17.fejezet • Összetört álom

Már három hét eltelt azóta, hogy Rebecca rajtakapott minket. Úgy néz ki, mégse tervez semmit se ellenünk,talán beletörődött, hogy a húga és az egykori vőlegénye egy párt alkot.

- Komolyan? - kérdeztem egyszerre boldogan és meglepve is Danielt, aki arra kért, hogy költözzünk össze hivatalosan is egy új közös lakásba.

- Komolyan. Megkérdeztem álmaid házának az árát... és ha összedobjuk a pénzt, kitelik hitel nélkül.

- Annyira szeretlek - ugrottam a nyakba.

- Tudom, én is téged - ültetett a konyhaasztalra és úgy csókolt átkozottul vadul. 

 

- Menned kell dolgozni - nevettem.

- Nem kell - csókolgatta a nyakam.

- De igen. Vagy elfelejtetted, hogy fél óra múlva egy nagyon fontos tárgyalásod lesz? Erre készültél már vagy két hónapja. Szóval nyomás, én is dolgozom. Este pedig innen folytatjuk.

- Nem úszod meg - suttogta kacagva az ajkaimra és megcsókolt.

- Remélem is - vigyorogtam, majd leugrottam az asztalról - Sok sikert Danny.

- Neked meg jó munkát - mondta és elhagyta a konyhát.

Annyira szeretem, el se hiszem, hogy tényleg összeköltözünk. Jobban nem is alakulhatna az életem. Miután Danny elment nekikezdtem a festésnek. Fél óra telhetett el, amikor csengettek. Azt hittem, Ashley lesz az. Énekelve sétáltam az ajtóhoz, majd kinyitottam azt. Az ajtó másik felén, azonban Rebecca állt. 

- Szia Becca - mondtam döbbenten - Gyere csak be. 

- Szia húgi, hogy vagy?

- Remekül köszi - ültünk le a kicsike nappaliban - De te, hogy vagy? Minden rendben veletek?

- Hát persze, a gyerekem apját ellopta tőlünk az örök vesztes húgom, rohadt jól vagyunk tényleg..

Lehajtottam a fejem, és sóhajtottam egyet. 

- Ne haragudj, nem akartam elvenni tőled. Egyszerűen csak egymásba szerettünk.

- Na persze. Mondd, miért utálsz ennyire? - sírta el magát.

- Nem utállak - álltam fel és adtam neki egy zsebkendőt.

- De mert elvetted azt a pasit, aki az életemet jelenti. Aki életet adott a gyerekünknek - zilálta.

- Nyugodj meg Rebecca. Valószínűleg nem volt olyan erős a szerelmetek, ha Daniel ilyen könnyen belém szeretett...

- Na idefigyelj, te ribanc - gáncsolt ki és amikor elestem a fejem is bevertem. - Szakíts a leendő férjemmel még ma. Mondd meg neki, hogy nem szereted, különben nagyon megbánod. Meg foglak ölni! - sziszegte.

- Ezt nem mondhatod komolyan - néztem rá döbbenten. 

- Választhatsz. Gyors - vett elő egy fegyvert. - Vagy lassú - vett elő egy kést. - Halált akarsz..

- Te őrült vagy! - mondtam sírva - Azt hiszed ha szakítok vele, akkor visszamegy hozzád?

- Igen, visszajön, mert szeret engem, csak te magadhoz édesgetted azzal, hogy átszakíthat egy szűzhártyát. De ma elhagyod őt! - tette a lábát a nyakamra.

- Igen....elhagyom... Megígérem.

- De mondasz neki semmit rólam, felfogtad?

- Igen - suttogtam - Nem mondok semmit.

Elmosolyodott és elindult kifele.

- Szóval bevallod neki, hogy valaki mást szeretsz! Ő is mást szeret. Belém szerelmes! És csak azért volt veled, hogy elvegye a szüzességed. Nem érsz fel hozzám semmiben! Egy örök vesztes vagy. Ráadásul ronda, és baszni se tudsz!

Miután távozott bezártam az ajtót és zokogni kezdtem. Őrült ez a nő. Tudom, hogy kitelik tőle, hogy használja a fegyvert vagy a kést. Talán még Dannyt is képes lenne bántani. El kell őt hagynom, bármennyire is fáj. Írtam Danielnek egy sms-t, hogy fél óra múlva találkozzunk a parkban. Nagy nehezen összeszedtem magam és egy padon ülve vártam rá. 

- Szia szerelmem - hajolt egy csókért.

- Szia - hajoltam el tőle - Hogy ment a tárgyalás? - érdeklődtem.

- Remekül. Sínen vagyunk. De baj van?

- Danny. Én...én szakítok veled - mondtam könnyezve.

- Ezúttal megkönnyítetted a dolgom - hajtotta le a fejét.

- Tessék? – kérdeztem

- Én is ezt akartam mondani...

- Akkor ezt megbeszéltük. Összeszedem a holmid és holnap elküldöm az irodába - mondtam gépiesen. Annyira nehéz volt ezeket kimondanom. Biztos vagyok benne, hogy Rebecca Őt is megfenyegette ki tudja mivel... Nem mondhatok neki semmit.

- Várj Emily - húzott magához, s lecsapott az ajkaimra, nyelvét pedig vadul a számba fúrta.

- Ez volt a búcsú csókunk - simogattam meg az arcát. 

- Bocs, hogy hülyítettelek, remélem azért még barátok leszünk - szöktek önnyek a szemébe és távozott id.

Gyűlölöm a nővéremet. Elvette tőlem az életemet. Felálltam a padról és sírva indultam haza. Lehajtott fejjel siettem haza, majd nekimentem valakinek…

- Hé, mi a baj Emily? - simította meg az arcom Sebastian.

- Semmi - ráztam meg a fejem - Illetve, szakítottunk Dannyvel...végleg. 

- Ó, te lány - ölelt magához. - Sírd ki magad nekem.

Hozzá bújtam és csak sírtam. Nem tudom mi lesz ezután. Nár elképzeltem milyen lesz vele az életem, hogy lesz egy kertes házunk, ahol kis Dannyk és Emilyk szaladgálnak. Lesz egy édes kis kutyánk akinek Enzo lesz a neve, de most minden szertefoszlott.....

- Hé, most már azért nyugodj meg, megfulladnak az egerek - puszilt a hajamba.

Bár nem voltam jó kedvembe mégis elnevettem magam. 

- Nem baj, úgy se szeretem őket. 

- Édes vagy, imádom, a mosolyod - mondta és egy zsebkendővel elkezdte megtörölni a szemeimet.

- Köszönöm Sebastian - szipogtam.

- Ez az igazság, hülye az a srác, hogy dobott téged. Na fordulj meg, hagyj szedjelek rendbe.

- Jó vagyok így - vontam meg a vállam.

- Ne légy már ilyen. Fordulj meg - ültetett le a padra.

- Milyen? Most szakítottam életem szerelmével....

- Ha ô is szeretett volna, nem szakít veled - mondta, majd elkezdte igazgatni a hajam, meg a pólómra kötött oldalt egy csomót. - Fordulj.

- Mit csinálsz Seb? - néztem rá furán - Nem tudtam, hogy szabadidődben szétcsúszott lányokkal játszol barbie babásat. 

- Nem is teszem. Csak a húgommal - nevetett. - Gyönyörű vagy - csavarta az ujjára a hajam és kihúzta. - Megnézed magad a folyóban?

- Elbírom képzelni milyen gyönyörű vagyok - ironizáltam. 

Elnevette magát, majd a folyóhoz húzott. - Na?

- Gyönyörű - forgattam meg a szemem - Pont úgy nézek ki, aki most szakított. 

- Nem tetszik a frizura? - kérdezte szomorúan.

- De igen, nagyon szuper. Köszönöm - bújtam hozzá.

- Szívesen. Add a telefonod.

- Minek? - kérdeztem és kivettem a farmerom zsebéből a mobilom.

- Pózolj, mosolyogva - vette ki a kezemből és hátra lépett.

- Minek? - sóhajtottam.

- Mosoly - tartotta felém.

Sóhajtottam egyet, majd egy mosolyszerű valamit produkáltam.

Lefotózott és a visszaadta. Az arcom helyén egy majom fej volt. 

- Na milyen? - kérdezte nevetve.

Akaratlanul is elnevettem magam. 

- Bolond! - ütöttem egyet a vállára. 

- Szóval, szép a majom, nem?

- Igen, szebb ez a majom mint az én fejem. 

- Szexi majom - ölelt át hátulról.

- Azt hiszem, mennem kell - vettem le magamról a kezeit. Sebestian nagyon helyes, de nem akarok most senkit. 

- Bocsi, nem akartam rád mászni.

- Semmi gond - mosolyogtam rá - Talán ha túl leszek ezen az egészen, és szeretnéd elmehetnénk vacsorázni - suttogtam. Tudom, hogy Danny és én már soha nem leszünk együtt. Miért ne adnák ennek a fickónak egy esélyt?

Ó nem ment tovább - Mehetünk csak barátként is, ha úgy jobb neked - simította meg az arcom - A számom tudod - puszilta meg a homlokom. 

- Ha szükséged van egy barátra, hívj jó?

- Oké - sóhajtottam - Esetleg hazakísérnél? - kérdeztem. Félek, hogy Rebecca ott van...

- Haza. Sőt, vezetek is, nehogy baj legyen. 

- Köszi Sebastian. Rendes vagy.

- Nagyon szívesen. Haverok vagyunk.

- Haverok, igen - mondtam, majd beültem a kocsiba.

- Ne bánkódj, jó?

- Ühüm....

- Hé, menjünk valahova?

- Haza. Befekszem az ágyba, és megeszek egy láda fagyit. Szakítás után azt szokták csinálni a csajok, nem?

- Aha, meg filmeken bőgni - kacagta.

- Ez te olyan mókásnak tartod? Hány szívet törtél eddig össze? 

- Egyet sem... A csajok szokták az enyémet..

- Komolyan? Ezt nehéz elhinni... Mármint te az a tipikus szépfiú vagy, akiről az ember azt hinné, hogy a hobbija ártatlan lányok szívét összetörni - húztam az agyát.

- Nem így van... Az egyik szerelmem az oltárnál hagyott faképnél... A másik pedig meghalt,..

- Ne haragudj, nem akartalak megbántani - fogtam meg a kezét.

- Semmi gond. Érthető, hogy utálsz minden pasit jelenleg, mert a paraszt dobott...

- Nem utállak Sebastian, kedvellek téged.

- Akkor jó, mert én is téged.

- Ki tudja, talán pár év múlva a feleséged leszek... Bármi lehet még ebből - mondtam nehéz szívvel.

- Nem erőltetek semmit. Boldoggá tesz az is, ha a haverod lehetek.

- Köszönöm - mosolyogtam. Mikor hazaértünk beszélgettem még vele egy kicsit, majd elköszöntünk egymástól. Felsiettem a lakásomba, majd befeküdtem az ágyba, kezembe Daniel ingével és sírni kezdtem. Elkell felejtenem életem szerelmét, és beengedni a szívembe Sebastiant, ez a legokosabb amit tehetek.