ilyen is kell. A következő fejezet kedd-szerda körül fog felkerülni.

Láttam rajta, hogy mire készül. Ajkaink már csak pár milliméterre volt csak egymástól, ekkor azonban valaki bekopogott a kocsi ablakán.
- Álljon már arrébb! - mondta dühösen egy munkás aki épp kiakart állni, de nem fért el Daniel kocsijától. Szétrebbentünk, majd valahogy csak sikerül kicsatolnom az övem csatját. Feltéptem az ajtót, kiszálltam a kocsiból.
- Akkor majd küldöm a képeket. Szia - köszöntem el és már ott se voltam. A szívem hevesen vert. Olyan közel voltunk a csókhoz és ez megrémített. Hogy lenyugodjak átöltöztem és festeni kezdtem. Alig kezdtem el a művet mikor csengettek. Az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam azt. Ashley jött kezében a délelőtt vásárolt cuccaimmal.
- Na mesélj! - mondta köszönés helyet és leült a kanapéra.
- Nincs mit mesélnem Ash. Kínos körülmények között megebédeltünk, majd hazahozott.
A majdnem csókról nem beszélek neki, mert a végén már az esküvőnket kezdi el szervezni ez a bolond csaj. - Valami romantikus dolog? Kézfogás? Szerelmes pillantás? Tapizás? Csók?
 - Nem volt semmi ilyen - ráztam meg a fejem - Egy kicsit túlpörgőd ezt a témát. Daniel és én csak ismerősök vagyunk, és ha úgy nézzük Ő mostantól az egyik megrendelőm. De ezen kívül semmi nincs köztünk.
- Aha persze szikrázik köztetek a levegő. A kis ribinek is leesne az álla ha, hogyha meglátna egy ilyen pasival - mondta barátnőm.
Sóhajtottam egyet, majd leültem a székre vele szembe.

- Na igen - bólintottam. A nővéremet megenné a féltékenység ha Daniellel egy pár lennénk. Ugyanakkor biztos vagyok abban is, minden elkövetne, hogy megszerezze magának Danny-t.
- Ne izélj már! Tökre összeilletek, és muszáj Miss. Tökélyt földbe döngölnöd.. Ha már én nem tehetem meg szó szerint - forgatta meg a szemét, majd sóhajtott egyet.
- Mégiscsak a nővérem. Szeretem őt, ahogyan Becca is engem a maga módján - keltem nővérem védelmére.
- Ja imádja, hogy esetlen vagy és melletted Ő még tökéletesebb. Vedd már észre magad - nézett rám kedvesen - Kifestelek, felveszel valami kihívó ruhát és elmentek randizni.
Nevetni kezdtem, majd megráztam a fejem.
- Ash, kedves vagy és imádlak. De tudod, hogy a randizás nem az erősségem. Kettesben egy pasival akit nem is ismerek.. Totál gáz. Félperc alatt leizzadnám a sminkemet, és nem tudnék megszólalni.
- De ha Ő hívna el, akkor elmennél? Tetszik neked Daniel? - kérdezte kíváncsian.
- Tetszik nekem,igen - vallottam be - Ashley félreérted az egészet. Daniel csak azért hívott meg ebédre s hozott haza, mert lelkiismeret furdalás van a baleset miatt.
- Nem ez volt a kérdés Emily.
Megvontam a vállam, felálltam és járkálásba kezdtem.
- Talán.
- Ez az utolsó szavad? - húzta fel a szemöldökét.
- Igen ez - kacagtam - Miért mit vártál? Hisz ismersz.
- Szóval igen, ezt meg is beszéltük - mosolygott ravaszan - Na de kérek részleteket. Tapizás sem volt?
- Nem. Csak egy majdnem csók - csúszott ki a számon.
- Ó istenem. Te akartad azt a csókot - vigyorgott, majd megfogta a kezem - Menj el vele randizni, kérlek. Csak a kedvemért.
Lehajtottam a fejem, és egy sóhaj kíséretével így szóltam.
- Rendben, ha elhív randizni akkor elmegyek vele. De ez úgy sem fog megtörténni.
Ashley avval a tipikus te hülye vagy  nézésével bámult. Egész délután nálam volt és próbált meggyőzni arról, hogy milyen szép pár válna Danielből és belőlem. Az az igazság, hogy egy percre el is hittem, hogy ez valóra válhat. Miután legjobb barátnőm elment, leültem a laptopom elé és küldtem egy mailt Dannynek a munkáimmal. Alig telt el öt perc a mobilom csörögni kezdett. Ismeretlen volt a szám, de felvettem.

- Igen tessék? - szóltam bele a telefonba.
- Emily én vagyok az Daniel - hallottam meg az a kellemes hangot amitől melegem lesz és heves szívverés jön rám - Megkaptam a leveled és nagyon tetszenek a festmények. Holnap együtt vacsorázhatnánk ha ráérsz, hogy megbeszéljük a részleteket.
Ó te jó ég! Vacsora, kettesben vele? Izzadt tenyeremből majdnem kiesett a telefon, annyira izgultam már most.
- Igen - mondtam csak ennyit.
- Rendben akkor holnap hétre érted megyek - válaszolta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Jó...
- Szép estét Emily - köszönt el majd bontotta a vonalat.
Lezuhanyoztam majd bebújtam az ágyba.El se hiszem, holnap vele vacsorázom. De nem, ez nem randi csak egy egyszerű megbeszélés. Igen, nem szabad többre gondolnom. Hamarosan elnyomott az álom, ahol újra átéltem a majdnem csókot és édes képek jelentek meg a holnapi vacsoráról s folytatásáról.

Trailer

Elkészítettem a történet triler-ét. Ez az első ilyen munkám, szóval nem valami profi de nekem tetszik:) Remélem nektek is fog, mert sokat dolgoztam vele :)

02. fejezet • Újra találkozunk.

Megjegyzés: Köszönöm az első fejezethez érkező komikat, szavazatokat és az egy feliratkozót. Remélem a második fejezet is elnyeri majd a tetszéseteket:)

Daniel nevetni kezdett, majd egy zsebkendővel elkezdte letörölni az ingét. Eközben én, lehajoltam,,hogy összeszedjem a földről a kajamaradékot. Miután evvel megvoltam, a kukába hajítottam. Annyira zavarba éreztem magam bénaságom miatt. Éreztem, hogy vörös vagyok és majd fel gyulladtam.
- Ne.. ne haragudj - ismételtem meg magam.
- Ugyan már semmi baj. Azt hiszem ezt megérdemeltem a tegnapi miatt - válaszolta mosolyogva Daniel.
- A tisztító számlát állom! - mondtam lehajtott fejjel.
- Ez csak egy ing Emily. Nem nagy dolog. A kocsimban van váltásruha - próbált megnyugtatni, majd folytatta - Ha már az ebéded rajtam landolt engedd meg, hogy meghívjalak..
- Nem vagyok egyedül - vágtam a szavába - A barátnőmmel jöttem - mutattam Ashley felé aki kíváncsian nézett minket.
- Akkor csatlakozzon Ő is. Nemleges választ nem fogadok el.
Megfogta a karom, majd egy üres asztalhoz vezetett. ezután legjobb barátnőmhöz sétált és áthívta ehhez az asztalhoz.
- Hölgyeim kimegyek a kocsimhoz, azonnal visszajövök. Addig adják le a rendelésüket - mondta, majd elhagyta az éttermet.
- Csak úgy forrt köztetek a levegő - lökött oldalba Ashley.
Megforgattam a szemem, majd megtöröltem izzadt tenyeremet.
- Ne beszélj már hülyeségeket. Egyáltalán nem forrt köztünk semmi. Amit láthattál, az az volt, hogy iszonyat kínosan éreztem magam a történtek miatt.

- Aha, ha lesz egy kis időm akkor el is hiszem. De most komolyan Emily. Mikor akarsz kicsit nyitni más emberek felé? Itt van ez a pasi, aki jól néz ki... Miért nem kéred meg, hogy álljon neked modellt.. meztelenül.
Ennek a csajnak elment az esze. Majd biztos megkérek egy idegen férfit, hogy vetkőzzön le nekem, hogy lefesthessem.
- Te meghibbantál Ashley Turner! Nem fogom erre kérni - ráztam meg a fejem - Amúgy is én tájképeket festek, nem embereket.
- Most miért? Beállíthatnád egy virágos háttérhez, és akkor már kész is a tájkép - mondta nevetve.
Sóhajtottam egyet, majd elkezdtem dobolni az asztalon. Nem tudom, hogy jutott ilyen képtelenség Ash eszébe. Még, hogy fessem le meztelen Danielt. Talán ha együtt lennénk, akkor megtenném. De így, hogy nem is ismerem. Szó se lehet róla. Miután leadtuk a rendelést, Daniel is visszatért egy új ingbe. Kihúzta a széket és leült velem szembe. Ismét izzadni kezdett a tenyerem és zavarban voltam. Gőzöm se volt mit mondhatnék, de Ashley megtörte a csendet.
- Daniel nem lenne kedved modellt ülni vagy állni Emilynek?
Jaj ne, csak ezt ne. Szúrós szemekkel néztem legjobb barátnőmre.
- Miről lenne szó? - kérdezte érdeklődve a pasi.
- Semmiről. Ashley szeret tréfálkozni. Festő vagyok, és arra próbál rávenni, hogy ne csak tájképeket hanem portrékat is vessek, de az valahogy nem az én asztalom - hadartam el gyorsan miközben az étlappal babráltam.

- Ez érdekes. Mármint épp a napokban gondolkoztam rajta, hogy az irodámat feldobnám egy festménnyel. Esetleg vásárolhatnék tőled valamit.
- Megrendelésre dolgozom. De nagyon szívesen megcsinálom.
Ash hol rám-hol Danielre nézett. Az órájára pillantott, majd a homlokára csapott.
- Ó a francba. El is felejtettem, hogy nekem találkozóm van. Érezzétek jól magatokat. Este beszélünk Em - puszilt meg, majd felállt az asztaltól.
- Várj már! De hát a kocsidba van minden cuccom, és nincs mivel hazamennem.
- Én szívesen elviszlek ebéd után - szólalt meg Dan - Út közben pedig megbeszélhetnénk ezt a festmény dolgot.
Némán bólintottam majd mikor kihozták a rendelésünket enni kezdtem. Ezért még megölöm Ashleyt. Hogy hagyhatott kettesben vele. Tudja, hogy nehezen nyílok meg emberek előtt, és csak hülyét fogok magamból csinálni a hallgatásom miatt. Annyira kínos volt az egész. Ha valamit kérdezett Daniel akkor vagy csak bólintottam, vagy rövid válaszokat adtam. Tutira azt hiszi nem vagyok százas. Miután elfogyasztottuk az ebédet, kifizette a számlát - mert ragaszkodott hozzá, hogy Ő fizessen - elindultunk a kocsija felé.
- Na és milyen festményre gondoltál? - kérdeztem. Ez volt az első értelmes mondat ami elhagyta a számat azóta, hogy kettesben maradtunk.
- Valami havas erdős-hegyes képre gondoltam. Gyerekkoromban a téli szünetet mindig a hegyekben töltöttük a szüleimmel. Mindig is szerettem volna erről egy festményt.
- Értem - bólintottam - Ha hazaértem átküldök néhány elkészül munkámról képet. Ha elégedett vagy velük, akkor nekikezdek a vázlatnak. A részleteket pedig később megbeszéljük.
- Rendben van - bólintott - Na és jól vagy? Nem fáj semmid a baleset miatt?
- Nem - vágtam rá azonnal.
- Biztos? - húzta fel a szemöldökét, úgy nézett rám.

- Igen biztos.
Hamarosan meg is érkeztünk az albérletemhez. Daniel leállította a motort.
- Köszönöm a fuvart - fordultam felé, majd kiakartam kapcsolni a biztonsági övemet, de olyan béna voltam, hogy nem sikerült - A francba! - csúszott ki hangosan a számon.
- Majd én - mondta a srác majd áthajolt hozzám. Tekintetünk egymásba fonódott, az ajkamon pedig éreztem forró leheletét.....

01. fejezet• A találkozás.

Megjegyzés: Nos meg is írtam az első fejezetet. Remélem elnyeri tetszéseteket. Kérlek titeket ha elolvastátok, komival vagy alul a kis szavazóval véleményezzétek a munkámat. Mint már az első bejegyzésembe említettem, esetleges helyesírási hibák előfordulhatnak a betegségem miatt. Jó szórakozást hozz:) 

Két év után újra a jó öreg New Yorkban vagyok. Visszatértem a szülővárosomba, és a tökéletes családomhoz. Mindig is kívülállóként éreztem magam, alacsony termetem, sötét hajam és zöld szemem miatt. A családunkban mindenkinek szőke haja és kék szeme van, és mind magasak. Amióta az eszemet tudom nővérem Rebecca árnyékában éltem. Jó volt két évig távol lenni tőlük és a saját életemet élni irányítás nélkül. Szerencsére itt is tudok valamennyire függetleníteni, mert nem költözöm haza a családi fészekbe, hanem egy albérletben fogok lakni. Ezt az ötletemet egyedül csak nagyi támogatja. Ő volt az aki mindig is mellettem állt, és elfogadott olyannak amilyen vagyok. Rajta kívül csak legjobb barátnőmre Ashleyre számíthatok. Már több mint tizenöt éve tart a barátságunk. Nehezen engedek magamhoz közel bárkit is, de Ő azonnal belopta magát a szívembe és azóta is elválaszthatatlanok vagyunk. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. Ami a szerelmi életemet illeti, nincs kapcsolatom és nem is volt. Túl gyáva vagyok ahhoz, hogy bárkivel is randizzak.  Ha eljön az ideje úgy is találkozom majd az igazival. Épp ezen gondolkoztam mikor, egy nagy dobozzal igyekeztem az albérlet felé. Alig láttam ki, de igyekeztem nem nekimenni senkinek és semminek. Hirtelen azonban az oldalamnak csapódott valami, és elestem. A doboz kiesett a kezemből, a poharak meg hangos csörömpöléssel törtek darabokra. Sajgott a jobb oldalam. Miközben a földön ültem körbenéztem, hogy mégis mi miatt esetem el. Ekkor láttam meg az ezüst színű autót. Ó szóval elütöttek... Remek. Éppen felállni készültem mikor megszólítottak.
- Ne-ne állj fel! Már hívom a mentőket.
Mi? Nem csak mentőket ne. Utálom a kórházakat.. A hang irányába néztem és megláttam egy nagyon jóképű öltönyös pasit. azonnal izzadni kezdett a tenyerem, és nehezen jött bármiféle szó a számra. Mindig ez van ha idegenekkel kell társalognom.
- Nem kell! - álltam fel azonnal - Jól vagyok, az én hibám és semmi se történt - beszéltem össze vissza. 

- Elütöttelek, szeretném ha megnézne egy orvos. Ha mentőket nem hívhatok akkor legalább a kórházba hagy vigyelek be, kérlek - lépett elém az idegen majd kezet nyújtott - Daniel Silverman - mutatkozott be.
- Emily Morgan - ráztam vele kezet, majd hozzátettem - Igazán nem kell, tényleg jól vagyok.
- Ragaszkodom hozzá! - nézett milyen a szemembe egy mosoly kíséretével.
- Tényleg nincs semmi bajom - válaszoltam miközben elkaptam a tekintetem. Lehajoltam a dobozhoz és beledobáltam a törött pohár darabokat.
Daniel a kocsijának dőlt, és végignézett rajtam amitől zavarba jöttem.
- Rendben van, akkor maradnak a mentők - mondta és újra elővette a telefonját.
Na ne már, nem hiszem el, hogy ez a pasi ennyire köti az ebet a karóhoz.
- Nem kell - mondtam halkan.
- Oké - sóhajtotta - Látom makacs egy nőszemély vagy kedves Emily. Tessék - nyújtott felém egy kis kártyát - A névjegyem, arra az esetre ha mégis valami bajod esett. szeretném ha akkor értesítenél, és fizethetném a kórházi ellátás.
Elvettem tőle a kártyát, majd némán bólintottam.
- Szia Emily - köszönt majd beült a kocsijába és elhajtott.
Húú na végre. Már nagyon rosszul éreztem magam. Két tenyeremet a pólómba töröltem majd folytattam a pakolást. Az egész napom ráment a költözésre. Este fáradtan és fájósan feküdtem be az ágyba. A jobb combomon a kis baleset miatt egy hatalmas zöld folt volt, de ezen kívül jól voltam. Lehunytam a szemem, azt hittem, hogy pillanatokon belül aludni fogok, de az álom csak nem akart elérni. Egyfolytában Daniel járt az eszembe. Olyan kedves volt velem, ha egy kicsivel bátrabb lennék akkor most felhívnám. Talán találkoznánk és randiznánk.. Oké ezt be kell fejeznem, hisz erre soha nem fog sor kerülni. Nagy nehezen de elaludtam. Reggel barátnőm ébresztett.
- Szia Ash - köszöntem mosolyogva - De jó újra látni téged - öleltem meg. Amíg távol voltam tartottuk a kapcsolatot, de találkozni nem találkoztunk.

- Téged is, te világjáró.
- Na azért a világjáró kifejezés túlzás. Csak három országban jártam! - nevettem miközben bicegve a konyhába sétáltam.
- Hát veled meg mi történt? - érdeklődött Ashley.
- Ja semmi, csak tegnap volt egy kis balesetem de jól vagyok.
Barátnőm kíváncsian nézett rám, így elmondtam, hogy pontosan mi is történt. A reggel csacsogással és pletykázással ment el.
- Elmegyünk vásárolni? Kéne vennem néhány holmit, mert holnap kezdek az irodában.
- Persze, mehetünk - bólintottam - Nekem is szükségem van néhány vászonra, ecsetre és festékre. Van pár megmaradt rendelésem még Angliából amit el kell készítenem.
Miután átöltöztem már úton is voltunk. Egy nagy bevásárlókörút után, beültünk egy gyorsétterembe kajálni. Már a tálcával a kezembe indultam el az asztal felé, ahol Ashley ült mikor megcsúsztam valami és ez ebédünk egy férfin landolt.
- Ó te jó ég! Ne ne haragudjon - mondtam idegesen majd az áldozatra néztem. Nem hittem a szememnek ugyanis Daniel volt az......

00. Nyitás!

Pár napja kitaláltam egy történetet. Úgy döntöttem, hogy ezt most kivételesen nem csak magamnak egy füzetben fogom leírni, hanem megosztom veletek is. Előre szólok, hogy helyesírási hibák előfordulhatnak a betegségem miatt :/ A történet egy szerelemről fog szólni. A két főszereplő Emily (Lucy Hale) és Daniel (Ian Harding) lesznek. Ne higgyétek, hogy ez egy szokásos love story lesz mert ez koránt sincs így.  Igyekezni fogok hosszú tartalmas fejezeteket hozni, és legalább heti 1x frissíteni:) Remélem elnyeri tetszéseteket a történet és az olvasóim lesztek.

A történetről röviden: Emily egy 21 éves kedves visszahúzódó lány, aki nehezen barátkozik és igen zárkózott személyiség. Legjobb barátnője Ashley Turner. Van egy nővére Rebecca, akinek az árnyékában élt. Egy nap mikor a lány találkozik a jóképű sráccal akit Danielnek hívnak. A boldogság csupán addig tart amíg ki nem derül, hogy Rebecca Daniel jegyese... Ekkor kezdetét veszi a harc. Vajon ki nyer? A tökéletes szőke szépség? Vagy a kedves és szerény Emily? Olvasd a történetet és megtudod melyik testvéré lesz Daniel ;)