Már egy hónapja,hogy Daniel és én szakìtottunk. Ashley és Sebastian nélkül nem tudom mi lenne velem. Az éjszakák a legnehezebbek,akkor egyedül vagyok...Egyedül Ash tudja,hogy mit tett Rebecca. A mai napot is Seb-el töltöm,mindig sikerül megnevettetnie. Miután felöltöztem,lementem a ház elé. Benéztem a postaládába,ahol egy levél várt. Ashley úgy döntött idén Halloween-kor, jelmezbál helyett álarcosbált rendeznek és ennek a meghìvója érkezett meg most. Mosolyogva tettem be a levelet a táskámba,majd kimentem a ház elé,ahol Sebastian már várt rám.
- Szia - öleltem meg.
- Szia - puszilt a hajamba. - Hol maradt a két copfod?
- Otthon – nevettem. - De csinálhatsz újat.
- Mindenképpen. Olyan édes vagy úgy - nyitotta ki nekem az ajtót.
- Ja,mint egy nagyra nőtt óvodás. Na és hova viszel ma?
- Vidámpark? - mosolygott rám.
- Ha nem ülünk fel hullámvasútra és óriáskerékre,oké.
- Viccnek szántam amúgy. Oda szeretnélek elvinni, ahova te akarsz menni.
- Menjünk oda - bólintotta. - Nagyon szeretsz ott lenni, ugye?
- Igen. Olyan békés minden ott - sóhajtottam - De ha van valami dolgos,menj nyugodtan.
- Nincs semmi dolgom. Imádok veled lenni - mosolygott rám és elindultunk.
- Holnap rá érsz,vagy van programod halloween estéjére? - kérdeztem mikor már a parkvan,a kedvenc fám alatt ültünk összebújva.
- Veled bárhova - suttogta a fülembe, majd mikor felé forultam, lágyan az ajkaimra tapadt.
- Ne,kérlek - toltam el magamtól - Ne haragudj,erre még nem vagyok kész.
- Bocsi - tette a kezét a szájára. - Én csak... Elvesztettem a fejem... Érezni akartam a csókodat.
- Semmi baj - ráztam meg a fejem - Még nem állok készen egy új kapcsolatra. De ugye ez nem áll a barátságunk közé?
- Dehogy áll. És ugyanúgy elmegyek veled a bulira, ha akarod.
- Még akkor is,ha álarcosbál? - mosolyogtam.
- Persze. Ez nem tántorít el. Sőt.
- Ez esetben el kell mennünk vásárolni - álltam fel.
- Menjünk - bólintotta és ölbe kapott.
Bárki aki látott minket, az hitte, hogy egy boldog fiatal szerelmespár vagyunk.....
- Tudok járni - nevettem boldogan.
- Nem baj. Szeretnélek vinni.
- Hozzá fogok szokni.
Megpuszilta a homlokom és elvitt egészen a kocsiig.
- Köszönöm ,mostmár letehet uram - szórakoztam.
- Leraklak - mosolygott és belepuszilt a hajamba újra és beült. - Hova menjünk akkor?
- A plázába. Veszünk holnapra ruhákat és álarcot.
- Értem - bólintotta. - Ugye, akkor mint kísérőd megyek veled?
- Igen. Miért mit hittél? - nevettem.
- Csak hogy nem járunk... Azt hittem, hogy csak úgy megyünk.
- Attól,hogy nem járunk lehetsz a kísérőm Seb.
- Tudom, csak kérdeztem - sóhajtotta kicsit fájdalmasan.
Olyan önző vagyok. Tetszem neki,talán szerelmes is belém én pedig azért vagyok ennyit vele,mert jó kedvre derít. Adnom kéne már neki egy esélyt,de nem megy. A vásárlás nagyon hosszúra de mulatságosra sikerült. A plázázás után beültünk egy étterembe vacsizni. Ezt követően hazavitt.
- Köszönök mindent. Akkor holnap találkozunk.
- Hányra jöjjek érted szépségem?
- Hmm. A bál nyolckor kezdődik...Fél nyolcra - öleltem meg.
- Itt leszek. Álmodj szépeket - puszilt a hajamba. - Szia - ment az autója felé.
- Szia - köszöntem el,majd megfogtam a csomagjaimat és felmentem a lakásba. Miután lezuhanyoztam felhívtam Ashleyt - Szia Ash - köszöntem mikor felvette.
- Szia. Ugye jössz? Mert jönnöd kell - támadt le egyből.
- Igen,megyek - nevettem - Sebastian lesz a kísérőm.
- Ne jöjjön már õ is...
- Azt hittem,vihetünk kísérőt! A meghívóban ez áll.
- Igen, de rá nem vonatkozik, hiszen nem is jártok, ugye?
- Nem,nem járunk. Miért nem jöhet velem? Én is
- Mert én azt mondtam - válaszolta idegesen. - Vagy tudod mit. Jöjjön - mondta és hallottam, hogy vigyorog.
- Ez ilyen terhességi hiszti volt Ash? - kérdeztem kicsit félve.
- Nem. Mindegy. Szia - rakta is le
Ez fura volt. Nem szokta csak így rám tenni a telefont. Sóhajtottam egyet,majd befeküdtem az ágyba,ahol hamar elnyomott az álom. Másnap a nap nagy része festéssel telt,majd hat után elkezdtem készülődni. Miután már mindennel kész voltam,lementem a ház elé. Amíg Sebastianra vártam,néztem a jelmezbe öltözött gyerekeket amint cukrot és csokit gyűjtenek.
- Nyényi, nyényi - rángatta meg a pólóm egy kicsi lány. - Kapok tyokity? - pislogott rám.
Édes hercegnő ruhában volt. Szerencsére viszek Ashley-ékhez egy nagy doboz csokit,így igent mondhatok neki. Kivettem egy csokoládéd,leguggoltam és odaadtam neki.
Parancsolj hercegnő.
- Kötyönyöm tyépeny - ölelt meg.
- Szívesen - nevettem,majd adtam neki még egyet.
- Gye jó - mondta boldogan. - Vany tyokim - mosolygott.
- Nagyon édes vagy - guggoltam még mindig.
- Ityeny - mosolygott és megette az egyik csokiját. Tiszta maszat lett.
A szülei ott álltak mögötte és nevettek. Elővettem egy zsebkendőt és megtöröltem.
- Így ni.
A kislány is elmosolyodott, majd megölelte az anyukáját és boldogan mutogatta a megmaradt csokiját. - Ez az első Hallooween-ja és az első két csokija, amit idegentől kapott - mondta az anyuka, miután a kislány elment az apjával.
- Szóval, nagyon köszönjük.
- Ugyan már,ne köszönje. Nagyon édes kislányuk van - mosolyogtam,miközben arra gondoltam milyen lesz ez ha nekem lesz gyermekem.
- Neked nincs?
- Nem,nincs - ráztam meg a fejem.
Beszélgettünk még egy keveset, majd Seb megérkezett.
- Mamám, de gyönyörű vagy.
- Köszi,te is remekül mutatsz. Az álarcod megvan ugye?
- Meg és a tied?
- Még szép,hogy meg - nevettem majd a kislány anyukája felé fordultam - A névjegyem amit ígértem és még egy csoki a kis barátnőmnek.
- Nagyon rendes. Köszönjük - mosolygott és elment. - Megrendelő? - kérdezte Sebastian.
Miközben útnak indultunk,elmondtam miként ismerkedtem meg velük. Mikor megérkeztünk,Ash ajtót nyitott akit azonnal meg is öleltem.
- Kicsim - ölelt vissza. - Sebastian - köszönt ridegen a kísérőmnek
- Ash - suttogtam és jelentőségteljesen néztem rá - A többiek itt vannak már? - kérdeztem hangosan.
- Igen - bólintotta. - Menj a hátsó kertbe. Sebastian, te meg velem jössz az első kertbe...
- Miért Ashley? - kérdeztem.
- Mert segítened kell hátul. Várj meg ott. Sebastiant leültetem a többiekhez - mondta és már bent sem voltak.
Sóhajtottam egyet,majd hátra mentem. Először azt hittem Ash csak szórakozik,hisz nem volt ott senki. Megfordultam,hogy vissza menjek de ekkor lépteket hallottam meg,visszanéztem és egy öltönyös álarcos férfit láttam meg.
Ezer közül is megismertem volna. A szívem hevesebben kezdett dobogni,a lábaim pedig önálló életre kelve elindult felé. Mikor odaértem átöleltem a nyakát.
- Danny - suttogtam könnyes szemmel.
- Szerelmem - mondott csak ennyit és máris csókolt.
Forrón csókoltam vissza,majd miután elváltam az ajkaitól meglepve néztem rá.
- Hogy kerülsz ide?
- Meglettem hívva. Vissza akarlak kapni. Találtam egy egér utat. Rebecca nem tőlem terhes.
- Akkor se lehetek veled. Sajnálom - mondtam sírva - Ha megtudja,hogy itt vagy velem...Bajba kerülünk.
- Nem fogunk. Már nem. Mióta megfenyegettem nem.
- Megfenyegetted? Mivel?
- Hogy ha hozzád ér, megölöm a gyerekét.
- Danny! - akadtam ki - Ugye nem tennél ilyet? Nem ölnél meg egy kisbabát?
- Tudod, hogy nem. Egy gyilkost sem tudnék megölni, de ő elhitte ez a lényeg.
Végre vége ennek a rémálomnak. Újra együtt lehetünk. Elmosolyodtam majd forrón megcsókoltam.
- Szeretlek.
- Szeretlek - simított egy tincset a fülem mögé és lehúzta a maszkom.
Én is levettem az ő álarcát.
- Ashley műve ez az egész,igaz? - kulcsoltam kezem a kezeibe.
- Igen az övé. Olyan édes vagy. Rettentően hiányoztál - simogatta a kezem.
- Te is nekem. Egy roncs voltam nélküled Daniel.
- Én is. A napokban folyamatosan csak dolgoztam. Egy hónapja a legtöbb idő amit aludtam a három óra volt.
- Soha többé nem hagyjuk el,egymást - simogattam meg az arcát.
- Soha-soha többé.
- Megyünk mulatni?
- Persze. És ingyen chipset enni - ölelt magához nevetve
- Ó szegény cégvezető milliomosnak nem jut pénze chipsre? - szórakoztam vele.
- Hát nem - kacagta és megcsókolt. - úgy vágyom rád..
- Én is - tettem az mutatóujjam a szájára - De várnunk kell. Megígértem Ashnek,hogy itt leszek.
- Menjetek be a hálóba nyugodtan - jelent meg hirtelen Ash.
- Mi? - kerekedtek el a szemeim.
- Tudom, hogy szexelni akartok. Menjetek már. Később buliztok, félóra nem a világ – vigyorgott barátnőm.
- Nem fogunk az ágyatokban....Ráadásul jó sokan vannak.
- Akkor menjetek haza és gyertek vissza.
- Ash kibírjuk....
- Köszi Ashley, szeretünk - húzott be a házba Danny.
- Daniel. Mit művelsz? - mosolyogtam rá.
- Elviszlek, hogy elvigyelek. Egy hónapja nem szeretkeztem.
- De nem otthon vagyunk. Sokan vannak itt. Bárki ránk nyithat
- Van kulcs is.
- Rossz vagy - nevettem.
- Tudom - vitt fel egy szobába és kulcsra zárta az ajtót.
- Már el is felejtettem mennyire jó a meggyőző képességed.
- Gondoltam - nevetett majd megcsókolt és vetkőztetett is .
Kicsivel később lementünk a többiekhez.
- Mindjárt visszajövök - mondtam Dannynek mikor megláttam Sebastiant.
- Oké - mosolygott rám felszabadultan.
Megcsókoltam,majd Sebastianhoz mentem.
- Szia.
- Szia - köszönt unottan.
- Ne haragudj rám,tudom szörnyen önző vagyok,de nem tudtam,hogy itt lesz....
- Tudom. Ashley terve volt. Ezért nem akarta, hogy jöjjek. Egy kis bulit akart, amin csak négyen vagytok... De mivel én jöttem hívott még pár embert...
- Sajnálom - fogtam meg a kezét - Ugye még mindig a barátom vagy? Bár megértem,ha nem.
- Hívj, ha szükséged van rám - csókolta meg a homlokom, majd végig nézett rajtam és lelépett.
Bármennyire is boldog vagyok,bánt,hogy Sebastian lelépett. Fontos számomra. A buli után hazamentünk,majd valamikor hajnalban elaludtunk. Reggel mikor felébredtem,Danny még aludt ìgy csak néztem őt. Olyan mint egy álom. Itt van velem,nem tudom felfogni. Ekkor rezegni kezdett a mobilom. A kijelzőre néztem anya volt az.
- Szia - vettem fel. Még ne mondja az amnéziát
- Szia. Zavarlak?
- Nem – válaszoltam. fura volt, hogy felhív elég régen nem beszéltünk már - Baj van?
- Ja. Remélem Danny boldog..
- Miről beszélsz?- Rebecca sokkban van. Elvesztette a gyerekét!
- Mi? De hát mi történt? - kérdeztem döbbenten.
- Az a rohadék megölte a gyerekét. Tudom, hogy ott van melletted. Add ide rögtön.
- Anyu lassíts! - próbáltam nyugodt lenni - Mond el, mi történt Rebbecaval. Miként vetélt el?
- Mint mondtam a kis barom ölte meg. A lányom is haldoklik. Te meg ne tégy úgy, mint aki aggódik. Add ide a rohadt gyilkost.
- Anya, kérlek - mondtam könnyezve - Melyik kórházban vagytok? Bemegyünk.
Elmondta a korház nevét, majd köszönés nélkül lerakta.
- Danny ébredj - mondtam idegesen.
- Mi az? - nyöszörögte álmosan.
- Rebecca kórházban van, elvetélt és Ő is életveszélyben van! - mondtam könnyezve - Ugye, nem te csináltad? - csúszott ki a számon. Szerelmem azonnal kipattant az ágyból.
- Nem, dehogy! - nézett rám döbbenten - Soha nem tennék ilyet, te is jól tudod. Igaz, hogy megfenyegettem, de az csak azért volt, hogy ne ártson neked. Be kell emnnünk hozzá - kezdett öltözni. Én is így tettem, perceken belül úton is voltzunk. Mikor megérkeztünk Becca még a műtőben volt. Anyuék pedig úgy néztek rénk, minta sorozatgyilkosok lennénk. Hamarosan kijött az orvos, és közölte, hogy Rebbeca túl van az életveszélyen. Felébredt és Dannyvel akar beszélni. Felállt mellőlem, majd bement a kórterembe. Óráknak tűnt, az az idő amit bent töltött. Mikor kijött láttam rajta, hogy Őt is megviseli ez az egész. Szemében könny csillogot. Anyuék bementek a nővéremhez, Danny pedig leült mellém, fejét a falnak döntötte. Nem mondtam semmt, vártam, hogy Ő szólaljon meg.
- Amnéziás.... Azt hiszi, hogy még mindig együtt vagyunk. Elfelejtett az ami az utóbbi fél évben történt. Amikor megemlítettem, hogy barátként mellette állok, a halálával fenyegetőzött...
Döbbenten hallgattam szerelmemet. Csnedben ültünk egy darabik, majd Danny újra megszólalt.
- Vele kell maradnom - suttogta fájdalmasan.
- Tudom - bólogattam, könnyes szemmel - Mindig is szeretni foglak - álltam fel, majd elindultam. Ennyi volt. Mostmár tudom, hogy bármit is teszünk, nem lehetünk együtt. Rebecca elveszítette a kisbabáját, az én hibámból, azért mert rossz emberbe szerettem bele. De ezen változtatok, bármennyire is nehéz lesz, új életet kezdek. A telefonért nyúltam, és felhívtam Sebastiant.
- Veled tartok Párizsba - mondtam csak ennyit.
Nem semmi évad záró volt! :O
VálaszTörlésA közepe nagyon szuper volt, DANILY! <3 ^_^ De a vége nagyon szívszorító. :'(
Tuti hogy Beccának semmi baja!