II.évad/1.fejezet ~ Költözzünk el!

Megjegyzés: Ne haragudjatok amiért két hetet kellett várni az évadnyitó fejezetre, és azért se mert eléggé gyenge fejezet lett. De ígértem az elkövetkezendő részekben, olyan dolgok fognak történni amik igazán izgalmassá, néha szomorúvá teszi a fejezeteket. 

Sebastian meglepődött a hívásomon, és azt monda örömmel visz magával akár a világ végére is.A telefonhívás után hazamentem és csomagolni kezdtem. Ez lesz a legjobb megoldás. Nem tudom végignézni ahogy Rebecca mellett ott van Daniel. Sírva pakoltan mikor nyílt az ajtó...
- Életem szerelme, nem mehetsz el - rontott be Danny.
- Nem bírom tovább - rogytam le a földre zokogva. 

- Em - ölelt magához szorosan és a hajamba csókolt.
- Belefáradtam Danny.
- Tudom, én is, de megoldjuk.
- Hogy? Mi van ha Rebecca soha nem fog emlékezni vagy mi van megöli magát mert együtt vagyunk?
- Akkor megöli, nem érdekel. Inkább ő haljon meg, mint te.
- Miért nem lehetünk boldogok?
- Azok leszünk.
- Megígéred? - néztem a szemébe.
- Megígérem. Most meg hova készülsz?
- Sehova - bújtam hozzá szorosan.
- Akkor jó, mert nem engedlek el - kapott fel és bementünk a szobába, ahol összebújtunk.
- Mi lesz most? - simogattam a mellkasát - Vele kell lenned. Legalábbis mellette...
- Amnéziája van? Ki kéne használni ezt...
- De úgy tudja,hogy a mennyasszonyod....Mire gondolsz?
- Arra, hogy rádumálhatnám, hogy jóban van veled.
- Avval mit érnél el? Csak azt,hogy még jobban utálni fog...
- Megvan. Megmondom neki az igazat, nem érdekel.
- Rendben,de veled megyek - sóhajtottam.
- Menjünk, gyere - pattant fel.
- Menjünk - álltam fel és megcsókoltam - Szeretlek.
- Szeretlek - csókoltam meg és elmentünk a kórházba. Nem tudom mi vár majd ránk, de tudom, hogy vele akarok lenni. Nem félhetek a nővéremtől, főleg most, hogy gyenge, nem tudod nekem ártani.
- Szia Rebecca - köszöntem neki.
- Édesem szia. De jó,hogy visszajöttél! - Szia Becca - köszöntem.
- Be kell vallanom valamit. Amnéziád vagy. Nem vagy a menyasszonyom. A húgod a feleségem - mondta Danny és magához húzott.
A felesége? Ó de édes. Szorosan bújtam hozzá.
- A feleséged? - akadt ki.
- A feleségem. Már régóta. És te is örültél nekünk.
- Ne nézzetek már hülyének. Megmondtam,ha együtt maradtok annak következményei lesznek! - mondta dühösen.

- Mi van? Megjátszottad az amnéziát, te ribanc!
- Persze,hogy meg - vigyorgott aljasan.
- Te mekkora egy szemétláda vagy! - akadtam ki.
- Tudod mit? Vállaljuk a következményeket, de nem fogok egy ribanccal élni - pofozta fel őt Danny és lekapcsolta a gépeket, kihúzta a csöveket is a nővéremből.
- Hú most aztán nagyon megijedtem. Remélem élvezni fogjátok a szenvedésetek!
 - Miért vagy ilyen Rebecca? - kérdeztem.
- Minden percet élvezni fogok nélküled - mondta Daniel. - Gyere Emily, menjünk.
- Nem. Addig nem amíg választ nem kapok.
Rebecca semmit nem mondott. Kezdte elveszíteni az eszméletét.
- Menjünk már, mielütt megtudják, hogy mi voltunk - sürgetett Danny.
- Menjünk - mondta, majd mielőtt elhagytuk a termet, megnyomtam a nővérhívót.
- Ugye ez nem számít gyilkosságnak? - kérdezte a kocsiban Daniel.
- Nem... Tudom.
- Na mindegy. A lényeg, hogy ha szerencsénk van meghal.
- Daniel, Ő a nővérem. Tudom, hogy gonosz és kegyetlen de fájna ha meghalna!
- De ha élne, az még rosszabb lenne.
- Ne mondj már ilyeneket. Ha nem hagy minket békén, elmegyünk innen. A cégedet máshonnan is tudod vezetni, nem?
- De persze...
- Akkor ezt meg is beszéltük. Új életet kezdünk valahol, ahol boldogok lehetünk. Festeni bárhol tudok, te pedig ott üzletemberkdhetsz ahol akarsz.
- Mikor indulunk?
- Akár most azonnal!
- Hazamegyünk, összepakolunk, alszunk, holnap pedig költözünk.
- Rendben van! - mondtam vidáman - Csak ne menjünk messzire, mert nagyira szükségem van.
- Oké, nem messzire...
- Na és Ashley kisbabájának mi leszünk a keresztszülei... Az a lényeg, hogy Becca tudja úgy, hogy a világ másik végén vagyunk...
- Megoldjuk. Úgy fogja tudni.

Igen ez lesz a legjobb megoldás, nem is tudom miért nem jutott eszembe hamarabb. Elköltözünk és új életet kezdünk, ahol végre boldogak lehetünk egymással. Odabújtam hozzá, és így vezetett tovább. Kis idő múlva a hasam korogni kezdett. 

- Megállunk enni? Éhes vagyok.
- Persze. itt egy étterem.
- Előre megyek rendelni, te addig parkolj le - csókoltam meg.
- Menj csak kis éhenkórászom.
Mosolyogva mentem be az étterembe, majd rendeltem egy nagy adag rántott húst, krumplipürét, sült krumplit, kovászos uborkát és palacsintát. - Te mit kérsz? Én már rendeltem - adtam át az étlapot Dannynek mikor bejött.
- Eszek a tiedből.
- Hmm. Oké, de nem biztos, hogy elég lesz kettőnknek.
- Majd akkor még rendelünk hozzá.
- Rendben van - kulcsoltam kezem a kezébe - Nagyon szeretlek Daniel.
- Én is téged kicsi szívem.
- Nem érdekel többé Rebecca. Azt tehet amit csak akar, veled maradok.
- Megölni nem fog minket, mással meg nem bánthat... Ha életben marad....
- Kaja - csillant fel a szemem mikor felénk jött a pincér.
- Ilyen éhes vagy? - nevetett ki szerelmem.
- Ez nem vicces. Ma még nem is ettem. Mert amikor felébredtünk rohantunk a kórházba, utána haza, aztán vissza a kórházba.
- Szörnyű - nevetett tovább. - Na jó étvágyat - kezdtünk el enni.
- Jó étvágyat.
- Ez annyira finom.
- Nagyon finom, és látom nekem is rendeltél - kacagta.
- Nem. Ez csak az enyém. Mármint csak egy extra adagot rendeltem.
- Ennyire éhes lennél? - kacagta.
- Ma még nem ettem!
- Jól van, hát én sem.... Na mindegy is - mondta, s tovább ette a krumplit. Én is utálok
- Mondhattad volna,hogy neked is rendeljek...
- Én el leszek ezzel.
- Akkor jó - csókoltam meg, majd tovább ettem. Mikor befejeztük a kajálást, hátradőltem a széken - Azt hiszem elég volt ennyi.
- Wahh, nagyon remélem.
- Ez meg, hogy érted?
- Ekkora adagot befalni - kacagta.
- Nem is volt olyan sok, nem beszélve arról, hogy ketten ettük meg.
- Ez igaz, de te még rendeltél hozzá.
- Egy keveset. Akkor éppen egy éhező művész voltam.
- Sokat kell festened ma szerelmem?
- Nem igazán. Miért?
- Kiruccanhatnánk valahova. Na meg vacsorára vagyok hivatalos ma este....
- Milyen vacsorára?
- Ilyen üzleti vacsorára. Jöhetnél velem. Úgy terveztem, hogy egyedül megyek... De ha itt vagy, akkor veled.
- Persze szívesen veled tartok - bólogattam.
- Köszi. Mert mi most... újra együtt vagyunk, ugye?
- Szerinted? - kérdeztem mosolyogva.
- Amíg le nem csuknak, remélem - hajolt egy csókért.
- Bolond vagy. Miért csuknának le?
- Hát, hogy leszedtem a gépekről a nővéred..
- De nem halt meg! Nem lesz semmi baj, ne gondolj ilyenekre!
- Honnan tudod? Hiszen leszedtem a gépekről...
- Mert tudom! Kérlek felejtsük el ezt a témát.
- Azt ne mondd, hogy megnyomtad a nővér hívót...
- De igen megnyomtam a nővérem, és te nem vagy gyilkos.
- Ez hihetetlen... Meg akart minket ölni, nem egyszer tette tönkre a kapcsolatunkat és most képes lett volna végleg tönkre tenni.... Te meg megmented az életét?
- Az jobb lenne ha meghalna és téged lecsuknának?
- Nem csuknának, nincs bizonyítékuk... És kérhette ő is, hogy szedjem le a gépekről...
- Ne beszéljünk erről - álltam fel.
- Jól van, jól van - sóhajtotta.
- Mehetünk haza?
- Menjünk - bólintotta, s segített felállni.
Hamarosan már otthon is voltunk. Danny nekiült dolgozni én pedig festeni kezdtem egy őszi tájképet. Imádom az ilyen munkákat. A természet annyira különleges, szeretem megfogni a lényegét. Annyira belemerültem a festésbe, hogy meg se hallottam, hogy Danny mögém lép. Egyszer csak hirtelen a nyakam kezdte csókolgatni.
- Mit csinálsz? - vigyorogtam.
- Csókolgatlak.
- Igen az érzem – nevetett
- Megkívántalak, te lány.
- Festenem kell...
- Nekem meg szere..... - suttogta a fülembe.
- Igen? - nevettem .
- Na jó nem - lépett hátra. - Hogy állsz a festéssel?
- Mindjárt kész - bújtam hozzá.
- Gyönyörű. Amúgy te és Sebastian...? - ült le.
- Köszi - mosolyogtam - Én és Sebastian micsoda?
- Hát... Voltatok együtt?
- Mármint,hogy lefeküdtünk-e?
- Is... Vagy csak jártatok-e?
- Annyira édes vagy - ültem az ölébe - Nem feküdtem le vele és nem is jártunk.
- Tényleg? Pedig azt hittem..
- Rosszul hitted. Nem volt köztünk semmi.
- És mással sem?
- Minek nézel engem? - akadtam ki.
- Minek? Hát szakítottunk... Azt hittem keresel valakit..
- De nem kerestem senki. Nem volt rá szükségem. Rajtad kívül nem kell senki.
- Édesem - húzott magához.
- Na és te?
- Senkivel. Nem kellett senki más...
Olyan édes. Mindennél jobban szeretem. Megcsókoltam,majd meglazítottam a nyakkendőjét.
- Mennyi időnk is van még a vacsiig?
- Két óra múlva ott kell lennünk.
- Két óra? - haraptam az ajkába - Abba sok minden belefér.
- Mire célzol kincsem?
- Hááát - mosolyogtam,majd a nyakkendőjénél fogva behúztam a szobába,ahol választ kapott a kérdésére.

18.fejezet • Halloweeni bál ÉVADZÁRÓ RÉSZ!

Már egy hónapja,hogy Daniel és én szakìtottunk. Ashley és Sebastian nélkül nem tudom mi lenne velem. Az éjszakák a legnehezebbek,akkor egyedül vagyok...Egyedül Ash tudja,hogy mit tett Rebecca. A mai napot is Seb-el töltöm,mindig sikerül megnevettetnie. Miután felöltöztem,lementem a ház elé. Benéztem a postaládába,ahol egy levél várt. Ashley úgy döntött idén Halloween-kor, jelmezbál helyett álarcosbált rendeznek és ennek a meghìvója érkezett meg most. Mosolyogva tettem be a levelet a táskámba,majd kimentem a ház elé,ahol Sebastian már várt rám.

 - Szia - öleltem meg.

- Szia - puszilt a hajamba. - Hol maradt a két copfod?

- Otthon – nevettem. - De csinálhatsz újat.

- Mindenképpen. Olyan édes vagy úgy - nyitotta ki nekem az ajtót.

- Ja,mint egy nagyra nőtt óvodás. Na és hova viszel ma?

- Vidámpark? - mosolygott rám.

- Ha nem ülünk fel hullámvasútra és óriáskerékre,oké.

- Viccnek szántam amúgy. Oda szeretnélek elvinni, ahova te akarsz menni.

- Menjünk oda - bólintotta. - Nagyon szeretsz ott lenni, ugye?

- Igen. Olyan békés minden ott - sóhajtottam - De ha van valami dolgos,menj nyugodtan.

- Nincs semmi dolgom. Imádok veled lenni - mosolygott rám és elindultunk.

- Holnap rá érsz,vagy van programod halloween estéjére? - kérdeztem mikor már a parkvan,a kedvenc fám alatt ültünk összebújva.

- Veled bárhova - suttogta a fülembe, majd mikor felé forultam, lágyan az ajkaimra tapadt.

- Ne,kérlek - toltam el magamtól - Ne haragudj,erre még nem vagyok kész.

- Bocsi - tette a kezét a szájára. - Én csak... Elvesztettem a fejem... Érezni akartam a csókodat.

- Semmi baj - ráztam meg a fejem - Még nem állok készen egy új kapcsolatra. De ugye ez nem áll a barátságunk közé?

- Dehogy áll. És ugyanúgy elmegyek veled a bulira, ha akarod.

- Még akkor is,ha álarcosbál? - mosolyogtam.

- Persze. Ez nem tántorít el. Sőt.

- Ez esetben el kell mennünk vásárolni - álltam fel.

- Menjünk - bólintotta és ölbe kapott.

Bárki aki látott minket, az hitte, hogy egy boldog fiatal szerelmespár vagyunk.....

- Tudok járni - nevettem boldogan.

- Nem baj. Szeretnélek vinni.

- Hozzá fogok szokni.

Megpuszilta a homlokom és elvitt egészen a kocsiig.

- Köszönöm ,mostmár letehet uram - szórakoztam.

- Leraklak - mosolygott és belepuszilt a hajamba újra és beült. - Hova menjünk akkor?

- A plázába. Veszünk holnapra ruhákat és álarcot.

- Értem - bólintotta. - Ugye, akkor mint kísérőd megyek veled?

- Igen. Miért mit hittél? - nevettem.

- Csak hogy nem járunk... Azt hittem, hogy csak úgy megyünk.

- Attól,hogy nem járunk lehetsz a kísérőm Seb.

- Tudom, csak kérdeztem - sóhajtotta kicsit fájdalmasan.

Olyan önző vagyok. Tetszem neki,talán szerelmes is belém én pedig azért vagyok ennyit vele,mert jó kedvre derít. Adnom kéne már neki egy esélyt,de nem megy. A vásárlás nagyon hosszúra de mulatságosra sikerült. A plázázás után beültünk egy étterembe vacsizni. Ezt követően hazavitt.

- Köszönök mindent. Akkor holnap találkozunk.

- Hányra jöjjek érted szépségem?

- Hmm. A bál nyolckor kezdődik...Fél nyolcra - öleltem meg.

- Itt leszek. Álmodj szépeket - puszilt a hajamba. - Szia - ment az autója felé.

- Szia - köszöntem el,majd megfogtam a csomagjaimat és felmentem a lakásba. Miután lezuhanyoztam felhívtam Ashleyt - Szia Ash - köszöntem mikor felvette.

- Szia. Ugye jössz? Mert jönnöd kell - támadt le egyből.

- Igen,megyek - nevettem - Sebastian lesz a kísérőm.

- Ne jöjjön már õ is...

- Azt hittem,vihetünk kísérőt! A meghívóban ez áll.

- Igen, de rá nem vonatkozik, hiszen nem is jártok, ugye?

- Nem,nem járunk. Miért nem jöhet velem? Én is

- Mert én azt mondtam - válaszolta idegesen. - Vagy tudod mit. Jöjjön - mondta és hallottam, hogy vigyorog.

- Ez ilyen terhességi hiszti volt Ash? - kérdeztem kicsit félve.

- Nem. Mindegy. Szia - rakta is le

Ez fura volt. Nem szokta csak így rám tenni a telefont. Sóhajtottam egyet,majd befeküdtem az ágyba,ahol hamar elnyomott az álom. Másnap a nap nagy része festéssel telt,majd hat után elkezdtem készülődni. Miután már mindennel kész voltam,lementem a ház elé. Amíg Sebastianra vártam,néztem a jelmezbe öltözött gyerekeket amint cukrot és csokit gyűjtenek.

- Nyényi, nyényi - rángatta meg a pólóm egy kicsi lány. - Kapok tyokity? - pislogott rám.

Édes hercegnő ruhában volt. Szerencsére viszek Ashley-ékhez egy nagy doboz csokit,így igent mondhatok neki. Kivettem egy csokoládéd,leguggoltam és odaadtam neki.

Parancsolj hercegnő.

- Kötyönyöm tyépeny - ölelt meg.

- Szívesen - nevettem,majd adtam neki még egyet.

- Gye jó - mondta boldogan. - Vany tyokim - mosolygott.

- Nagyon édes vagy - guggoltam még mindig.

- Ityeny - mosolygott és megette az egyik csokiját. Tiszta maszat lett.

A szülei ott álltak mögötte és nevettek. Elővettem egy zsebkendőt és megtöröltem.

- Így ni.

A kislány is elmosolyodott, majd megölelte az anyukáját és boldogan mutogatta a megmaradt csokiját. - Ez az első Hallooween-ja és az első két csokija, amit idegentől kapott - mondta az anyuka, miután a kislány elment az apjával.

- Szóval, nagyon köszönjük.

- Ugyan már,ne köszönje. Nagyon édes kislányuk van - mosolyogtam,miközben arra gondoltam milyen lesz ez ha nekem lesz gyermekem.

- Neked nincs?

- Nem,nincs - ráztam meg a fejem.

Beszélgettünk még egy keveset, majd Seb megérkezett.

- Mamám, de gyönyörű vagy.

- Köszi,te is remekül mutatsz. Az álarcod megvan ugye?

- Meg és a tied?

- Még szép,hogy meg - nevettem majd a kislány anyukája felé fordultam - A névjegyem amit ígértem és még egy csoki a kis barátnőmnek.

- Nagyon rendes. Köszönjük - mosolygott és elment. - Megrendelő? - kérdezte Sebastian.

Miközben útnak indultunk,elmondtam miként ismerkedtem meg velük. Mikor megérkeztünk,Ash ajtót nyitott akit azonnal meg is öleltem.

- Kicsim - ölelt vissza. - Sebastian - köszönt ridegen a kísérőmnek

- Ash - suttogtam és jelentőségteljesen néztem rá - A többiek itt vannak már? - kérdeztem hangosan.

- Igen - bólintotta. - Menj a hátsó kertbe. Sebastian, te meg velem jössz az első kertbe...

- Miért Ashley? - kérdeztem.

- Mert segítened kell hátul. Várj meg ott. Sebastiant leültetem a többiekhez - mondta és már bent sem voltak.

Sóhajtottam egyet,majd hátra mentem. Először azt hittem Ash csak szórakozik,hisz nem volt ott senki. Megfordultam,hogy vissza menjek de ekkor lépteket hallottam meg,visszanéztem és egy öltönyös álarcos férfit láttam meg. 

Ezer közül is megismertem volna. A szívem hevesebben kezdett dobogni,a lábaim pedig önálló életre kelve elindult felé. Mikor odaértem átöleltem a nyakát. 

- Danny - suttogtam könnyes szemmel.

- Szerelmem - mondott csak ennyit és máris csókolt.

Forrón csókoltam vissza,majd miután elváltam az ajkaitól meglepve néztem rá.

- Hogy kerülsz ide?

- Meglettem hívva. Vissza akarlak kapni. Találtam egy egér utat. Rebecca nem tőlem terhes.

- Akkor se lehetek veled. Sajnálom - mondtam sírva - Ha megtudja,hogy itt vagy velem...Bajba kerülünk.

- Nem fogunk. Már nem. Mióta megfenyegettem nem.

- Megfenyegetted? Mivel?

- Hogy ha hozzád ér, megölöm a gyerekét.

- Danny! - akadtam ki - Ugye nem tennél ilyet? Nem ölnél meg egy kisbabát?

- Tudod, hogy nem. Egy gyilkost sem tudnék megölni, de ő elhitte ez a lényeg.

Végre vége ennek a rémálomnak. Újra együtt lehetünk. Elmosolyodtam majd forrón megcsókoltam.

- Szeretlek.

- Szeretlek - simított egy tincset a fülem mögé és lehúzta a maszkom.

Én is levettem az ő álarcát.

- Ashley műve ez az egész,igaz? - kulcsoltam kezem a kezeibe.

- Igen az övé. Olyan édes vagy. Rettentően hiányoztál - simogatta a kezem.

- Te is nekem. Egy roncs voltam nélküled Daniel.

- Én is. A napokban folyamatosan csak dolgoztam. Egy hónapja a legtöbb idő amit aludtam a három óra volt.

- Soha többé nem hagyjuk el,egymást - simogattam meg az arcát.

- Soha-soha többé.

- Megyünk mulatni?

- Persze. És ingyen chipset enni - ölelt magához nevetve

- Ó szegény cégvezető milliomosnak nem jut pénze chipsre? - szórakoztam vele.

- Hát nem - kacagta és megcsókolt. - úgy vágyom rád..

- Én is - tettem az mutatóujjam a szájára - De várnunk kell. Megígértem Ashnek,hogy itt leszek.

- Menjetek be a hálóba nyugodtan - jelent meg hirtelen Ash.

- Mi? - kerekedtek el a szemeim.

- Tudom, hogy szexelni akartok. Menjetek már. Később buliztok, félóra nem a világ – vigyorgott barátnőm.

- Nem fogunk az ágyatokban....Ráadásul jó sokan vannak.

- Akkor menjetek haza és gyertek vissza.

- Ash kibírjuk....

- Köszi Ashley, szeretünk - húzott be a házba Danny.

- Daniel. Mit művelsz? - mosolyogtam rá.

- Elviszlek, hogy elvigyelek. Egy hónapja nem szeretkeztem.

- De nem otthon vagyunk. Sokan vannak itt. Bárki ránk nyithat

- Van kulcs is.

- Rossz vagy - nevettem.

- Tudom - vitt fel egy szobába és kulcsra zárta az ajtót.

- Már el is felejtettem mennyire jó a meggyőző képességed.

- Gondoltam - nevetett majd megcsókolt és vetkőztetett is .

Kicsivel később lementünk a többiekhez.

- Mindjárt visszajövök - mondtam Dannynek mikor megláttam Sebastiant.

- Oké - mosolygott rám felszabadultan.

Megcsókoltam,majd Sebastianhoz mentem.

- Szia.

- Szia - köszönt unottan.

- Ne haragudj rám,tudom szörnyen önző vagyok,de nem tudtam,hogy itt lesz....

- Tudom. Ashley terve volt. Ezért nem akarta, hogy jöjjek. Egy kis bulit akart, amin csak négyen vagytok... De mivel én jöttem hívott még pár embert...

- Sajnálom - fogtam meg a kezét - Ugye még mindig a barátom vagy? Bár megértem,ha nem.

- Hívj, ha szükséged van rám - csókolta meg a homlokom, majd végig nézett rajtam és lelépett.

Bármennyire is boldog vagyok,bánt,hogy Sebastian lelépett. Fontos számomra. A buli után hazamentünk,majd valamikor hajnalban elaludtunk. Reggel mikor felébredtem,Danny még aludt ìgy csak néztem őt. Olyan mint egy álom. Itt van velem,nem tudom felfogni. Ekkor rezegni kezdett a mobilom. A kijelzőre néztem anya volt az.

- Szia - vettem fel. Még ne mondja az amnéziát

- Szia. Zavarlak?

- Nem – válaszoltam. fura volt, hogy felhív elég régen nem beszéltünk már - Baj van?

- Ja. Remélem Danny boldog..

- Miről beszélsz?- Rebecca sokkban van. Elvesztette a gyerekét!

- Mi? De hát mi történt? - kérdeztem döbbenten.

- Az a rohadék megölte a gyerekét. Tudom, hogy ott van melletted. Add ide rögtön.

- Anyu lassíts! - próbáltam nyugodt lenni - Mond el, mi történt Rebbecaval. Miként vetélt el?

- Mint mondtam a kis barom ölte meg. A lányom is haldoklik. Te meg ne tégy úgy, mint aki aggódik. Add ide a rohadt gyilkost.

- Anya, kérlek - mondtam könnyezve - Melyik kórházban vagytok? Bemegyünk.

Elmondta a korház nevét, majd köszönés nélkül lerakta.

- Danny ébredj - mondtam idegesen.

- Mi az? - nyöszörögte álmosan. 

- Rebecca kórházban van, elvetélt és Ő is életveszélyben van! - mondtam könnyezve - Ugye, nem te csináltad? - csúszott ki a számon. Szerelmem azonnal kipattant az ágyból. 

- Nem, dehogy! - nézett rám döbbenten - Soha nem tennék ilyet, te is jól tudod. Igaz, hogy megfenyegettem, de az csak azért volt, hogy ne ártson neked. Be kell emnnünk hozzá - kezdett öltözni. Én is így tettem, perceken belül úton is voltzunk. Mikor megérkeztünk Becca még a műtőben volt. Anyuék pedig úgy néztek rénk, minta sorozatgyilkosok lennénk. Hamarosan kijött az orvos, és közölte, hogy Rebbeca túl van az életveszélyen. Felébredt és Dannyvel akar beszélni. Felállt mellőlem, majd bement a kórterembe. Óráknak tűnt, az az idő amit bent töltött. Mikor kijött láttam rajta, hogy Őt is megviseli ez az egész. Szemében könny csillogot. Anyuék bementek a nővéremhez, Danny pedig leült mellém, fejét a falnak döntötte. Nem mondtam semmt, vártam, hogy Ő szólaljon meg. 

- Amnéziás.... Azt hiszi, hogy még mindig együtt vagyunk. Elfelejtett az ami az utóbbi fél évben történt. Amikor megemlítettem, hogy barátként mellette állok, a halálával fenyegetőzött...

Döbbenten hallgattam szerelmemet. Csnedben ültünk egy darabik, majd Danny újra megszólalt. 

- Vele kell maradnom - suttogta fájdalmasan. 

- Tudom - bólogattam, könnyes szemmel - Mindig is szeretni foglak - álltam fel, majd elindultam. Ennyi volt. Mostmár tudom, hogy bármit is teszünk, nem lehetünk együtt. Rebecca elveszítette a kisbabáját, az én hibámból, azért mert rossz emberbe szerettem bele. De ezen változtatok, bármennyire is nehéz lesz, új életet kezdek. A telefonért nyúltam, és felhívtam Sebastiant. 

- Veled tartok Párizsba - mondtam csak ennyit.

17.fejezet • Összetört álom

Már három hét eltelt azóta, hogy Rebecca rajtakapott minket. Úgy néz ki, mégse tervez semmit se ellenünk,talán beletörődött, hogy a húga és az egykori vőlegénye egy párt alkot.

- Komolyan? - kérdeztem egyszerre boldogan és meglepve is Danielt, aki arra kért, hogy költözzünk össze hivatalosan is egy új közös lakásba.

- Komolyan. Megkérdeztem álmaid házának az árát... és ha összedobjuk a pénzt, kitelik hitel nélkül.

- Annyira szeretlek - ugrottam a nyakba.

- Tudom, én is téged - ültetett a konyhaasztalra és úgy csókolt átkozottul vadul. 

 

- Menned kell dolgozni - nevettem.

- Nem kell - csókolgatta a nyakam.

- De igen. Vagy elfelejtetted, hogy fél óra múlva egy nagyon fontos tárgyalásod lesz? Erre készültél már vagy két hónapja. Szóval nyomás, én is dolgozom. Este pedig innen folytatjuk.

- Nem úszod meg - suttogta kacagva az ajkaimra és megcsókolt.

- Remélem is - vigyorogtam, majd leugrottam az asztalról - Sok sikert Danny.

- Neked meg jó munkát - mondta és elhagyta a konyhát.

Annyira szeretem, el se hiszem, hogy tényleg összeköltözünk. Jobban nem is alakulhatna az életem. Miután Danny elment nekikezdtem a festésnek. Fél óra telhetett el, amikor csengettek. Azt hittem, Ashley lesz az. Énekelve sétáltam az ajtóhoz, majd kinyitottam azt. Az ajtó másik felén, azonban Rebecca állt. 

- Szia Becca - mondtam döbbenten - Gyere csak be. 

- Szia húgi, hogy vagy?

- Remekül köszi - ültünk le a kicsike nappaliban - De te, hogy vagy? Minden rendben veletek?

- Hát persze, a gyerekem apját ellopta tőlünk az örök vesztes húgom, rohadt jól vagyunk tényleg..

Lehajtottam a fejem, és sóhajtottam egyet. 

- Ne haragudj, nem akartam elvenni tőled. Egyszerűen csak egymásba szerettünk.

- Na persze. Mondd, miért utálsz ennyire? - sírta el magát.

- Nem utállak - álltam fel és adtam neki egy zsebkendőt.

- De mert elvetted azt a pasit, aki az életemet jelenti. Aki életet adott a gyerekünknek - zilálta.

- Nyugodj meg Rebecca. Valószínűleg nem volt olyan erős a szerelmetek, ha Daniel ilyen könnyen belém szeretett...

- Na idefigyelj, te ribanc - gáncsolt ki és amikor elestem a fejem is bevertem. - Szakíts a leendő férjemmel még ma. Mondd meg neki, hogy nem szereted, különben nagyon megbánod. Meg foglak ölni! - sziszegte.

- Ezt nem mondhatod komolyan - néztem rá döbbenten. 

- Választhatsz. Gyors - vett elő egy fegyvert. - Vagy lassú - vett elő egy kést. - Halált akarsz..

- Te őrült vagy! - mondtam sírva - Azt hiszed ha szakítok vele, akkor visszamegy hozzád?

- Igen, visszajön, mert szeret engem, csak te magadhoz édesgetted azzal, hogy átszakíthat egy szűzhártyát. De ma elhagyod őt! - tette a lábát a nyakamra.

- Igen....elhagyom... Megígérem.

- De mondasz neki semmit rólam, felfogtad?

- Igen - suttogtam - Nem mondok semmit.

Elmosolyodott és elindult kifele.

- Szóval bevallod neki, hogy valaki mást szeretsz! Ő is mást szeret. Belém szerelmes! És csak azért volt veled, hogy elvegye a szüzességed. Nem érsz fel hozzám semmiben! Egy örök vesztes vagy. Ráadásul ronda, és baszni se tudsz!

Miután távozott bezártam az ajtót és zokogni kezdtem. Őrült ez a nő. Tudom, hogy kitelik tőle, hogy használja a fegyvert vagy a kést. Talán még Dannyt is képes lenne bántani. El kell őt hagynom, bármennyire is fáj. Írtam Danielnek egy sms-t, hogy fél óra múlva találkozzunk a parkban. Nagy nehezen összeszedtem magam és egy padon ülve vártam rá. 

- Szia szerelmem - hajolt egy csókért.

- Szia - hajoltam el tőle - Hogy ment a tárgyalás? - érdeklődtem.

- Remekül. Sínen vagyunk. De baj van?

- Danny. Én...én szakítok veled - mondtam könnyezve.

- Ezúttal megkönnyítetted a dolgom - hajtotta le a fejét.

- Tessék? – kérdeztem

- Én is ezt akartam mondani...

- Akkor ezt megbeszéltük. Összeszedem a holmid és holnap elküldöm az irodába - mondtam gépiesen. Annyira nehéz volt ezeket kimondanom. Biztos vagyok benne, hogy Rebecca Őt is megfenyegette ki tudja mivel... Nem mondhatok neki semmit.

- Várj Emily - húzott magához, s lecsapott az ajkaimra, nyelvét pedig vadul a számba fúrta.

- Ez volt a búcsú csókunk - simogattam meg az arcát. 

- Bocs, hogy hülyítettelek, remélem azért még barátok leszünk - szöktek önnyek a szemébe és távozott id.

Gyűlölöm a nővéremet. Elvette tőlem az életemet. Felálltam a padról és sírva indultam haza. Lehajtott fejjel siettem haza, majd nekimentem valakinek…

- Hé, mi a baj Emily? - simította meg az arcom Sebastian.

- Semmi - ráztam meg a fejem - Illetve, szakítottunk Dannyvel...végleg. 

- Ó, te lány - ölelt magához. - Sírd ki magad nekem.

Hozzá bújtam és csak sírtam. Nem tudom mi lesz ezután. Nár elképzeltem milyen lesz vele az életem, hogy lesz egy kertes házunk, ahol kis Dannyk és Emilyk szaladgálnak. Lesz egy édes kis kutyánk akinek Enzo lesz a neve, de most minden szertefoszlott.....

- Hé, most már azért nyugodj meg, megfulladnak az egerek - puszilt a hajamba.

Bár nem voltam jó kedvembe mégis elnevettem magam. 

- Nem baj, úgy se szeretem őket. 

- Édes vagy, imádom, a mosolyod - mondta és egy zsebkendővel elkezdte megtörölni a szemeimet.

- Köszönöm Sebastian - szipogtam.

- Ez az igazság, hülye az a srác, hogy dobott téged. Na fordulj meg, hagyj szedjelek rendbe.

- Jó vagyok így - vontam meg a vállam.

- Ne légy már ilyen. Fordulj meg - ültetett le a padra.

- Milyen? Most szakítottam életem szerelmével....

- Ha ô is szeretett volna, nem szakít veled - mondta, majd elkezdte igazgatni a hajam, meg a pólómra kötött oldalt egy csomót. - Fordulj.

- Mit csinálsz Seb? - néztem rá furán - Nem tudtam, hogy szabadidődben szétcsúszott lányokkal játszol barbie babásat. 

- Nem is teszem. Csak a húgommal - nevetett. - Gyönyörű vagy - csavarta az ujjára a hajam és kihúzta. - Megnézed magad a folyóban?

- Elbírom képzelni milyen gyönyörű vagyok - ironizáltam. 

Elnevette magát, majd a folyóhoz húzott. - Na?

- Gyönyörű - forgattam meg a szemem - Pont úgy nézek ki, aki most szakított. 

- Nem tetszik a frizura? - kérdezte szomorúan.

- De igen, nagyon szuper. Köszönöm - bújtam hozzá.

- Szívesen. Add a telefonod.

- Minek? - kérdeztem és kivettem a farmerom zsebéből a mobilom.

- Pózolj, mosolyogva - vette ki a kezemből és hátra lépett.

- Minek? - sóhajtottam.

- Mosoly - tartotta felém.

Sóhajtottam egyet, majd egy mosolyszerű valamit produkáltam.

Lefotózott és a visszaadta. Az arcom helyén egy majom fej volt. 

- Na milyen? - kérdezte nevetve.

Akaratlanul is elnevettem magam. 

- Bolond! - ütöttem egyet a vállára. 

- Szóval, szép a majom, nem?

- Igen, szebb ez a majom mint az én fejem. 

- Szexi majom - ölelt át hátulról.

- Azt hiszem, mennem kell - vettem le magamról a kezeit. Sebestian nagyon helyes, de nem akarok most senkit. 

- Bocsi, nem akartam rád mászni.

- Semmi gond - mosolyogtam rá - Talán ha túl leszek ezen az egészen, és szeretnéd elmehetnénk vacsorázni - suttogtam. Tudom, hogy Danny és én már soha nem leszünk együtt. Miért ne adnák ennek a fickónak egy esélyt?

Ó nem ment tovább - Mehetünk csak barátként is, ha úgy jobb neked - simította meg az arcom - A számom tudod - puszilta meg a homlokom. 

- Ha szükséged van egy barátra, hívj jó?

- Oké - sóhajtottam - Esetleg hazakísérnél? - kérdeztem. Félek, hogy Rebecca ott van...

- Haza. Sőt, vezetek is, nehogy baj legyen. 

- Köszi Sebastian. Rendes vagy.

- Nagyon szívesen. Haverok vagyunk.

- Haverok, igen - mondtam, majd beültem a kocsiba.

- Ne bánkódj, jó?

- Ühüm....

- Hé, menjünk valahova?

- Haza. Befekszem az ágyba, és megeszek egy láda fagyit. Szakítás után azt szokták csinálni a csajok, nem?

- Aha, meg filmeken bőgni - kacagta.

- Ez te olyan mókásnak tartod? Hány szívet törtél eddig össze? 

- Egyet sem... A csajok szokták az enyémet..

- Komolyan? Ezt nehéz elhinni... Mármint te az a tipikus szépfiú vagy, akiről az ember azt hinné, hogy a hobbija ártatlan lányok szívét összetörni - húztam az agyát.

- Nem így van... Az egyik szerelmem az oltárnál hagyott faképnél... A másik pedig meghalt,..

- Ne haragudj, nem akartalak megbántani - fogtam meg a kezét.

- Semmi gond. Érthető, hogy utálsz minden pasit jelenleg, mert a paraszt dobott...

- Nem utállak Sebastian, kedvellek téged.

- Akkor jó, mert én is téged.

- Ki tudja, talán pár év múlva a feleséged leszek... Bármi lehet még ebből - mondtam nehéz szívvel.

- Nem erőltetek semmit. Boldoggá tesz az is, ha a haverod lehetek.

- Köszönöm - mosolyogtam. Mikor hazaértünk beszélgettem még vele egy kicsit, majd elköszöntünk egymástól. Felsiettem a lakásomba, majd befeküdtem az ágyba, kezembe Daniel ingével és sírni kezdtem. Elkell felejtenem életem szerelmét, és beengedni a szívembe Sebastiant, ez a legokosabb amit tehetek.