II:évad/13.fejezet • A meghívás

Megjegyzés:Sajnálom, hogy csak most jelentkezem új fejezettel, de mióta dolgozom alig van időm valamire. Végre sikerült megírnom az új fejezetet, de eléggé kis béna lett. A hibákért elnézést kérek, nem fog az agyam, így lehet maradt egy-két hiba. 

Már három hónapos az én kis drága Christinám. Az életünk tökéletes, végre minden rendben van. Rebecca eltűnt az életünkből, és boldogak vagyunk. Reggel miután megetettem gyönyörű kislányom felöltöztettem, majd lementünk Dannyhez.
- Szia - csókoltam meg - Félek ettől az oltástól Danny! - néztem férjemre. Christint ma vinni kell kötelező védőoltásra, és totál kivagyok tőle borulva. A kicsikém biztos sírni fog.
- Szia - csókolt vissza. - Nem kell félni - vette át a lányom.
- De biztos fájni fog neki! A múltkor is nagyon sírt!
- Ő egy kisbaba. Persze, hogy sír, mert nem tud másképp kommunikálni.
- Amikor sír, a szívem szakad meg!
- Nekem is Emily drágám, de ez a természetes.
- Tudom - ittam meg a teámat - Én nem hisztizek - sóhajtottam egy nagyot - túl lesz az injekción, és így védve lesz egy csomó betegségtől.
- Na ki a szép baba, na ki? - csikizte a lányunkat Danny.
- Még jó, hogy hozzád beszélek! - nevettem miközben boldogan néztem őket.
- Te bizony manókám - puszilgatta őt a boldog apuka, majd magához ölelte Cristhinat. - Mondtál valamit asszony??
- Semmit - kuncogtam, majd megcsókoltam férjem - Induljunk a dokihoz. Danny cuki
- Menjünk - bólintotta. - Vezetsz te? Nem adom a lányom!
- Igen vezetek - bólogattam - Addig elkérhetem Christináat, amíg a kabátot ráadom?
- Ühüm.
- Köszönöm szépen - mosolyogtam, majd lefektettem a kanapéra a lányunkat és ráadtam a kabátot - Így ni, nyuszika - pusziltam meg.
Kis kezét az arcomra rakta és nagy szemekkel nézett rám. Megpusziltam, majd hamarosan már az orvosnál voltunk. Megvizsgálták, majd megkapta a szurit. Ahogy számítottam rá sírt szegénykém. Magamhoz öleltem és puszilgatni kezdtem, hogy megnyugodjon. 

Hazaérve lefektettem aludni a kicsikémet. Danny a nappaliban dolgozott, leültem mellé és elkezdtem olvasni a leveleimet. Mikor elolvastam az első emailt felugrottam egy örömkiáltással.

- Sssssssssssss! A lányuk alszik - jött be Daniel. - Na mi az? - kérdezte mosolyogva
-Ja igen! - haraptam az ajkamba - Meghívtak! Engem! Oda! Ott leszek! - mondtam vidáman.
- Hol? Hova hívtak meg?
- A kedvenc festőm, exkluzív kiállítására! Nagyon kevesen kapnak rá meghívót Danny!
- Egy pasi akinek a kiállítására sikeres és szép nők mennek el?
- Igen sikeres, nagyon sikeres! Szinte már mindenhol volt kiállítása! Ja és nem csak nőket hív!
- De rájuk hajt!
- Féltékeny vagy? - ültem az ölébe és felhúztam a szemöldököm.
- Igen..
- Olyan édes vagy - öleltem át a nyakát - De nincs okod féltékenynek lenni. A szívem a tiéd.
- Ja amíg meg találod a művésztársad... Amúgy meg minek rajongsz vetélytársadért?Ez olyan mint ha Britney Spears nagy rajongója lenne Rihannának... Egy sokkal jobb ember rajong valaki szarért..
- Művésztársam - emeltem égnek a tekintetem - Te vagy a társam minden értelemben Daniel! Ne legyél féltékeny, kérlek! Ő egy idős művész, az apám lehetne!
- Hát persze...
- Na - döntöttem homlokom az övének - Ne durcizz már. Te is velem jössz!
- Hogy nézzem, a bájgúnárt, nem kösz...
- Miért vagy féltékeny? Nem bízol bennem?
- Meg is erőszakolhat!
- De nem fog! De ha ez ennyire fontos neked, akkor nem megyek el.....
- Oké, köszi. Te sokkal jobb vagy nála - puszilt meg és távozott.

Pasik, mindenkire féltékenyek, de ha mi csináljuk akkor már az baj. Felmentem a kicsikémhez, betakargattam, majd a babafigyelővel átmentem a műhelyként használt szobába és festeni kezdtem.
- Hali - kopott be a barátnőm.
- Szia Ash - mentem oda hozzá és megpusziltam, majd a kisfiát is.
- Láttam a szomszédból, hogy ég itt a villany. Mi a baj?
- Semmi csak festek egy kicsit.. Oké, nem hazudok hisz jól ismersz. Kaptam egy meghívót a példaképem kiállítására, Danny meg megpukkadt, hogy majd biztos kikezd velem a pasi, meg minek akarok elmenni...
- Az a vén? Arra féltékeny?
- Igen, arra. Pedig én mondtam neki, hogy az apám lehetne a pasas de féltékeny.
- Beszéljek vele?

- Nem kell, majd megpuhítóm valahogy. Esetleg eljöhetnél velem, mert Ő nem hajlandó erre sem.
- Nagyon szívesen! - mosolygott.
- Köszi - mosolyogtam, majd Christina sírni kezdett, ezért átmentünk hozzá - Semmi baj - vettem ki az ágyból - Itt van anyuci.
- Egyem meg, de édeeees. Kis pici. Megfoghatom? - mosolygott a barátnőm.
- Persze, csak tisztába teszem, mert itt kaka van.
- Oké - mosolygott. - Nagyon jó anya vagy, ugye tudod?
- Köszönöm - mosolyogtam Ashleyre, miközben kislányomat a pelenkázóra fektettem- Ő életem értelme.
- És én mi vagyok? - lépkedett be Danny. - Szia Ash.
- Te vagy a másik értelme az életemnek.
Odalépett hozzám és megcsókolt. - Vár valami a konyhába. Fuss le, majd én bepelenkázom a kishölgyet.- Mi az? Mi vár rám? A mosatlan?
- Is. De menj már - nevetett.
- Oké, megyek - nevettem, majd elindultam a konyhába.
Mikor leértem a kedvenc vacsorámat és sütimet véltem felfedezni.
- Én megyek - suttogta a barátnőm. - Ha ebből szex lesz, nem akarom látni.
- Olyan éééééédes - mosolyogtam - Holnap beszélünk Ash.
Megpuszilt, majd távozott és kijött Daniel is a kislányunkkal. - Bocsánatkérésnek elfogadod? - pislogott rám nagy szemekkel.

- Persze, hogy elfogadom édesem - csókoltam meg - De nincs miért megbocsátanom neked. Nem haragudtam rád.
- De tudom... Figyelj, menj el a barátnőddel arra az estére..
- Biztos? Mert nem akarom, hogy emiatt feszültség legyen köztünk.
- Bízom benned, hogy nem lépsz félre...
- Soha nem tennék ilyet - néztem a szemébe - Te vagy a mindenem!
- Akkor mehetsz.
- Köszönöm szépen - mosolyogtam rá - Megetetem Christinat és vacsizhatunk.
- Ugye én is kapok tejecskét?
- Anyatejecskét? - nevettem.
- Igazából csak cici kell... De jár hozzá tej is, tehát igen, anyatejet.
Elnevettem magam, hihetetlen ez a pasi.
- Na jó, ha jó fiú leszel akkor talán kaphatsz
- Immmááádom a melleid.
- Tudom - mosolyogtam és leültem a kanapéra etetni a lányunkat.
- Na jó, én mentem kiverni..
- Daniel!
- Oké, sietek! - nevetett.
- Olyan bolond vagy!
- Ahh-ha..
- Ne csináld már! - nevettem.
- Ahh, ohh szívem - nyögdécselt.
- Danny!!! Ne már - nevettem.
- Ahh.. Jóhl vahn - zilálta.
Miután Christina evett, lefektettem és vacsizni kezdtünk.
- Isteni!
- Akkor jó. Renddeltem.
- Tudom - bólogattam - Nem vagy egy szakács típus.
- Pedig ezt én csináltam..
- Tényleg? - ültem az ölébe - Ne haragudj.
- Hánytól lesz az a valami és mikor?
- Szombaton este hétkor - hajtottam fejem a vállára.
- Oké, majd én vigyázok a babánkra.
- Sietek majd haza nagyon!
- Ashley ott lesz veled, ugye ő nincs belezúgva?
- Ott lesz! Nem vagyok belezúgva!
- Oké, jól van. Na én is ennék.
- Etesselek? - mosolyogtam rá és a villára felszúrtam egy falat husit.
- Nem, köszi.
- Danny, ne haragudj rám. Nem akartalak megbántani.
- Nem bántottál, csak... Olyan rossz ez, hogy nem vagyok művész..
- De az vagy szívem! Olyan csodásan rajzolsz és festesz! Csak a munkád miatt, erre nem.jut időd.
- De legalább jól néz ki a pasi?
- Van vagy ötven éves! Nem néz ki jól! De ha még jól is nézne ki, nem érdekel. Tiéd a szívem és a testem!
- Ne haragudj, hogy ennyire féltékeny vagyok, de érted ő is festő, mint te, és rajongsz érte, a példaképed... Lehet, hogy akár valami festői lelki társad is lesz... Én meg itt vagyok mint egy "csak szerelmed"

- Te vagy a lelki társam Daniel! Rá csak felnézek, mert tetszenek a festményei, csak.a festményei! Semmi mást nem tetszik benne. Ne félj attól, hogy egyszer csak a szerelmem leszel, mert te annál sokkal több vagy. A mindenem, az életem!
- Édes vagy - csókolt meg lágyan.
- Te vagy az édes! - suttogtam az ajkára.
-És hisztis és féltékeny...
- Tetszik, hogy féltékeny vagy! Mert így tudom, hogy szeretsz.
- Igen, nagyon szeretlek.
- Én is téged - simogattam az arcát.
- Elmegyek veled, de megfojtom, ha rád mozdul, jó?
- Rendben van - nevettem - Elmegyek zuhanyozni az ágyban várok rád!
- Okéé, megyek majd.
- Siess - csókoltam meg majd elmentem zuhanyozni