II.évad/10.fejezet • Újabb csapás.

Szombaton végre összeházasodtunk Dannyvel. Életem legszebb napja volt. Minden tökéletesen alakult, és a felesége lettem. Nászútra azonban, csak kedden indulunk, mivel Danielnek hétfőn egy halaszthatatlan és fontos tárgyalás van. Reggel felébredtem és főztem neki egy kávét, és reggelit is készítettem neki.Épp egy közepes méretű pohárba öntöttem friss narancslevet, mikor lejött életem szerelme.
- Szia - köszöntem neki egy csókkal.

- Jó reggelt, édes kis asszonykám - mosolygott édesen.
- Mikor végzel? - öleltem át a nyakát.
- Négykor - ült le az egyik székre, és az ölébe húzott. 
- Jó soká - lógattam az orrom - Nem, baj eddig elpakolok mindent holnapra. Hisz reggel indulunk a nászútra - mosolyogtam - Úgy várom már!
- Azért végzek ilyen hamar - nevetett.
- A hamar az lenne, ha be se mennél.... - néztem rá nagy szemekkel.
- Muszáj dolgoznom életem. Ha már kieszel a vagyonomból - nevetett.
- Nem is eszek annyit - suttogtam.
- Aha persze. Tegnap még tele volt a hűtő, most meg alig van félig - csókolgatta a nyakam.
- Igen, de ez azért van mert, néhány ételt meg kellett ennem az éjjel, mert mára már nem lett volna jó - kacagtam. Nem tehetek róla, tényleg sokat eszem.. De azt hiszem, ez nem baj az állapotomat tekintve. 
- Hát persze - nevetett ki és a melleimet fogdosta.
- Mit csinálsz? - vigyorogtam.
- Hááát. Vajon? -nézett rám ravaszul.
nem tudom másnál, hogy megy ez de mi az esküvő óta nem bírunk leszakadni egymásról...
- Neked, nem dolgozni kell menned? - haraptam az ajkába.
- Még nem.. Van még időm rád.
- Akkor, miért is kellett korán ébresztenem? - vigyorogtam. Nagyon ravasz a férjecském, nagyon ravasz.
- Hogy szeretkezzünk, mielőtt elmegyek.
- Szóval ha jól értem, szeretnél elmenni, mielőtt elmész?
- Pontosaaaaaan - nevettett.
- Ravasz vagy Mr. Silverman.
- Tudom. De ha nem akarod...
- De, szeretném - simogattam a nyakát.
- Akkor menjünk a szobába.
- Menjünk - csókoltam, meg majd felsiettünk és felfedeztük egymás testét, majd Danny zuhanyzott egyet és elment munkába.

Olyan igazságtalan, hogy dolgoznia kell. De nem baj, ezt a pár órát már kibírom. Holnap már úton leszünk, hogy két hétig pihenjünk a nászútonkon. Elpakoltam a bőröndökbe, majd neki kezdtem az ebéd elkészítésének, ekkor jött át Ash hisz Ő és férje fognak vigyázni a kutyáinkra.

- Szia - öleltem meg.
- Szia, mi újság? Daniel?
- Minden rendben, izgatott vagyok a holnap miatt. Danny dolgozik, ma fontos tárgyalása van. Ezért nem indultunk el vasárnap.
- Ó, értem. Mikor végez?
- Négy - sóhajtottam - Alig várom, hogy itt legyen.
- Ó, értem - felelte és ekkor csengettek.
- Mindjárt jövök - mosolyogtam, majd elsiettem ajtót nyitni. Mikor megláttam a rendőröket, egyből rossz érzés fogott el...
- Jó napot - néztem rájuk - Segíthetek valamiben?
- Ön Mrs. Emily Silverman?
- Igen, én vagyok. Valami baj van, biztos urak?
- Attól tartok, rossz hírt kell közölnöm. A férje Mr. Silverman autóbalesetet szenvedett.
Forogni kezdett a világ, és csak az ismétlődött a fejembe, hogy autóbaleset...
- Micsoda? - kérdeztem sírva - Nem, az nem lehet. Biztos csak tévedés!
- Sajnálom. Jöjjön be velünk.
- Megyek - bólogattam. Olyan fura volt, nem bírtam felfogni ami történt - Hozom a táskámat, és elzárom a gázt - mentem vissza sírva a konyhába.
- Mi a baj Em?- nézett rám Ashie aggódva.
- Danny.. Autóbalesete volt... Nem láttad a táskám? - néztem körbe remegve.
- Szobában. 
- Köszi - szipogtam, majd a vállamra kaptam a táskát. Megkértem Ash-t, hogy majd zárjon be, én pedig bementem a rendőrökkel a kórházba. Mikor odaértünk Danielt még műtötték. Úgy féltem, hogy elveszítem, hogy többé nem láthatom életben.Ott ültem a folyosón, egyedül a gondolataimmal. Természetesen Ash utánam jött.

- Nem mondtak még mindig semmitt... Mi van ha meghalt és nem merik elmondani?- néztem legjobb barátnőmre sírva.
- Hát, az jó lenne - jelent meg vigyorogva Becca..
- Hogy mondhatsz ilyet? - akadtam ki - Egyáltalán mi a francért vagy itt?
- Én okoztam a balesetet. Szenvedj csak ribanc. És első sorból akarom nézni - mondta büszkén, mintha csak a legújabb hódításáról beszélne...
Egyszerűen nem tudtam felfogni a szavait. Hogy tehetett ilyet?
- A börtönben fogsz, megrohadni! Gondoskodom róla! - mondtam dühösen.
- Tönkre tetted az életem! Most én jövök!
- Én tettem tönkre az életed? Akkor te mit tettél? Állandóan megaláztál, bántottál! Az én bűnöm csak annyi, hogy beleszerttem valakibe akit te is szerettél.
- Az esküvönk elõtt pár hónappal megfosztottál a boldogságomtól. A pénztől, a hírnévtől...!
- A pénztől és a hírnévtől?! - emeltem meg a hangom - Szóval ez az oka, hogy tönkrteszel, hogy megölted a kisbabámat, és a férjemet is? A pénz és a hírnév? Hogy lehetsz ennyire alajs és gonosz? - kérdeztem és megpofoztam.
- Igen ez - vágott hason.
Szerencsére nem éreztem semmit. Hasvédőt hordok így nem tud ártani a kisbabámnak.Nem követem el még egyszer ugyan azt a hibát, hogy lehetőséget adjak a bolond nővéremnek, hogy elvegye a kisbabámat.
- Nem árthatsz a kicsimnek!
- Rohadj meg.
- Rohadj meg te! Elintézem, hogy örök életedre egy kicsi cellába legyél bezárva. Hírnevet akartál? Most majd megkapod!
- Nem tudsz nekem ártani, ribikém.
- Majd meglátjuk.. Most pedig menj el, vagy kidobatlak. Mrs. Silverman vagyok, csak egy szavamba kerül és az őrök kidobnak innen!
- Megkaptad a hatalmat, most boldog vagy? Amit én akartam, te elloptad tőlem..
- Szeretem Őt Rebbecca. Tiszta szívemből szeretem, és akkor is szeretném ha szegény lenne.
- Ó, hát persze.
- Tényleg így van, most pedig távozz!
- Megfogod még bánni. Remélem, most - mutatott az orvosra, aki Ashley-vel beszélgetett.
- Meglátjuk ki bánja meg - mondtam, majd az orvoshoz mentem - Hogy van a férjem? Hogy van Daniel? - kérdeztem.
- Önt hívják Beccának?
- Nem, nem engem. Én Emily vagyok, a felesége - mondtam dühösen.
- Ö, Beccát akarja.
- Én lennék - mondta a nõvérem és besasszézott.
- Őt akarja - suttogtam és a fal mentén a földre rogytam.
- Emi, ne aggódj, kérlek - fogta meg a kezem Ash. - Minden rendben lesz.
- Nem - ráztam meg a fejem és a gyűrűmre néztem - Semmi sem lesz rendben. Neki és nekem nem szabad együtt lennünk. Azért történik egyik rossz, mert tiltott a szerelmünk.
- Azért történik, mert Rebecca még itt van. De mostantól minden megváltozik, csak bízz bennem. Észre vetted, hogy eltünt a doki?
- Miért maradt volna itt? Elmondta amit akart. Danny és megkapta akit akart. Én vagy itt a felesleges ember...
- Nem vagy az. Danielnek nincs amnéziája. Ez egy csapda Rebeccának.
- Miféle csapda? - néztem rá.
- A doki szól a lenti rendőrőknek, hogy aki okozta a balesetet, az bent van a sebesültnél - mutatott Ashley a két érkező rendőrre.
- Akkor Danny, nem is hívta Őt... nincs is ébren, igaz?- emeltem tekintetem barátnőmre.
- Sajnos nincs - mondta Ash.
- Engedjenek el! Itt valami félreértés történt - kapálódzott Rebecca.
Tudom, hogy nem szép dolog, de tetszett, hogy a nővérem bilincsbe verve vergődik két rendőr között.
- Nos, ki nevet a végén?- mondtam, majd az orvoshoz sétáltam - Bemehetek a férjemhez?
- Menjen csak.
- Köszönöm - mondtam, majd a kórteremhez vezetett ahol Danny feküdt. Vettem egy mély levegőt és bementem hozzá. A látvány rosszabb volt mint amire számítottam. Sebek borították az arcát, a feje be volt kötve, csövek álltak ki belőle, gépekre volt kötve, és egy infúzió is be volt kötve. Leültem mellé, megfogtam a kezét és zokogni kezdtem.
- Ne merészelj itt hagyni, hallod?! Szeretlek már az első pillanattól kezdve, és szükségem van rád. Nem tudok nélküled élni. Ígérd meg, hogy meggyógyulsz Daniel!
- Biztosan megfog, elkõvetünk mindent - jött be egy nővér.
- Köszönöm - néztem rá - Itt maradhatok vele, vagy nem?
- Az állapotát elnézve, inkább ne.
Az állapotát elnézve ne... Magyarán lehet, hogy megfog halni és ne legyek itt...

- Kérem, ha bármi változás áll be az állapotában, hívjanak. Akár hány óra is van - mondtam, majd leheltem egy apró csókot Danny szájára és elhagytam a kórtermet.
- Na? Felébredt? - kérdezte Ashley.
- Nem - ráztam meg a fejem - Nagyon rosszul néz ki.. Azt hiszem... Azt hiszem, hogy...- zokogtam. Egyszerűen nem tudom kimondani, hogy lehet meghal életem szerelme....
- Holnapra jobban lesz - bólintotta a barátnőm.
- Na és ha nem? Ha nem ébred fel? Mi lesz velem nélküle? - töröltem le a könnyeimet, amik megállíthatatlanul folytak. 
- Jaj, ne sírj már. Minden rendben lesz.
- Aludhatok nálatok? Nem tudok hazamenni, és egyedül maradni.
- Persze, gyere csak.
- Köszönöm - öleltem meg, majd hazamentünk hozzájuk. Bementem a vendég szobába leültem az ágyra és csak bámultam magam elé.Semmi másra nem bírtam gondolni, csak arra, hogy elfogom veszíteni. Hogy közlik velem meghalt, és egyedül maradok a mérhetetlen fájdalommal.

- Hé, hoztam sütit - jött be Toby.
- Köszönöm, nem kérek - töröltem le a könnyeimet - Nem vagyok éhes.
- Terhes vagy, biztos éhes vagy. Hé - ült le mellém és adott egy zsepit. - Egyél, kérlek - ölelt át.
- Nem tudok - suttogtam.
- Régóta a húgomként tekintek rád. Bájj ide a bátyádhoz.
Odabújtam hozzá, és tovább sírtam.Régóta ismerem Ash férjét, és tényleg testvéri a viszonyunk. Jó volt hozzá bújni, és úgy sírni.
- Ha meghalk, nem akarok tovább élni én sem.
- Ha meghal, találsz mást, de nem lesz semmi baja.
- Találok mást? - akadtam ki - Nekem nem kell más... Csak Daniel!
- Minden rendben lesz, nyugodj meg. Gondolj a babára, nem idegeskedhetsz.
- Tudom, de olyan nehéz..- fogtam meg a hasam.
- Tudom - simogatott.
- Oké, nem értem félre - jött be Ashley.
- Köszönök mindent, de most szeretnék egyedül maradni, ha lehet - néztem rájuk.
- Jól van, persze - puszilta meg a homlokom, és itt hagyta a sütit.
- Drágám, te meg ne legyél féltékeny - hallottam a távolodó hangját Tobynak.

Egész éjszaka fent voltam. Nagy nehezen megettem egy szelet sütit, majd járkálni kezdtem a szobába. Hajnali hat volt mikor csörgött a mobilom. Az ajkamba haraptam, és vártam az orvos közleményét....

II.évad/9.fejezet • A nagy nap.

Megjegyzés: Húú végre itt vagyok, és újra jól érzem magam. Valamennyire túljutottam a családi gondokon, és így nagyobb hangsúlyt tudok fektetni a történetre. Szeretnék megint hetente fejezetet hozni, remélem ez sikerülni is fog. Köszönöm akik így is kitartottak a blog mellett. Remélem tetszeni fog nektek az új fejezet.

Hihetetlen, hogy már itt tartunk. Egy nap múlva lesz az esküvőnk. Ahhoz képest, hogy kis esküvőt szerveztünk majdnem száz vendék lesz. Az én részemről Ashley, Sebastain és néhány ügyfél. Danny részéről pedig még több ügyfél, és más senki. Ash szerint az utolsó esténket jegyes párkánt külön kéne töltenünk, de én nem akarom Danny nélkül tölteni az estét.
- Hihetetlen, hogy holnap eljön a nagy nap - sóhajtottam boldogan ropit majszolva. Miközben Asht néztem és gyönyörű kisfiát. Hosszú másfél év áll mögöttem, mögöttünk. Olyan mintha csak pár hét telt volna el, hogy megismertem Danielt.
- Eljön bizony. Megfogod? - mosolygott rám és felém tartotta a három hónapos gyerekét, legjobb barátnőm.
- Lehet? - kérdeztem izgatottan, miközben megmostam a kezem, és szárazra töröltem.
- Persze - bólogatott Ash.
Odaléptem hozzájuk, és óvatosan átvettem a kis Lucast, a keresztfiamat. Annyira imádom ezt a picike emberkét, több festményt is készítettem már róla.
- Hát szia - mosolyogtam rá. Hihetetlen, hogy hamarosan én is anya leszek. Már alig várom. Most járok a tizenkettedik hétben, szóval a vetéléstől már nem nagyon kell félnem. Így elmondhatom Ashleynek.
- Ash - néztem barátnőmre.
- Igen? - mosolygott.
- Öt hónap múlva anya leszek - mondtam boldogan. A hasam egy kicsit már gömbölyödik de a ruhák miatt amit hordok nem látszik. Ezért maradhatott Ash előtt is titok. Jó volt végre elmondani valakinek. Persze Rebecca is tudja, de eddig akkor sem akartam senki másnak elmondani. A nővérem is leszállt rólunk, így azt hiszem nincs mitől félnem.
- Tudom. Vártam, hogy mikor mondod el - nevetett.
- Honnan tudod? - néztem rá kíváncsian és megsimogattam a kisfiú arcocskáját.
- Annyit ettél mostanában egy nap alatt, mint máskor két nap alatt.
- Igen, ez igaz - nevettem - Állandóan eszem...Danny el is nevezett haspóknak.
- Minden nő az, ilyenkor - nevetett.
- Na és minden nőt óvnak a széltől is? Daniel annyira édes. Minden reggel ágyba kapom a reggelit. Elviszi a kutyákat sétálni, bevásárol, hogy nekem ne kelljen.
Igen, a párom nagyon félt és óv. Tudja, hogy nehezen viselném ha ezt a babát is elveszítenénk. Ő a legrendesebb férfi a Földön.
- Toby is így tett - bólogatott. - Nagyon édesek a párjaink.
- Igen azok. Ráadásul majd egy hétig ki sem engedett az ágyból. Nagyon féltünk, hogy Őt is elveszitjük...
- Elhiszem - simogatta a lábam. - De szerencsére semmi gond nincs.
- Igen szerencsére, nincs gond. Holnap összeházasodunk, majd elutazunk egy rövid nászútra és minden rendben lesz - sóhajtottam és az órára néztem. Negyed hat, tehát hamarosan hazaér a munkából szerelmem.
- Mi ne lenne rendben?
- Nem tudom, azt hiszem túl sok rossz történt már velünk, és félek.. Ennyi az egész. De Becca egy ideje békén hagy minket, így nyugodt vagyok.
- Minden rendben lesz, drágám.
- Remélem - sóhajtottam, majd meghallottam, hogy nyílik a garázs - Danny hazaért - ült ki a mosoly az arcomra.
- Legszívesebben a vállamra csapnálak és elrabolnálak, de mivel terhes vagy, megértem, hogy inkább a vőlegényeddel maradnál - kacagta Ash, majd átvette a kicsit és a babakocsiba helyezte.
- Köszi - mosolyogtam - Akkor reggel jössz értem? - kérdeztem mivel, náluk fogok készülődni, valamint Ashley lesz a sofőröm.
- Jövök, persze - puszilt meg.
- Köszi - válaszoltam izgatottan és boldogan miközben kiengedtem őket az ajtón.
- Szia - köszönt el.
Miután elmentek, becsuktam az ajtót a garázshoz siette és Daniel karjaiba vetettem magam.
- Szia - néztem rá csillogó szemekkel.
- Életem, szia - csókolt meg.
- Milyen napod volt? - öleltem át a nyakát.
- Jó, és a tied? - simogatott meg.
- Jó. Itt volt Ashley és Lucas. Mindenáron azt akarta, hogy menjek vele és náluk töltsem az éjszakát, de mondtam szó se lehet róla - ráztam meg mosolyogva a fejem, amitől arcomba csapódtak a tincseim.
- Ó, akkor le kell mondanom a sztriptíztáncosnőt meg az édes hármast.... - szomorkodott.
- Tessék? - húztam fel a szemöldököm - Milyen táncos, és milyen hármas?
- Tudod... Legénybúcsúszex.
- Hát jó, ha ezt akarod - mondtam megbántva - akkor megyek és összecsomagolok, te pedig olyan legénybúcsút tartasz amilyet csak akarsz...  Hiába tudom vagy sejtem, hogy viccel akkor is rosszul esik. Azt hiszem a terhességi hormonok a hibásak.
- Ó, kicsi szívem, most mi a baj? - húzott magához.
- Semmi - nyeltem vissza a könnyeimet - Bulizz csak..
- Kicsim, minden pasi ezt csinálja az esküvője előtti éjszakán, de nekem meg sem fordult a fejembe. Csak el akartam menni pár haverral sörözni meg beszélgetni, de akkor nem megyek, hanem maradok veled és vigyázok rátok - fogta meg a hasam.
- Ne haragudj, hisztis vagyok - szipogtam - Menj nyugodtan - néztem a szemébe. Nem lehetek önző...
- És hagyjalak egyedül? Előbb halok meg!
- De mehetsz - csókoltam meg - Nem.akarlak megfosztani ettől a bulitól.
- Maradj - mondta, majd elvonult és pár perc múlva vissza is jött. - Toby tíz percen belül itt lesz, és a barátnődnél alszol.
- Oké - bújtam hozzá - Vigyázz magadra, nagyon. Holnap a feleséged akarok lenni. Küldj majd sms-t ha hazaértél.
- Ashley-nek küldök, és ha ébren leszel, elmondja neked, jó?
- Ühüm - bólogattam - Elpakolok pizsamát meg egy-két holmit. A gyűrűket és a személyid ne hagyd itthon holnap. Az inged, a nadrágod, a zakód a széken. Alsógatyát és zoknit is tettem oda. A nyakkendő mellett van az asztalon. A cipőd meg a szék alatt.
- Jól van szerelmem, a holnapi nap tökéletes lesz, ne aggódj.
- Tudom, a feleséged leszek - suttogtam az ajkára.
- Az bizony - csókolt meg.
Ezután elmentem lezuhanyoztam gyorsan, majd elraktam a táskámba egy pizsamát és mindent amire csak holnap szükségem lehet. Parfüm, zsebkendő, varrókészlet, mobil, töltő és még néhány dolgot. Toby hamarosan meg is érkezett. Daniel kikísért a kocsihoz.
- Akkor megyek is... Érezd jól magad a bulin. Szeretlek - csókoltam meg.
- Menj. Szeretlek.
Hamar meg is érkeztünk Ashleyékhez. Barátnőm éppen fürdette a kisfiát. Lepakoltam a vendégszobába, majd átvettem a pizsamám. Később szólt Ash, hogy menjek velük vacsorázni. Bár jól éreztem magam a társaságukban, csak Dannyra tudtam gondolni. Vacsora után visszavonultam a szobába és Ash is velem tartott. Hosszú ideig beszélgettünk a terhességről, szülésről, és anyaságról. Tudom, hogy készen állok rá.  - Kaptál már sms-t? - kérdeztem egy idő után Asht.
- Neked nem aludnod kéne? - felelt kérdéssel a kérdésemre,
- Nem...Ő se alszik..  - tiltakoztam és bevágtam a durcit.
- Aludj már, kérlek.
- Miért?
- Mert aludnod kell. Ki kell pihennend magad! - győzködött Ashie.
- De nem tudok. Addig nem, amíg nem tudom, hogy Danny éppségben hazaért.
- Kérlek, Em.
- Nem tudok aludni Ash....
- Hidd el, ha lefekszel és lehunyod a szemed, már alszol is - mondta és csipogott a teleonja.
- Ő az? Ő írt?  - kérdeztem izgatottan miközben az órára néztem. Este tíz volt.
- Igen. "Hazaértem, minden oké. Mondd meg Emily-nek." - olvasta fel a rövidke üzenetet barátnőm
- Akkor felhívom! - nevettem és a mobilom után nyúltam.
- Hívd - nevetett Ashley és elhagyta a szobát.
Mosolyogva hívtam fel szerelmemet,amint felvette bele is szóltam
 - Már vége is a bulinak?
- Igen vége, de te miért nem alszol? - kérdezte.
- Mert hiányzol, és mert izgulok.
- De most már tudod, hogy jól vagyok. Aludj, kérlek.
- Jó - sóhajtottam - Szeretlek Danny.
- Én is szeretlek kicsim.
Elköszöntem tőle, majd álomra hajtottam a fejem. Azt hittem, hogy nem fogok tudni aludni az izgatottságtól, de más nem hagyott aludni, illetve mások... Miután felvettem a fülest, a nyugtató zene percek alatt elaltatott, ám már reggel hétkor fent voltam.
- Jó reggelt - szökdécseltem ki a konyhába vidáman.
- Jó reggelt - köszönt vissza a fiatal pár.
- Nos? Elkészültetek? Mehetünk? - pörögtem száz fokon. Az idő mesés, a hangulatom remek.. Tökéletes lesz ez az esküvő.
- Hét óra van! Hova akarsz menni? - akadt ki legjobb barátnőm.
- A temolomba! Ma van az esküvőm! - vágtam rá azonnal miközben egy virágmintás bögrébe egy kicsi kávét öntöttem.
- De még vagy öt óra múlva.
- Ó...Az még nagyon sok!
- Az - ásított a barátnőm.
- Felhívom Danielt nehogy elkéssen! - kortyoltam a kávéba.
- Emily, gyilkos vagy! - nyöszörögtem Ash és a férjéhez bújt.
- Mi? Miért? - kérdeztem idegesen.
- Pihenj már. 10kor vár a fodrász...
- Nem tudooook. Reggelizek, utána megyek a fodrászhoz.
- Ahogy óhajtod...
- Én olyan izgatott vagyok - pörögtem fel teljesen.
- Ühüm - nyöszörögte Ashley.
- Ha éjszaka nem.rosszalkodtatok volna olyan sokáig, most nem.lennél álmos! - csúszott ki a számon. Igen már nem vagyok olyan prűd, hogy elpiruljak ettől a témától..
- Hm?
- Jaj ne csináld már - vigyorogtam - Nem vagyok süket...
- Jól van, de nem lehet neki ellenállni.
- Aha...Na de mindegy, miután felvettem a fejhallgatót elaludtam.
- Bocsi - bújt jobban szerelméhez.
- Semmi baj - kuncogtam - Már csak néhány óra és nászéjszaka - tapsikoltam.
- És még én vagyok a kanos - nevetett Toby.
- Hütsd le magad, fél órája fejeztük be - mondta Ashley.
- Oké elég legyen! Én is itt vagyok!
- Bocsi.
- Semmi baj - nevettem és enni kezdtem.
- Jó étvágyat.
Alig vártam, hogy végre elkezdjek készülődni. Fél tíz után indultunk el a fodrászhoz ahol kaptam egy szép kontyot. ezután a smink és a manikűr következett. A készülődéssel gyorsan telt az idő, és hamarosan azon kaptam magam, hogy teljes "harci díszbe" állok a templomban a tükör előtt.
- Hogy festek? - fordultam Ash felé mikor már a ruha is rajtam volt. 

- Gyönyörű vagy szívem, ugorhatnánk egyből a nászéjszakára? - hallottam meg Danny hangját.
- Te , hogy kerülsz ide? Nem lenne szabad még látnod! - rémültem meg - Ez szerencsétlenséget jelent!
- Nem vagyok babonás - húzott magához egy csókra. - Hogy vagytok? Ettetek eleget? - simogatta a hasam.
- Igen ettünk - mosolyogtam - Tudsz róla, hogy nagyon szexi vagy? - vigyorogtam rá. Képtelenség rá haragudni... Megértem, hogy belógott meglesni, már én is nehezen bírtam nélküle.
- Tudom, szerinted miért van rajtam mindig öltöny? - jelent egy egy féloldalas mosoly az arcán.
- Mert cégvezető vagy?

- Nem, hanem mert marha dögös vagyok benne - kacagta.
- Kis egoista - nevettem és megcsókoltam - Itt az idő!
- Az oltárnál találkozunk - csókolt meg.
- Pontosan - mondtam izgatottan, majd miután távozott megszólalt a zene.
Amint elindultam az oltár felé, csak Őt láttam. Nem tudom kik mellett haladtam el, hogy kik voltak jelen. A paphoz érve megfogtuk egymás kezét és teljesen megszűnt a külvilág. Hallottam, hogy a szertartás elkezdődött, de a szavakat nem fogtam fel. Elmondtuk eskünket, majd a boldogító igent is kimondtuk. Végül a gyűrűk is a helyükre kerültek. Olyan gyorsan történt az egész, még jó, hogy lesz a ceremóniáról felvétel mert fogalmam sincs mik hangoztak el, csak abban vagyok biztos, hogy feleség lettem. A templomból átmentünk a lagzi színhelyére egy luxushotel kertjébe.
- A feleséged vagyok - mondtam boldogan, mikor már a lagzin a nyitó táncot jártuk. Egy szép lassú számra.
- A feleségem vagy - csókolt meg forrón.

Hihetetlenül boldog voltam, de valami azt súgta ejtek még könnyeket a bánat és fájdalom miatt.....